Vannak jól megírt videojátékok, vannak jól megírt női karakterek videojátékokban, lassan már egészen tisztességes mennyiségben. Nőnapra viszont ennél is különlegesebbet szerettem volna gyűjteni: olyan karaktereket, akik egyediek, szerethetőek, és saját történeti ívet visznek úgy, hogy csonk nélkül hozzák a Bechdel-teszt szigorú követelményeit is. Íme öt női páros videojátékokból, akiknek történetei kimagasló minőségűek a médiumon belül:

Claire Redfield és Moira Burton (Resident Evil: Revelations 2)

clairemoira

Nem a legirodalmibb karakterizációról híres a Resident Evil-sorozat, éppen ezért különösnek tartom, hogy a Revelations 2 mennyire jól meg van írva, ráadásul kifejezetten érdekes látni két női főszereplőt, akiknek külön szegmensük van. Egyikük sem új szereplő igazán: Claire Redfield már megjárta a borzalmakat, amelyekből a tinédzser Moira Burton apja, Barry is kivette a részét – kettejüket rabolja el valaki egy Kafka-novellából felidézett fegyencgyarmati szigetre. A higgadt, de nem túl kreatív Claire és a hisztis, de jó megfigyelő Moira párosa kimondottan kedves, időnként humoros párbeszédekkel oldja a drámát és a feszültséget, így a veszélyes helyzetekben is jobban aggódunk mindkettejükért. Ráadásul a játékmenetben is kamatoztathatjuk különbségeiket: Moirát irányítva könnyebben találhatunk tárgyakat, de fegyvert csak Claire használhat. Talán nem túl összetett karakterek, de Resident Evil-mércével kimondottan érdekesek és szerethetőek így együtt.

Chell és GLaDOS (Portal)

Chell_GLaDOS_through_portal

Chell nem egy érdekes karakter: tipikus játékos-helyettes, személyiség nélkül. Tesztalany, aki feladatokat old meg az utasításoknak megfelelően, amelyet egy GLaDOS nevű, női hangon szóló gép ad neki. Chell viszont egyre többször tér le a kijelölt útról, GLaDOS pedig egyre csípősebb megjegyzéseket tesz ezekre. Egyszerűen pazar, ahogy a két, már-már gépi karakter a lázadás miatt igazi civakodó párossá változik, Chell néma daccal, GLaDOS pedig egyre rémültebb és ingerültebb hangnemben, töretlen szarkazmussal alakítja ki a nem is olyan hosszú Portal végére a maga személyiségét. Ha nem is kitűnő karakterrajz, legalább kitűnő dramaturgiai crescendo.

Elena Fisher és Chloe Frazer (Uncharted 2)

chloe_elena

Az Uncharted-sorozat elsősorban Nathan Drake-ről szól, Elena Fisherrel való kapcsolata pedig a legegyszerűbb románcnak  / kalandortársi kapcsolatnak indul az első részben. A második részben viszont megjelenik Chloe Frazer, aki egyáltalán nem csak ilyen minőségben működik. Önálló kalandor, akinek megvan a saját célja, ezek között talán maga Nathan Drake is ott van. Találkozása Elena Fisherrel a sorozat egyik legviccesebb jelenete, kettejük közt végig érezhető valamiféle kínos, de vicces feszültség. És igen, ez főleg abban nyilvánul meg, hogy mindkettejüket fűzi valamiféle kapcsolat Nathan Drake-hez, de nem egyedül ez határozza meg kapcsolatukat: alapvető személyiségbeli ellentétek, és a közös célért folyó harc drámái, humora mindvégig elegánsan, intelligensen van bemutatva, és ez talán jóval több is, mint amit egy könnyed kincskeresős kalandtól elvárhatnánk.

Ellie és Riley (The Last of Us: Left Behind)

left behind

Az apokalipszis utáni drámákat mindig túl egyszerűnek tartom, a gyász, a veszteségek mindig adottak: a The Last of Us egy hatalmas fertőzés utáni világban játszódik, és hát nem állnak túl vidáman a dolgok. A Left Behind című kiegészítő viszont csak egy kisebb időintervallumot, ám annál sokkal nagyobb drámát mutat meg: Ellie egy elveszett jóbarátja, Riley tér vissza egy éjszakára: csatlakozott egy olyan társasághoz, amely a berendezkedett társadalmi renddel szemben áll. Ellie és Riley utolsó együtt töltött éjszakája olyan súlyos kérdéseket feszeget, mint barátság, hűség, alázat vagy lázadás, és a videojátékok történelmének egyik leggyönyörűbb jelenetét is itt láthatjuk. Ahogy Ellie és Riley a kihalt plázában idézi fel a régi időket, úgy íródik mindkettejük karaktere sokkal mélyebbé: messze jobbnak tartom ezt az egy-két órás történetet, mint az alapjátékot, és ez csakis ennek a két karakternek a hiteles kapcsolata miatt van így.

Max Caulfield és Chloe Price (Life Is Strange)

maxchloe

Max Caulfield képes visszafordítani az időt, néhány eseményt meg nem történtté tenni – a Life Is Strange viszont nem egy túlzottan fantasztikus történet, sőt nagyon is emberi, kisléptékű problémákkal foglalkozik elsősorban. Egy apró kisvárosban játszódik, ahol különös sorsok keresztezik egymás útját. Max képességének köszönhetően megtudhatjuk, hogy különböző szereplők hogyan viselkednek más és más szituációkban, ha más és más kimenetele van a dolgoknak, ugyanakkor Max olyan válaszutak elé kerül, amelyeknek nem tudhatja a hosszú távú kimenetelét, és időnként igencsak komoly következményekkel néz szembe. Szemtanúja lesz legjobb gyerekkori barátja, Chloe Price meggyilkolásának: ekkor szerzi meg a képességet, és teszi ezt az eseményt meg nem történtté. A játék során kettejük kapcsolatát ismerjük meg alaposan, ahogy egy utolsó esélyt kapnak barátságuk megjavítására – hiszen hosszú idő után most találkoznak újra először. Ez a barátság (ami döntéseinktől függően akár több is barátságnál, időnként veszélyesen is több) a legjobban megírt kapcsolat, amit videojátékban valaha láttam. A lázadó Chloe és az alázatos Max folyamatosan konfliktusban állnak egymással azzal kapcsolatban, hogyan is álljanak a világhoz, de az emlékek és az együtt átélt tragédiák összekötik őket. Gyönyörű és tanulságos történet a felnőtté válásról, barátságról és a döntések súlyosságáról.

*

Ennyi hát ezúttal. Külön kiemelném még a Virginia című játék két nyomozójának, valamint a Gone Home két nővérének történetét… de talán többet is fel lehetne sorolni. Ha valaki tud még, a kommentekben megoszthatja!

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: videójáték

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon