Strahan_az_ev_legjobb_sci-fi_es_fantasy_novellai_2017A GABO kiadó idén is gondolt a novellarajongókra, így 2016 után idén is megjelent magyarul az angol nyelven már szinte intézménynek számító válogatás. Az ausztrál szerkesztő, Jonathan Strahan által összeállított, 2016 legjobb rövid prózáit tartalmazó kötetet ismét két részben mutatjuk be.

Először SFinsider írását olvashatjátok a kötet sci-fi novelláiról.

Hadd kezdjem egy erősen szubjektív véleménnyel: bár a tavalyi sci-fi merítés is jó volt, az idén megjelentek még erősebbnek tűnnek. Spekulatívak és jól megformáltak, remek hangulatképekkel ajándékozzák meg az olvasót az MI-gazdag és klímaváltozás szagú közeljövőből. Néhány novellát ezúttal is kedvcsinálónak bemutatok.

Jó látni, hogy Paolo Bacigalupi le tudott jönni a folyamatos klímamódosításos tripjéről, és egy feszes, pergő androidos sztorival került be a kötetbe. A Mika modellben megmutatja, hogy a közeljövő szexrobotjai nemcsak arra valók, de gyorsan tanuló mesterséges személyekként a tökéletes csáberőt is bevetik, hogy meghódítsák a férfiakat (most csak a teremtés koronáinak szemszögéből látjuk a problémát). Persze a konfliktus ott van, hogy ki vagy mi számít személynek, mit jelent embernek lenni. Gyönyörű a helyzet: a robotot nem tekintjük önálló jogi személyiségnek, miközben többet tud rólunk, mint bárki. A szerelem itt nem biokémia, hanem algoritmus kérdése. Bacigalupi jól hozza a modern robotmeséket: ugyan Asimov évtizedekkel ezelőtt leírta a lehetséges konfliktusokat, az újabb és jól sikerült robotos elbeszélések viszont sokkal kortársabbak, mert kristályagyak helyett számunkra sokkal hihetőbb jövőt vízionálnak.

A rendkívül termékeny Rich Larson Pattayája egy thaiföldi cyberpunk. Minden itt van, amit már ismerhetünk, csak kicsit másképp: Japán helyett egy másik ázsiai metropolisz, de Pattaya a lepusztultság helyett hedonizmusra igencsak alkalmas hely. A Pattaya antikolonista élét az író ügyesen becsomagolta a csattanóval végződő, gördülékeny történetbe.

Daryl Gregorytól én bármit elolvasok: a cikázó, szellemes párbeszédek igen ritkák az átlagos sci-fi írók eszköztárában. Most a Még a morzsák is finomak voltak című írásában ereszkedik le újra a nyomtatható drogoknak már az Afterparty regényében megismert mocsarába. Itt is nagyon jól átélhető a biokémiai mennyország társadalmi hatása, nem utolsósorban a kiváló karaktereknek köszönhetően.

Sam J. Miller, ahogy már a tavalyi kötetben, itt is remekel. A Szakállas dolgokban a The Thing (A dolog) című film történetét mixelte a rá már jellemző melegtematikával, és ezt természetesen a nyolcvanas évekbe helyezte. A rövid sztoriban éppen csak jelzésszerűen jelenik meg a kor rettegett, gyógyíthatatlan új betegsége, ugyanakkor az idegenek inváziója, úgy tűnik, elkerülhetetlen. Az idegenségről szól valójában ez az írás, a hangulata nagyon áthozza, mit jelentett és jelent a többségtől eltérni és ezért hátrányt szenvedni.Strahan

Ugyancsak a tőlünk különböző, már a nevében is idegennel foglalkozik Carolyn Ives Gilman írása. Egy szép nap, mint ezernyi sci-fiben ezelőtt, megjelennek a földön kívüli űrhajók, és kisétálnak belőle korábban elrabolt, és az idegen kultúrában felnőtt emberek, akik tolmácsnak jelentek meg. A Turné az idegenben arról a vágyról ír, amit egy halhatatlan faj érez egy másik, halandó faj megismerése iránt. Az olvasása közben végig az Érkezés járt a fejemben.

Geoff Ryman írása az egyik legeredetibb. Ebben az alternatív történelmi novellában találkozunk a colinaiakkal, egy olyan nemzettel, amely kizárólag nőkből áll, és akik számára ismeretlen a birtoklás, a házasság, a főszereplőnő mégis beleszeret egyikükbe, és ettől elég nyomorúságos lesz az állapota. Végeredményben az amazontörténet egy modern feldolgozását olvashatjuk, egy olyan világból, ahol nem volt Hitler, hanem a colinóiak a berlini olimpián tíz női aranyérmet nyertek. Mesés novella ez, költői és elgondolkodtató: milyen lenne az élet a férfiak vezetése nélkül? Erről szól a Nevető árnyékok.

A legjobban – tudtam előre, hogy így lesz – Ken Liu bravúros története tetszett. A hét születésnapban a címnek megfelelően egy ember hét születésnapjába kukkantunk be – azonban egy transzhumánról van szó már a harmadik alkalomnál. A Liura jellemző poétikus, családi viszonyokra fókuszáló nyelv vár minket, a tematika pedig igazi, hard SF-ben teljesedik ki, miközben végig emberi marad a probléma.

Hogy milyen lesz a jövő az elmúlt év legjobb zsánerírásai szerint? Megváltozik a klíma, és új fajokkal népesítjük be az Antarktiszt, meghódítjuk az ismert és ismeretlen világegyetemet, leszállunk a Marsra és tele lesz érzelemmel, leginkább szerelemmel, szeretettel és keserűséggel. A novellák alapján idén úgy tűnik, hogy a jövő mégiscsak jobb hely lesz, mint azt az elmúlt években gondoltuk.

A fantasy novellákról Oroszlány Balázs itt írt.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. kétszeres vuvuzelaművész szerint:

    A tavalyi nem tetszett. Az idein még gondolkozom, hogy egyáltalán a könyvtárból kivegyem-e.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon