A Könyvfesztiválra jelent meg stábtagunk, László Zoltán legfrissebb regénye, amely hosszabb hallgatást tört meg. Az Agave Kiadónál megjelent Távolvízről, írói módszereiről és terveiről is kérdeztük. (A Távolvízről pedig hamarosan jön az ismertetőnk is.)

SFmag: Összefoglalnád pár mondatban, hogy mire számíthatunk a Távolvízben? Mit jelent a regény különlegesen hangzó címe?

László Zoltán: A Távolvíz földrajzi fogalom, a partoktól távoli tengereket és óceánokat jelöli, amelyet az emberiség lassan birtokba vesz. Egyfajta határvidék, amit egykor a felfedezett új kontinensek jelentettek. A regényben egyébként felbukkan százmillió idegen lény azzal, hogy őket az ember szolgálatára alkották meg. Mi, emberek elfogadjuk ezt a felajánlást, mert hatalmas fejlődési lehetőségeket rejt, de lényegében fausti alkut kötünk, hiszen senki sem tudja pontosan, mi lesz az ára ennek a segítségnek, mivé válunk, ha rálépünk erre az ösvényre.

Melyik korábbi regényedhez hasonlítanád leginkább a Távolvizet?

Talán A Keringéssel kínálkozik néhány párhuzam, hiszen abban is nagy földrajzi és társadalmi mozgások zajlottak a háttérben, amelyek megoldást nyújthatnak a problémáinkra, ám a dolog sajnos sohasem ilyen egyszerű.

Melyik az a konfliktus, amely a regény kapcsán leginkább foglalkoztatott?

Itt egy egész faj, amely a rabszolgánk akar lenni. Főként az érdekelt, hogyan reagálnánk egy ilyen különös találkozásra, miként nyugtatnánk meg magunkat, hogy ez így teljesen rendben van, amíg végül azokat neveznénk árulónak, akik feszegetni mernék ennek a morális aspektusait. Számos történelmi párhuzam adódik ehhez.

Laszlo_Zoltan_sfmagMi volt a regény írásában a legnehezebb?

Legalább egy évtizede formálódott már az ötlet a fejemben, ezért írás közben erősen szelektálnom kellett, hogy mi kerüljön bele, és melyek azok a motívumok, amelyeknek sajnos ki kell maradniuk, ha nem akarok egy túl sokat felvállaló, csapongó monstrumot létrehozni. Ehhez a speciális ember-krea kapcsolathoz még számos gondolatom lett volna, de egyszerűen nem fért bele.

Mennyire kerek, lezárt egész, tervezel-e folytatást vagy visszatérést a világához?

Kerek egész, ám a vége mégiscsak megnyit néhány új kérdést az olvasónak, amelyen ha szeretne, elgondolkodhat. Ezekre a kérdésekre alapozva tudnék folytatást írni hozzá – afféle lazán kapcsolódót, mint a Nagatét követő Nulla pont volt –, és az is érdekelne, milyen lenne a lassú időgépek segítségével benépesített Naprendszer, de egyelőre nincs tervben, hogy visszatérjek ebbe a világba.

A regényben fontos szerepet kap ez a lassú időgép. Mit gondolsz, minek köszönhető az, hogy mostanság újra előtérbe került az időutazás, és számos olyan regény, sorozat vagy film készült, amiben használják ezt a történetelemet?

A sci-fi egy kicsit mindig elvágyódó irodalom, az időutazás pedig kiváltképp az, hiszen ott van benne a „bárcsak máshogy lenne” ábrándja is. Egy ilyen zavarossá, bizonytalanná váló korban, mint a 21. század eleje, lehet, hogy nagyobb szükségünk van erre az ábrándra. Azt viszont el kell árulnom, hogy a lassú időgépek nem a hagyományosan vett időutazásról szólnak, sokkal inkább csak eszközök az emberi jólét bővítésére.

A Távolvízben szerepel egy különös idegen faj, a kreák, akiknek a társadalomba való beilleszkedése nem megy zökkenőmentesen. Manapság az európaitól eltérő nemzetek és kultúrák hatása a valóságban is egyre nagyobb fontosságú – szándékos az áthallás?

Amikor a regény ötlete felmerült, még az arab tavasz sem kezdődött el; zajlott ugyan migráció Európába, de messze a hagyományosan szűk magyar horizont alatt, gibraltári és olasz útvonalakon. Az éghajlatváltozáson gondolkodva viszont már akkor sem láttam más reális jövőbeli forgatókönyvet, mint hogy előbb-utóbb meg fognak indulni a milliók Afrikából. Ilyenformán a kreák persze a kihasználható, az önkéntes alávetettséget is vállaló gazdasági bevándorlók allegóriái is. Egy ilyen felállás azonban kölcsönös függést is jelent.Laszlo_Zoltan_Tavolviz

Tizenkét év telt el az első regényed, a Hiperballada megjelenése óta. Hogy érzed, mennyiben változott a stílusod, vannak-e témák, amikről úgy érzed, eleget mondtál, és milyen témák felé vezet az út, aminek a legújabb állomása a Távolvíz

Amikor az ember megírja az első regényét, akkor óhatatlan, hogy valakire ne akarjon hasonlítani, de már nagyon rég óta nem gondolkodom arról, milyen is az én stílusom – valószínűleg ez jelenti azt, hogy megtaláltam a saját hangomat. Tematikában mindeddig zömében megmaradtam a közeljövőben és Földközelben, ám ez éppen változóban van.

2009: Nulla pont, 2013: Egyszervolt, 2017: Távolvíz. Ez azt jelenti, hogy a következő regényedre szintén négy évet kell várni, és csak 2021-ben lesz kész? Dolgozol-e már új történeten?

Elég speciális okai voltak annak, hogy ennyire lassan dolgoztam ebben az évtizedben. Ikerfiaim születtek, és az első éveikből mindenestől ki akartam venni a részem, majd jött egy építkezés, költözés, ami megint csak sok energiámat elvonta az írástól. De most már összekaptam magam, és csaknem a következő regényem felénél járok! Idén befejezem, és remélhetőleg jövőre meg is jelenhet, kicsit kárpótolva azért az olvasóimat, hogy ilyen hosszú ideig kellett várakozniuk. Szakítva az eddigi hagyományaimmal, amikor sci-fi regényre következően mindig fantasyt írtam, a következő regény újra tudományos fantasztikum lesz. Egy idegen bolygón élő embercsapatról szól, akik a fölöttük lebegő hatalmas űrhajót próbálják megérteni. Habár a történet mikroszinten játszódik, a háttérben amolyan űroperás léptékű, galaktikus díszletek sejlenek fel, és ez most nagyon szórakoztat, mert ilyesmit még nem írtam.

A regénybe itt lehet beleolvasni.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: interjú, irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon