Új rovatot indítunk útra, Körkérdés címmel, amelyben időnként egy aktuális vagy érdekes témát járnak körül néhányan a szerkesztőségből, illetve, ha van kedvetek, Ti is elmondhatjátok az adott témáról a véleményeteket.
Sok kiadó bejelentett már nem egy címet az idei tervei közül, mi pedig összegyűjtöttük, hogy mik azok a regények, amelyeket nagyon várunk 2017-ben, legyen az magyar vagy angol, biztosan megjelenő vagy csak szeretnénk, ha megjelenne.
Nehéz volt mindössze egy könyvet kiválasztanom az idei kínálatból, Pierce Brown Iron Gold c. regénye és Mark Lawrence Red Sisterje között például kisebb párharc alakult ki a fejemben, de a sors kegyesen végett vetett a problémának: Brown egészen friss bejelentése alapján az ő megjelenése 2018 januárjára csúszik. Valószínűleg egyébként is alulmaradt volna, mert az az érzésem, tőle kb. arra számíthatok majd, amit megszoktam, sem többre, sem kevesebbre, míg Lawrence-szel sanszos, hogy vízválasztó ponthoz fog érni idén a kapcsolatunk. Óriási kedvencem az ember, de a Vörös királynő háborúja-trilógia utolsó két kötetével enyhén szólva nem voltam maradéktalanul elégedett, és máig nem tudom, hogy egy új, számomra nem tetsző tendencia kezdődött-e el nála, vagy mindössze átmeneti bicsaklás történt. Egészen pontosan az indokolatlan szószaporításra gondolok, amit egyre kevésbé vesz be a gyomrom. Érdekel, hogy ezt le tudja-e tenni, vagy ha nem, hát akkor legalább valami célt tud-e adni neki, és arra is kíváncsi vagyok, vajon képes lesz-e még egy világot olyan gonddal megteremteni, mint a Széthullott Birodalmat, tud-e valóban valami teljesen újba kezdeni. Sokat várok tőle, de még az is lehet, hogy joggal: az előzetes hírek alapján ez a könyve az eddigi legjobb. De persze nem mondhatják az ellenkezőjét…
Ha jobban belegondolok, akkor a szívem mélyén olyan könyvekre vágyom, amelyekről még azt sem tudom, hogy vágynom kellene rájuk (vagy hogy léteznek) – nincsen annál jobb, mint egy könyvesboltban rácsodálkozni arra a regényre, aminek egészen eddig a címét sem tudtam, pedig már a fülszöveg alapján egyértelmű: lelkem mélyén pont azt kerestem. Aztán vannak azok a könyvek, amiket az ember úgy általánosságban, évszám nélkül vár: szeretném, ha 2017-ben Neil Gaiman végre megírná az Amerikai istenek régóta ígért folytatását (de azzal is beérném, ha írna egy regényt, pont), ha Patrick Rothfuss kiengedné a kezéből a Kingkiller Chronicles harmadik részét, és akkor egy bizonyos Winds of Winter nevű műről szót sem sejtettem, de mindez kis eséllyel fog valóra válni, és ha szerzőink meg is írják a műveket, azok legfeljebb a 2018-as listámra kerülhetnek fel. Ha a konkrét, beígért címeket nézem, akkor toronymagasan vezet a várakozási listámon Scott Lynchtől a The Thorn of Emberlain. A pofátlan, mégis szerethető gazemberekről szóló Gentleman Bastards-sorozat hosszas tetszhalál után tért vissza 2013-ban a harmadik kötettel, de a negyedik rész a beígért 2016-ról már átcsúszott idénre, ami sosem jó jel. Szintén folytatás és szintén várólistás Robert Jackson Bennettől a City of Miracles, a City of Stairs (Lépcsők városa) meg a City of Blades (Pengék városa) történetét lezáró regény. Állítólag M.R. Carey a Girl with All the Gifts folytatását lebegteti talán idénre, amit azonnal be fogok szerezni, ha megjelenik, habár sokkal boldogabb lennék, ha egy következő Felix Castor-regénnyel örvendeztetne meg minket. Vagy legalább engem.
Ahogy hirtelen elgondolkodtam, milyen könyvet várok idén, szinte csak folytatások jutottak az eszembe: Jemisin trilógiájának közepe (The Obelisk Gate) és Max Gladstone sorozatának második része (Two Serpents Rise) az Agavétól, Brandon Sanderson soron következő művei (Vész és A lélek árnyai), Robin Hobb újabb nagyregénye (Fool’s Errand) és Dave Duncan trilógiájának zárlata (Kardok ege) a Delta Visiontől – és akkor még nem beszéltem Brian McClellan újabb kötetéről a Lőpormágusok világában (Sins of Empire), amit ugyan még nem jelentett be, de én titkon remélem, hogy ki fog adni idén a Fumax. Viszont mire idáig eljutottam a felsorolásban, rájöttem, hogy mit várok a legjobban: Kameron Hurley eredetileg 2014-ben megjelent regényét (szintén Delta Vision). Bár az írónő egyelőre ismeretlen itthon, én remélem, hogy meg fogja találni a közönségét, ugyanis a The Mirror Empire nagyon különleges (low) fantasy-nek tűnik, tele izgalmas ötletekkel (négyféle mágia!), egyedi szereplőkkel (az antihősök ezúttal nőneműek) és szokatlan megoldásokkal (már az első kritikák is nagyon egzotikus kultúrákról meséltek). Hátha tényleg olyan jó lesz, mint amilyennek ígérkezik…
Anthony Ryan: The Legion of Flame: Az ébredő tűz egy határozottan ötletes, kellemes fantasy féltégla volt, ami sikeresen ötvözte a mostanában divatos üzemanyag-fantasy-t a XIX. századi ponyvák világával. Ryan egy élő, lélegző, minden részletében kidolgozott világot tár elénk, ami egyszerre ismerős és idegen. A karakterei markánsak, jól kidolgozottak, mindegyikük szála egy külön zsánert képvisel, mégis erőlködés nélkül fonódnak egybe, miközben a cselekmény teljes gőzzel robog előre. Emiatt kíváncsian várom a folytatást, ami, ha jól sejtem, magyar nyelven előrevárhatóan karácsony körül fog megjelenni, ha minden nagyjából úgy alakul, mint tavaly.
Tad Williams: The Witchwood Crown: kifejezetten szerettem a Memory, Sorrow and Thorn négykötetes trilógiát. Williams hihetetlen érzékenységgel tár elénk egy egyébként ismerős fantasy-világot, amit pont a kidolgozottsága és a beletett szív tesz többé. Harminc év után most visszatér erre a világra, ahol úgy szintén ugyanennyi idő telt el. Kíváncsian várom, miként változott meg Osten Ard Hófürt Simon és Miriamele uralkodása során.
Adam Marek már régóta ígérget egy regényt, de megelégszem vele, ha idén csak angolul jelenik meg. Addig is kiadhatnánk a legjobb brit fantasztikus novellista valamelyik gyűjteményes kötetét, az Instruction Manual for Swallowing például pont tíz éve jelent meg. Ideje lenne magyarul is olvasni. Amire szintén sokat vártam, az Han Kang Növényevője, ami mindjárt itt van a Jelenkortól. Nem fogom törni magam, hogy beszuszakoljam az SF-skatulyába, de biztos vagyok benne, hogy varázslatos utazás lesz.
Az egyik legjobban várt külföldi megjelenés Robin Hobb: Assasin’s Fate-je, amelyik pontot tesz a harmadik Bolond–Fitz kettősére épülő trilógia végére. Robin Hobb világépítését, szereplői iránti szeretetét (és szadizmusát) nem lehet megunni, egyáltalán nem bánnám, ha ezután még egy trilógiának nekiülne. Addig is – maradván az írónőnél – nagyon örülök annak, hogy idén végre kijön a Tawny Man trilógia első kötete a Delta Visionnél, amelyben összeér az Élőhajók-trilógia és az Orgyilkos-trilógia története és háttérvilága, és színre lép az új nemzedék.
Peter F. Hamilton: Eltékozolt ifjúság
Már a Pandóra csillagával az egyik kedvenc írómmá vált Hamilton, így minden kötetét óriási elvárások előzik meg. Eleddig csalódnom nem kellett, hiszen mind a Nemzetközösségben, mind a Konföderációban játszódó történetei bámulatosak. Szerintem valahol ezeknél a könyveknél kezdődik a nagybetűs SCI-FI. Így érthető, hogy egy újabb magyar megjelenés az írótól mindig a várólistám elején fog szerepelni. Még akkor is, ha olyan kétes hírű a kötet, mint az Eltékozolt ifjúság. Kíváncsi vagyok, hogy a személyes olvasói preferenciám mennyiben képes ellensúlyozni az állítólag gyengébb színvonalat – ha egyáltalán képes Hamilton ténylegesen gyengébbet írni. Akárhogy is legyen, minden science fiction rajongó polcán kötelező darab. Zárójelben merem csak hozzátenni, hogy a tervek szerint idén a Void-trilógia első kötetét is olvashatjuk magyarul, ami szintén azonnali vételnek számít.
Dan Simmons: Olympos
Szerintem a science fiction non plus ultrája a modern űropera. Lehet nagyszerű egy cyberpunk kötet, lehet zseniális egy hard SF regény (vannak is kiemelkedő kötetek minden kategóriában), mégis a modern űropera az egyetlen alzsáner, amit bárhol és bármikor képes vagyok olvasni. Így nem meglepő, hogy az egyik, ha nem a legjobban várt kötet Dan Simmons Olympos-a. Már a Hyperionnal bizonyított Simmons – és egyúttal gyakorlatilag létre is hozta a modern űroperát – az Ílionnal csak tovább emelte a saját maga által amúgy is magasra tett lécet. Trójai háború a Marson? Kvantumteleportáló görög istenek? Öntudatra ébredt mesterséges entitások? Biomechanikus lények a Jupiter holdjain? Még ilyet!
Vernon Vinge: A Deepness in the Sky. Vinge Hugo-díjas regénye, a Tűz lobban a mélyben cím kötetnek idén talán már tényleg megjelenik a folytatása magyarul is, a Deepness in the Sky. Vinge olyan világot alkotott, ami tömve volt remek ötletekkel – igaz, nem mindet bontotta ki az első rész során. Csak remélni merem, hogy a folytatásokban még többet tudunk majd meg a Gondolati Zónákról, hogy kibontja majd Vinge a felvetett ötleteket.
Markovics Botond
A hírek szerint a Delta Vision Peter F. Hamilton mellé megszerezte másik kedvencem, Alastair Reynolds kiadásának jogait is, így Hamilton Void-trilógiájának első kötete mellett a Reynoldstól a Blue Remembered Earth is talán megjelenik idén, és akkor az Agavétól idénre ígért Dan Simmons Olymposával egy ragyogó űropera év lehet az idei.
És Ti mely könyveket várjátok a leginkább idén?
Hozzászólások
[cikkbot további írásai]
A már fentebb említett Simmons, Reynolds, Vinge műveken kívül, várom Steven Erikson 9. és 10. malaza kötetét remélem hamar összehozza a Delta Vision.
Ami még azonnali vétel lenne Sapkowsky következő Vaják kötete.
Valamint hosszú évek óta várom Frank Herbert ezidáig magyarul ki nem adott Pandóra ciklusát. Igaz ennyi idő alatt már háromszor megtanulhattam volna annyira angolul hogy eredeti nyelven olvassam :P.
Én az abarat befejező 2 kötetét várom. Amíg tudom. A többi dogunalom.
Alastair Reynolds,Dan Simmons Vernon Vinge, meg Brandon Hackett új könyvét nagyon várom. 🙂 Meg persze van egy pár itt föl nem sorolt könyv amire kíváncsi vagyok.
Erasmushoz csatlakozva jómagam is a magyar nyelven még ki nem adott Steven Erikson regényeket várom leginkább. Csak remélem, hogy a DV nem a körábbi kötetek újrakiadásával kezdi, mert akkor még várhatunk rájuk (a HOBB könyveken okulva) 5-10 évet, hanem az Idő Kerekéhez hasonlóan kihozza előbb az új részeket. Illetve a másik félelmem, hogy – a terjedelmük miatt – két kötetbe lesznek az egyes részek szétszedve. Tudom, a keményborítós kiadásról pedig hiába is álmodozom… Pedig…
A fenti mellett pedig jöhet minden, ami Robin Hobb, Dan Simmons. 🙂
Fantasztikus lista, túlnyomó többségét jómagam is várom. 🙂 Reynolds kapcsán abban bíztam, hogy a ‘Jelenések tere’ sorozatot folytatják/újrázzák, Martin meg Rothfuss meg rokonlelkek, még a szakáll is stimmel. 😀
Erasmushoz jómagam is csatlakoznék, Frank Herbert Pandóra-ciklusát tényleg megjelenthetnék, és örülnék Erikson Malaza-sorozatának újbóli kiadásnak’.
Van néhány sorozat, regény, aminek a magyar megjelenését várom:
– Django Wexler ‘The Shadow Campaign’
– Bradley P. Beaulieu ‘The Lays of Anuskaya’
– K. M. McKinley ‘The Gates of The World’
[Ebből látszik, hogy az utóbbi időben bejön a flintlock fantasy. :)]
– R. Scott Bakker ‘The Prince of Nothing’
– Daniel Abraham ‘The Dagger and the Coin’
– Glenda Larke ‘Watergivers’
– James A. Moore ‘The Last Sacrifice’
– Chris Willrich ‘Gaunt and Bone’
– Adrian Tchaikovsky ‘Children of Time’
– Adam-Troy Castro két Andrea Cort-regénye
– Aliette de Bodard ‘Obsidian&Blood’
– Paul McAuley ‘The Quiet War’
Ezek egy részére Noro hívta fel a figyelmünket a molyon, de jó helyről sosem árt ajánlót lopni. 🙂
Ha a teljes Ezeregyéjszakát el tudom olvasni végre (kb. 4000 oldal), akkor már jó leszek.
Tad Williams könyvét én is nagyon várom. Nem értem egy ilyen remek sorozatban miért nem lát egyetlen kiadó sem fantáziát 🙁
gabcisoft:
Lehet, hogy az első, szerencsétlenül sikerült hazai próbálkozás miatt van ez. Az ilyenek évekre el tudnak hasaltatni egy szerzőt sajnos.
Justin Cronin: The City of Mirrors
Valaki tudja, hogy Tad Williams Tündérvidékének(angolul ha jól emlékszem Shadowland) maradék két kötetét megjelentetik e valaha magyarul.. A bizonyos kiadó anno kiadta az első kettőt, utána se kép, se hang Tad Williams fronton. Kivéve a Másvilágot amit két kötetben dobtak piacra magyarul, meg az egykötetes Virágok Háborúját(aminek a vége kicsit nyitott volt számomra).
Hacsak valaki nem karolja fel Williams munkásságát, kicsi rá az esély.
Én jelenleg is dolgozok egy regényen. Kicsit YA, kicsit társadalmi sci-fi.
A főhős egy autista, leszbikus, túlsúlyos, hallássérült afroamerikai nő, aki két transznemű földönkívüli társaságában éli ki poliamorózus hajlamait.
Másik kedves nézőpontkarakterem egy 150 centis és ugyanannyi kilós bölcsészlány, aki hadseregeket mészárol le pusztán az akaraterejéve és Sith-villámokat szór az ujjbegyeiből (jaj, ezt egy másik duci-pozitív már kitalálta, mindegy).