LAZERPUNK 2016-os albumáról írt imsertetőnket ITT olvashatjátok.

Miért pont synthwave? Mi a vonzó benne?

Aki most tapossa a 20-as 30-as éveit, az biztosan nosztalgiával gondol vissza a 80-as 90-es évekre. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az, ami ennyire vonzó volt abban a korszakban, és arra jutottam, hogy leginkább a szabadság. Minden téren. Azokhoz az időkhöz képest most egy cyberpunk disztópiában élünk. A társadalom atomizálódik, családok esnek szét, az emberek elhidegülnek egymástól, elgyengülnek és egyre kevésbé mernek tenni vagy mondani dolgokat. Akkoriban nem a kibertér volt a miénk, hanem az utca, és kicsit az egész világ, a problémáinkat mi oldottuk meg, nem mindenféle szervezetek, pszichológus helyett pedig a haverjainkhoz jártunk át délutánonként. Az iskolában szinte minden nap voltak kisebb-nagyobb verekedések, de sosem lett belőlük ügy, védőfelszerelés és aggodalom nélkül ugrattunk akkorákat biciklivel, hogy szinte már unalmasnak hatott a repülés, chatablakok helyett a téren éltünk közösségi életet, a rajzfilmek pedig többnyire felnőtt filmek rajzolt másolatai voltak, és sokkal inkább a felnőtt életre próbáltak felkészíteni, mintsem hogy a gyerekkorba próbáljanak visszarángatni. Aki ezekben az időkben nőtt fel, valóságos akcióhősnek érezheti magát a mai kor burokban nevelkedett, babusgatott, mindentől óvott gyermekeihez képest. És ezzel nem azt mondom, hogy mi jobbak vagyunk az utánunk következő generációknál, inkább azt, hogy szerencsésebbek. Persze mindez hozzáállás kérdése. Aki úgy gondolja, hogy sokkal jobb lett volna, ha a Terminátor szóban oldja meg a problémáit, és a Robotzsaru is maximum könnygázt használ, az nem fog egyetérteni velem. A synthwave azoknak szól, akik boldogan feladnák biztonságos, monoton, nyugodt életüket azért, hogy abban a világban élhessenek, amit leginkább a 80-as 90-es évek akciófilmjei, rajzfilmjei és képregényei jelentettek. Modernek vagyunk, retro felfogással. A telefonunk lehet okos, de az autónk azért benzines legyen. Nehéz ezt röviden kifejteni. Talán közhelyesen hangzik de a synthwave nem csupán egy zenei stílus, hanem egy életérzés, és aki megadja magának a lehetőséget arra, hogy kicsit elmerüljön ebben a stílusban, az maga is rá fog jönni.

Mit jelent számodra a nyolcvanas évek?

Mivel a nyolcvanas években még nem éltem, ezért nem tudom igazán megmondani, de az is igaz, hogy Magyarország (meg úgy Kelet-Európa általában) mindig le volt maradva úgy 10 évvel, ezért mondhatom hogy világviszonylatban megtapasztaltam a nyolcvanas éveket. Na meg ott volt az a rengeteg film, amik többé-kevésbé hitelesen átadták annak a kornak a hangulatát. Így nekem a 80-as évek a Terminátort, a Robotzsarut és Mad Maxet jelenti, meg azt az atmoszférát és azt a hozzáállást, amit ezek, és az ehhez hasonló filmek képviselnek.

Mi a történeted LAZERPUNK!-ként?

12027505_1117147348314962_3199357173198864021_nKissrác korom óta vonzott a zene, nem is feltétlenül úgy mint művészet, egyszerűen úgy gondoltam, hogy a zenészek menők. Viszont egészen pár évvel ezelőttig nem foglalkoztam zenével, ellenben nagyon sok más művészeti ágon kipróbáltam magam. A név kifejtésébe most nem mennék bele, mindenkinek van egy elmélete, és szeretek teret adni az ilyesfajta ötletelésre, szóval nem akarom megmondani, hogy honnan jött ez, és mit jelent. Az, hogy ezzel is akarok foglalkozni, egy hosszadalmas folyamat volt. Teljesen egyszerű hobbiprojektként indult ez a LAZERPUNK!, az pedig, hogy elkezdtem vele komolyabban foglalkozni, az azért van, mert komolyan vettek. Az első albumot azért csináltam meg, hogy elmondhassam, hogy van saját albumom, csináltam ilyet is, kihúzhatom a listáról. Aztán jöttek meghívások koncertekre, a megkeresések mindenféle weboldalaktól és újságoktól, és valahogy én lettem a go-to-guy ebben a szcénában. I didn’t choose the synth-life, the synth-life chose me.

Hol tart ma a syntwave szcéna?

A synthwave népszerűsége a Drive c. film megjelenése után ugrott meg jelentősen, és azóta lassan, de biztosan, kíméletlenül tör előre. Vannak páran, akik nagyon jól meglovagolták ezt a neonhullámot. Néhány zenész, aki akkor még a hálószobájában írogatott zenéket szabadidejében, most már világkörüli turnékat csinál. Igazából egyáltalán nem meglepő ez. Sokkal inkább azt furcsállom, hogy nem tört be előbb a köztudatba ez a stílus. Mindenesetre nagyon jó az, ami most történik, mert amikor én pár évvel ezelőtt elkezdtem itthon, egyedül Quixotic volt rajtam kívül az egyetlen magyar a szcénában, most pedig már számos előadó mozog synthwave vonalon hazai pályán is. Ennek köszönhető például, hogy a The Neon Droid vezetésével két jótékonysági synthwave albumot is kiadhattunk Hungarian Synthwave Allstars néven, az pedig, hogy mennyire jól sikerültek ezek, nem csak a közreműködő producereknek köszönhető, hanem az egész szcénának. A második albummal több mint félmillió forintot szedtünk össze egy beteg kissrácnak. Sok szcénában megfordultam már, sok zenészt ismerek, és így is azt tudom mondani, hogy a synthwave szcéna minden szempontból példaértékű. Jó ide tartozni. Az pedig még jobb, hogy nagyon úgy tűnik, hogy még jó ideig nem fog ellaposodni ez a hullám. Az A38 például sok igen nagy előadót elhozott már nekünk, közülük Perturbatorral és Carpenter Bruttal volt is szerencsém együtt koncertezni a hajón, mióta pedig Radec és BD-209 elkezdték szervezni a kifejezetten synthwave, Demogorgon nevű bulijaikat, még gyakrabban vannak synthwave események Budapesten. Ezen kívül Envo-val és Gridscape-pel mi is viszünk egy synthwave partysorozatot Neonhullám néven, aminek február 3-án volt az eddigi legnagyobb dobása 5 magyar fellépőve és Szrapkó Zsolttal (alias Envo), aki talán a legaktívabb hazai synthwave DJ.

Mi volt rád nagy hatással a lemez felvétele előtt?

Rengeteg dolog. Elsősorban persze a szcéna nagy neveinek zenéi, de ugyanígy hatással voltak rám filmek, videójátékok, képek, történetek, helyszínek, és a magánéletem egyes mozzanatai is. Nem tudnék egy dologra rámutatni, hogy ez inspirálta az egész albumot. A Worldeater például egy Doom 3 tribute, a Virtual Reality-t leginkább a virtuális valósággal kapcsolatos hírek és újságcikkek inspirálták, a The Message-nél az inspirációt a magánéletem adta, a Nightcrawlert az éjszakai motorozások hangulata szülte, a The Fading Memories of Summer and You pedig egy kis kikacsintás AFX felé.

Mik voltak a sci-fis hatások?

Itt is nehéz lenne rámutatnom egyetlen dologra. Kissrác korom óta nagyon szeretem a sci-fiket, bár leginkább a cyberpunk témák, illetve a virtuális valósággal és a robotikával kapcsolatos részek fogtak meg. Az időutazós dolgok mindig összezavartak. Az ember és a gép kapcsolata mindig visszatérő elem a zenémben, amit a vokódolt vokálok is hangsúlyoznak. Illetve ezért nem zavart sosem, ha gépzenének titulálták a zenémet. Igen, az. Noha egyedül írom a számokat, kicsit mindig úgy éreztem, hogy ez egy kooperatív projekt, amiben én és a gép veszünk részt. Mindketten azt tesszük, amiben jók vagyunk, és amit a másik nem tudna megcsinálni. Én hozzáadom a projekthez a kreativitásomat, az érzéseimet, és a tökéletlenségemet, a gép pedig a kíméletlen és hideg precizitását és tökéletességét. Ebből születik aztán valami teljesen különleges dolog. Persze ez ma már megszokott, de nagyon érdekes volt a zenében az a korszak, amikor először kezdett el az ember a géppel együtt zenélni. Évezredekig egyedül vagy más emberekkel zenéltünk, pár évtizeddel ezelőtt pedig elkezdtünk összedolgozni a gépekkel. Kíváncsi leszek, milyen lesz az, ha a gépek kezdenek majd el egyedül zenét írni. Továbbá hozzátenném még, hogy tavaly tavasszal a live felállás kibővült egy gitárossal Oláh Dávid, és egy dobossal Andrei Damsa személyében. Szóval ha úgy vesszük már négyen vagyunk a géppel együtt.

Mi volt a koncepció? Egy album, külön számok, van-e összefüggés?

Az albumnak van története, amit terveztünk is leforgatni három videoklip formájában, de még az első klip forgatása alatt történt egy balesetem, amivel totálkárra vágtam a motoromat, így le kellett állnunk a projekttel, hiszen nem tudtunk folytatni a felvételeket ugyanazzal a géppel. A történetet a The Message, a Nightcrawler és az Endgame meséli el. A többi szám vagy lazábban kapcsolódik ehhez, vagy egyáltalán nem.

Mennyire cyberpunk ez a lemez?

Nem mondanám kifejezetten cyberpunknak, de vannak benne ilyen jellegű hatások és utalások. Ez az album még korántsem annyira sötét és súlyos, hogy azt mondhassam, teljesen átjárja a cyberpunk életérzés. Nem annyira vidám és múltba révedő mint mondjuk a Lazerhawk, de nem is annyira sötét és brutális mint Perturbator. Mondjuk úgy, flörtöl az album a cyberpunkkal. A gépek még nem vették át a hatalmat, de valami már van a levegőben (a benzingőzön kívül).

Mivel készültek ezek a számok?

FL Studioban dolgozom, teljesen digitálisan, tehát semmi analóg gearem nincs. Amin persze szívesen változtatnék, de így is elég drága hobbi a zenélés, na meg mellette ott van a motorozás is, ami szintén egy luxushobbi, legalábbis ha azt nézzük, hogy mennyi pénzt lehet beleölni. Egyébként elvagyok én a digitális dolgokkal, nem érzem kifejezetten hiányát az analóg szintiknek, bár lehet, hogy ha belepróbálnék, sikerülne beleszeretnem. Egyelőre ezt meghagyom a jövő zenéjének.

15665567_1471316136231413_7659359430922979353_nMennyi idő alatt lettél kész?

Nagyjából két év alatt, de ez persze nem megfeszített munkát jelentett. Az igazság az, hogy már fél éve úgy 95%-on állt az album, amikor végre kiadtam. Mindig nehéz volt rámondanom valamire, hogy ez készen van, ezt lezárhatom, ennél jobb már nem lesz. Mert persze mindig lehet jobb, de ennyi erővel a végtelenségig húzhatja az ember a dolgot. Csak a gép tud tökéletes lenni, az ember nem. El kell fogadni ezt a fajta tökéletlensége,t különben a perfekcionizmus megbéklyózza az embert.

Mennyire szerelemproject ez neked? Mivel foglalkozol a polgári életben, van-e kapcsolódási pont?

Abszolút szerelemprojekt. Amikor felfedeztem a synthwave-et, hónapokig megszállottan csak azt hallgattam, és akkor jött az ötlet, hogy megpróbálkozok ezzel a stílussal. Így született aztán a LAZERPUNK!, aminél az volt a koncepció, hogy just for fun az egész projekt, írok pár számot, feltöltöm, és ha valakinek tetszik, az jó, ha pedig senkit nem érdekel, az is. Nem voltak sem terveim, sem céljaim. A polgári életben fogaskerék vagyok a rendszerben, viszont anno elvégeztem egy fegyverműszerész képzést is, szóval a cyberpunk jövőben is lesznek használható skilljeim. Továbbá egész jól tudok motorról lőni. Bár ezt valószínűbb, hogy majd inkább egy új Mad Max film forgatásán fogom kamatoztatni.

Kedvenc fantasztikus műveid / filmjeid?

Nehéz erre válaszolnom. Egyrészt mert nagyon sok guilty pleasure filmem van, másrészt meg szeretem az igazán elborult filmeket is, amiket talán rajtam kívül senki sem értékel igazán. Ilyen például a 964 Pinocchio, amit inkább lehetne audiovizuális kínzásnak nevezni mint filmnek. Az Eden Log szintén egy furcsa film, de az álomszerű, nyomasztóan sötét világa engem teljesen megfogott. A klasszikusokat is említhetem, azok közül rám leginkább az Alien filmek voltak nagy hatással, illetve az ember-gép kapcsolat miatt a Terminátor és a Robocop sorozat. A Thing szintén egy mestermű, csak úgy mint a Blade Runner, vagy a Mad Max. Ami még egy kevéssé ismert, de igen sajátos hangulatú film, az az O-Bi, O-Ba: The End of Civilization. Ha pedig a fantasyt is ide vesszük, akkor engem bármivel meg lehet fogni, amiben kardot rántanak. Főleg ha ezt egy sárkány, mutáns óriáspók, vagy életrekelt csontvázak ellenében teszik.

Mennyibe kerül és hol lehet megvásárolni a Nightcrawlert?

Az album digitális formában ingyenesen letölthető a lazerpunk.bandcamp.com-ról, csakúg,y mint az előző, továbbá úgy tervezem, hogy a jövőben is minden zeném ingyenesen elérhető lesz. Aki viszont támogatni akarja a projektet, annak adott a lehetőség a pay-what-you-want rendszerrel, és meg lehet venni CD-t is, meg mindenféle más merchet. A Nightcrawler CD jelenleg 10 euró, és jár hozzá egy matrica meg egy poszter is. Itthon viszont koncerteken baráti áron szokott menni minden.

Mik a későbbi terveid?

Remélem, hogy mire sikerül igazán szétzúznom magam egy motorbalesetben, addigra eljut a tudomány (és a magyar egészségügy) arra a szintre, hogy egy jól működő robotzsarut csináljanak belőlem. Zenei téren pedig már gőzerővel dolgozom a 3. albumon, ami sokkal sötétebb és erőteljesebb lesz, mint az első kettő. Itt már nem lesznek neonfények meg pálmafák, csak szigorú, brutális, fekete gépzaj. Emellett pedig próbálunk minél többet koncertezni, szeretnénk kijutni külföldre is, és amennyire lehetőségünk adódik rá, minél több jótékonysági kezdeményezésben részt venni.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: interjú, társművészetek

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon