HZD_coverA holland Guerrilla Games, a Sony belsős videojáték fejlesztő cége éveken át a Killzone című belső nézetes akciójáték franchise-áról volt ismert, azonban hat éve gondoltak egy nagyot, és belevágtak egy egyedi koncepciójú, nyílt világú, poszt-apokaliptikus, PS4 exkluzív sci-fi videojáték létrehozásába, és már a 2015-ös első bemutatón látszott, hogy valami különleges készül. A robotdinókra, állatokra íjjal és trükkös fegyverekkel vadászó fiatal nőról szóló előzetes egyszerre volt meghökkentően eredeti és végtelenül merész. A franchise-ok és a folytatások világát éljük, így nem kis kockázatot vállaltak egy teljesen új címmel, de a két hete megjelent videojáték magáért beszél.

Még csak március van, de egy biztos: a Horizon Zero Dawn ott lesz az év legjobbjai között.

Ezer évvel a jelenünk után a Földet robotok uralják, az emberiség maradéka primitív, a múltat bálványozó, törzsi szintre fejlődött vissza, falakkal védett városokban élnek, és mindössze annyit tudnak, hogy egy letűnt, fejlett civilizáció, a Régiek örökösei ők. A világ tele van a Régiek homályos emlékeivel, egykori használati tárgyaik a cserekereskedelem fontos részei, romvárosaik közt veszélyes robotlények tanyáznak, és bármerre járunk, fűvel benőtt, rozsdás járművek roncsaira bukkanunk, de többségük eredeti funkcióját már senki sem ismeri.

Horizon Zero Dawn™_20170305224200 Aloyt, a hegyek közt élő Nora törzsszövetségből születésekor kitaszított lányt egy szintén kitaszított férfi, Rost neveli csecsemőkorától. A kitaszítottakkal senki nem beszél, nem léphetnek be a városokba, falvakba. Aloy valódi származását egyedül a Nora matriarchái ismerik, de ők megtartják maguknak a titkot, a vörös hajú lány viszont mindenre képes, hogy megtudja, ki az édesanyja.

A videojáték-történelem egyik legjobb prológusa és egyben oktatórésze során erőlködés nélkül, a főhőst megismerve, megkedvelve vele együtt sajátítjuk el az irányítást. A hat éves Aloyjal a törvény miatt nem állnak szóba a hasonló korú gyerekek, bármennyire is vágyik rá. Amikor véletlenül beesik egy barlangba, a Régiek elhagyatott bunkerére bukkan, ahol összeaszott, ezeréves holttestek között egy titokzatos, fókusz nevű eszközt talál, egy multifunkcionális neurointerfészt, amely rendkívül hasznos kütyüvé válik: szkennelni képes a gépeket, tanít és nyomkövetésre is alkalmas. Aloy felnő, és amit eddig hittünk a játékról gyorsan hatalmas fordulatot vesz. Kiderül, hogy bizonyos emberek képesek uralni a robotokat, és egyes robotok pedig meg tudnak fertőzni más robotokat, és agresszívvé tudják változtatni őket, ez pedig a Nora törzs jövőjét veszélyezteti.

Ez még mindig csak a történet legeleje, mondhatni ekkor még semmit nem tudunk, és egy hatalmas utazásnak éppenhogy csak a kezdeténél toporgunk. Aloy hamarosan elhagyja a Völgyet, és egy óriási méretű, nyílt világban találja magát, káprázatos szépségű kanyonok, préri, dzsungel, hófödte hegycsúcsok és hatalmas városok felé, királyokhoz, hadvezérekhez, banditákhoz vezeti az útja.

Horizon Zero Dawn™_20170311213133A Horizon pedig nem kevesebbet ígér, mint válaszokat. Ki Aloy édesanyja, mi történt a világgal, hova tűnt az emberi civilizáció, miért vannak a robotok, miféle sajátos ökoszisztémát alkotnak, egyáltalán honnan jönnek, mi is a címben szereplő Zero Dawn? És minden egyes kérdésünkre választ is fogunk kapni, mégpedig egy meglepően összetett és drámai  történetfolyam formájában, amely során előkerül a gépi önreprodukció és tucatnyi, a közeljövőnket lehet, hogy majd valóban fenyegető technológiai-etikai kérdés, izig-vérig science fiction témák, méghozzá véresen komolyan véve, kidolgozva a legutolsó részletig.

De nézzük a Horizon Zero Dawnt részleteiben.

A robotok a földbe döngölnek

A robotok zseniálisak. A huszonhat féle géplény többsége létező állatra emlékeztet: vannak meghackelhető és lovagolható gépek, az elhullott robotokat szétbontó, hiénaszerű scrapperek, forgatható agancsukkal a földet túró, szarvasokra emlékeztető állatok (mint a történetből később kiderül, okkal ásnak), radarral és lézerágyúval felszerelt tigrisrobotok (Sawtooth), álcázóberendezést használó, lopakodó nagymacskák (stalker), és még megannyi, egyedi teremtmény, óriásmadarak, agresszív, tűzokádó Bellowbackek és mind közül a legnagyobb, a T-rexre emlékeztető Thunderjaw. Mindegyikük fantasztikusan kitalált, részletesen kidolgozott gépezet, sajátos mozgással, védelmi és támadó eszközökkel, már a hangjuk alapján megkülönböztethetőek. Ha valaki szemtől szembe megy velük, két másodperc alatt meghal, ezért ki kell figyelni, meg kell ismerni őket, rájönni, hogy melyek a sebezhető részeik. Túl kell járni az eszükön. És ezzel el is jutottunk a harcrendszerhez.

A harcrendszer, avagy ravaszabb vagy-e, mint egy robot?

A Horizon Zero Dawné az egyik legélvezetesebb harcrendszer, amit eddig láttam. Taktikus, ötletes, változatos, komplex, egyetlen pillanatra sem válik monotonná. Ennek a trükkje, hogy Aloy szinte végig a legkisebb, leggyengébb porszem ebben a veszélyes világban, de ennek ellenére idővel az összes robottal szembe kell néznünk. Mindegyiket le fogjuk vadászni, és nem is akárhogyan.

Csakhogy nem elég vakon lődözni, mert a robotok sérülékeny és védett felületekkel rendelkeznek. A fókusszal szerencsére elemezni tudjuk a gyenge pontokat, ezt követően már csak meg kell próbálnunk ezeken a pontokon eltalálni a gépeket. Ez pedig piszok nehéz. A komolyabb összecsapások komoly tervezést igényelnek, és szerencsére rengeteg eszköz áll rendelkezésre. A többféle nyílvessző és íjtípus alap, ahogy a csúzlihoz hasonlító bombakilövő fegyver is, továbbá különféle csapdákat tudunk lehelyezni, amelyek megbénítják a robotokat.

Van egy drótvetőnk, amelyekkel egy elektromossággal átjárt drótot feszítünk ki a talaj fölé, amely rövidzárlatot okoz azokban a robotokban, amelyek beleakadnak. Ezt okosan használva komoly előnyre tehetünk szert, ha oda tudjuk csalni az ellenfeleinket.

A szerintem legötletesebb és legélvezetesebb fegyver pedig egy csáklyavető, amellyel időlegesen a legnagyobb robotlényeket is kikötözhetjük, de a használata nagyon nagy figyelmet igényel. Természetesen folyamatosan feszegetik a köteléket, de amíg ki nem szabadulnak (egyébként elég gyorsan), addig nagyobb esély nyílik a sérülékeny részeik eltalálására. Ez hatványozottabban igaz a levegőből támadó madárgépekre, amelyek így elérhető közelségbe kerülnek. Minden videojátékba kellene egy ilyen, komolyan sokkal emeli a játékélményt már egyedül ez az egy kütyü is.

HorizonZeroDawn_corruptor
Eleinte az első találkozások is óvatosságra kényszerítettek, ugyanis a játékmechanika egyik fontos eleme, hogy nem töltődik vissza az életerő, és nincs automatikus mentés. Ez amúgy is a modern játékvilág egyik rákfenéje, itt viszont egy gyógynövényes bőrzacskót tömhetünk tele, amely révén addig gyógyulhatunk, amíg az ki nem ürül, márpedig az életerő nagyon gyorsan csökken, főleg egy agresszívebb ragadozó robottal találkozva.

Nincs két egyforma összecsapás, és több tucat órányi játék után is emlékszem az első bellowback vagy snapmow elleni harcra, vagy amikor egy éjszaka, holdfény által megvilágított romvárosban, két tigrisrobot sawtooth-t vadásztam le, hogy megmentsek két szerencsétlen törzsbelit, vagy arra, amikor tucatnyi robbanó drótkötelet feszítettem ki egy kanyonban, hogy legyőzzek egy Thunderjawt. Már ezekért az egyedi és semmihez sem fogható összecsapásokért önmagában megéri a Horizon a figyelmet. Láttam pár helyen, hogy a Far Cry Primalt vagy az új Tomb Raidert emlegetik páran, de azért ne vicceljünk kérem, össze sem lehet hasonlítani az élményt, az ötleteket, ahogy a történet mélységét és komolyságát sem. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a nyílvesszők, csapdák nagyon gyorsan fogynak, és amikor egy fontos fegyver kiürül, az nagyon kellemetlen tud lenni.

Az emberekkel való összecsapások a robotokéhoz képest kevésbé izgalmasak, ezek a részek inkább a lopakodásra és lesből támadásra épülnek, lásd az Assassin’s Creedet, vagy a Tomb Raidert, nagyjából ugyanazt az élményt is nyújtják, de mindez közel sem hat olyan adrenalin bombaként, mint amikor mondjuk véletlenül aktiváljuk egy csapat láthatatlan stalker által lerakott jelzőcsapdák egyikét, és tudjuk, hogy jönnek, csak nem látjuk, hogy honnan.

HZD_moonlightLátványtervezés, avagy ilyet még nem láttál

A Horizon Zero Dawn a valaha készült legszebben megtervezett open-world játék. Ez túlzó kijelentésnek tűnhet, de egyáltalán nem az. És most nem a felbontásról, a pixelek számáról beszélek, hanem magáról a látványtervezésről. Mintha összeválogatták volna a világ legszebb helyszíneit, fényhatásait, és ezekből összegyúrtak volna egy bámulatos, festői szépségű világot. Ez részben meg is történt, mert többek közt Colorado, Utah és Arizona állam nemzeti parkjainak híres helyszínei is visszaköszönnek, legyen az egy tó, egy kanyonrész, egy boltíves szikla, és gyaníthatóan több hasonló is akad még. A fák között átszűrődő holdfény, a lenyugvó nap által vörösre festett ég alja, a völgyek, a hegycsúcsok, a kanyonok, a dzsungel óriásfáiról lelógó indák, a megmászható sziklacsúcsok, az éjszakában ragyogó szentjánosbogarak, a romvárosok, a hajnali köd, a szemedbe sütő napfény mind elképesztő, ehhez képest még az amúgy gyönyörű Witcher 3 világa is unalmasnak hat.

A Guerrilla Games maximálisan kihasználta a poszt-apokaliptikus környezetben rejlő lehetőségeket, gazzal benőtt szobrok, szétrohadt szélkerekek, aszfaltutak, hidak maradványai villannak elő a zöldellő tájba ékelve, jelezve, hogy egykor egy magasan fejlett civilizáció – mi magunk – uraltuk a világot. Ez az első videojáték, ahol számomra értelmét nyerte a fotómód, és ezzel nem csak én vagyok így, a net tele van a játékosok által játék közben lőtt fantasztikus fotókkal.

Tényleg elképesztő.

Hotizon3Persze, a szépségbe azért időnként becsúsznak kisebb hibák is, igaz, ezek nem a világhoz és a környezethez kötődnek. Az animáció tökéletes, de a karakter animáció néha azért megbicsaklik, és meglepő módon főleg az átvezető jelenetekben. A városok lakossága sokszor nem reagál túl hihetően, és hiába félelmetesen gyönyörű a legnagyobb város, Meridian, élettelennek tűnik, összehasonlítva mondjuk Novigraddal, a Witcher 3-ból. Az szintén elég zavaró, amikor egy nyitott világú videojátékban időnként megjelenik az „erre a területre nem léphetsz be” felirat, ahelyett, hogy elbarikádozták volna valamivel, nem beszélve az időnként veszélyes robotokkal teli helyek mellett ácsorgó kereskedőkről, vagy mondjuk, amikor egy játék eleji küldetést adó sebesült még sok órával és eseménnyel később mindig ott fekszik az út szélén. Nem egy ilyen apró csúfság jött szembe, pedig ezeket könnyű lett volna kigyomlálni.

A történet és a karakterek

A Horizon Zero Dawn története sokkal érdekesebb, és sokkal komolyabb, mint elsőre vártam volna. Van abban valami tragikus, ahogy kiderülnek a mi közeljövőnk, a 2060-as évek eseményeinek részletei. Nem is az a rejtély, hogy mi történt a múltban, mert a robotok, gépek által uralt Föld látatlanban megadja a választ, hanem, hogy pontosan hogyan, miért és mik a következményei. Az emberi civilizáció bukása pedig rendkívül borzongatóan került bemutatásra.

Aloy karakterének fejlődése és a Völgyben játszódó részek nagyon egyben vannak, utána viszont kicsit visszaesik a színvonal, a játék jelenében játszódó eseményeknél sajnos becsúszik néhány klisés beszélgetés, és a főbb karakterek közül többen nem igazán árnyaltak, sőt, némelyikük párbeszédei kifejezetten gyengék, és ezért megint kár. Szerencsére maga a történet kellően szövevényes, és amikor kell, akkor kinyílik és epikussá válik, a megfejtéseket pedig ügyesen és fokozatosan adagolja úgy, hogy ilyenkor végig lélegzetvisszafojtva figyeltem. Aloy a történet végére egy olyan videojáték hősnővé érik, akire sokáig emlékezni fogok, mert onnantól, hogy az első jelenetekben kialakul az érzelmi kötődés, ezt sikerül a végéig fenntartani. Egy pillanatra sem válik sebezhetetlenné, a bukás folyamatosan ott lebeg a feje felett.

A Horizon Zero Dawn egyértelműen Aloy története, minden neki van alárendelve, mellette mindenki más másodlagos, és emiatt a legtöbb mellékszereplő nem is válik igazi, élő személlyé. Emiatt a Horizon abba a tipikus hibába esik, hogy a főhősünk lesz az, aki minden problémát megold, aki mindent kinyomoz, és a végén mindenki csodálattal tekint rá. Ez ugyan egy videojáték esetén még akár előny is lehetne, de a történetmesélésnek ettől még a kárára megy.

Horizon Zero Dawn™_20170309224922

Meglepődve olvastam pár korai tesztben, hogy van, aki 20-30 óra alatt végére ért a sztorinak. Nekem ez 55 órába telt úgy, hogy belefért egy kis felfedezés, néhány mellékküldetés, néhány gyűjtögetés, azaz mindenből egy kicsi, de közben kihagytam egy sor mellékküldetést, de végignéztem minden párbeszédet, végighallgattam a múltbéli naplókat, holoemlékeket.

E mellé ráadásul fantasztikus zene társul, amely tökéletesen illeszkedik az eseményekhez, ritmust vált a harcokkor, elcsendesedik, amikor például a dzsungel mélyén járunk, és válik epikussá, amikor nagy találkozások, összecsapások veszik kezdetüket.

Horizon Zero Dawn™_20170310194246

A királynő

És, hogy végezetül megmagyarázzam a címet. A király számomra a Witcher 3 és Geralt, de a Horizon Zero Dawnt bátran oda merem rakni mellé, és ez nagyon nagy szó. Hatalmas Witcher 3 rajongó vagyok, és nem gondoltam volna, hogy bármilyen nyílt világú videojáték megközelítheti mostanság Geralt kalandjait, de a Horizonnak sikerült. Sőt, a két videojáték szinte kiegészíti egymást, ugyanis ami az egyiknek az erőssége, az a másikban pont nem olyan jó.  A Horizon Zero Dawn térképe kisebb, de sokkal változatosabb, egyedibb koncepciójú és pláne sokkal szemgyönyörködtetőbb világgal rendelkezik, mint a Witcher 3, amely hatalmas és félelmetes mennyiségű tartalommal rendelkezik, de a környezet, a szokásos álközépkori fantasy hangulat egy idő után egyhangúvá válik. A Horizon Zero Dawnt 55 óra alatt játszottam végig (át lehet rohanni rajta 30 óra alatt), a Witcher 3-at 120 óra alatt (45 óra alatt is végig lehet játszani, de minek?), utóbbiban sokkal, de sokkal-sokkal több a küldetés, a városai élőbbek, miközben a Horizon fősztorija sokkal izgalmasabb és hosszabb. A karakterek, párbeszédek szórakoztatóbbak és sokkal jobban vannak megírva a Witcher 3-ban, de a harcrendszere kicsit egysíkú és monoton, kihívást szinte alig jelentett. A Horizon viszont ebben magasan kiemelkedik, bármely találkozás a robotokkal hatalmas élményt tud jelenteni, epikus csatákat eredményez.

A Horizon Zero Dawn egy szívvel-lélekkel készített, lenyűgöző alkotás, tökéletes példa arra, hogy miért szeretem a science fictiont és a videojátékokat. Úgyhogy ha van Playstation 4-etek (vagy a nagyobb teljesítményű PS4 Pro), ez egy kötelező és kihagyhatatlan videojáték. Ha pedig esetleg gondolkodtok a beszerzésen, mostantól a Horizon Zero Dawn is ott vár benneteket a minőségi exkluzív kínálatban. A Guerrilla Games nemrég jelentette be, hogy a történetet folytató DLC-n dolgoznak, közben pedig a játékból az első két hét alatt már több, mint 2,6 millió példányt adtak el.

(Alább a játékmenet során mások és helyenként általam kattintott screenshotokból, rögzített videókból szemezgettem, egy részük sima PS4, egy részük PS4 Pro-n készült.)

.

Horizon Zero Dawn™_20170311191422 HZD4

 

HZD_Strider HZD_Stormbird3

HZD_Stormbird_3

HZD_jungle HZD_explosion HZD_Cauldron HZD_Aloy_2 Horizon Zero Dawn™_20170308022631 HorizonZeroDawn_Moonlight HorizonZeroDawn_jungle HorizonZeroDawn_environment_3

HorizonZeroDawn_corruptor  Horizon2

Horizon Zero Dawn™_20170305174110 Horizon Zero Dawn™_20170309154344 Horizon Zero Dawn™_20170311213459

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: videójáték

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. solymosgyu szerint:

    az angol szöveg miatt a történet nullla

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon