Új rovatot indítunk útra, Körkérdés címmel, amelyben időnként egy aktuális vagy érdekes témát járnak körül néhányan a szerkesztőségből, illetve, ha van kedvetek, Ti is elmondhatjátok az adott témáról a véleményeteket.
Tegnap érkezett a hír, hogy a Legendary Pictures Denis Villeneuve-t, az Érkezés, a Sicario, a Fogságban, és a 2017 októberében érkező Blade Runner 2049 kanadai rendezőjét kérte fel Frank Herbert kultikus SF-regényfolyamának, a Dűne megfilmesítésére.
De vajon jó választás-e Villeneuve, egyáltalán meg lehet-e filmesíteni a Dűnét, és ha igen, milyen is lehet egy Villeneuve-féle Dűne-mozi?
Sümegi Attila (Raves)
A nagy kérdés, hogy Villeneuve miből fog dolgozni? Rendezőként tett le jó filmeket már az asztalra, hogy ne menjünk messzire, idén Oscarra jelölték az Érkezésért, de ne menjünk el a remek hangulatú Sicario vagy a Fogságban mellett sem. Ért az atmoszféra teremtéshez, jól vezeti a színészeket. Csakhogy a Dűnéhez mindez nem elég. Volt már rá példa, hogy egy egyedi látásmódú rendező vette a kezébe a Dűnét,és beletört a bicskája. Utána elkészült a könyvhű verzió is minisorozat formájában, de abból meg hiányzott a kreativitás. Vajon egy szöveghez hű forgatókönyv és egy tehetséges rendező kezéből mestermunka születik majd?
A Dűne is azon könyvek közé tartozik, amelyeket megfilmesíthetetlennek tartanak. Túlságosan mély mind a történelme, mind a szereplők kiterjedt motivációs hálózatat. Ami a regényben Herbert belső gondolatokként jelenített meg, az filmen idétlennek hat (lásd Lynch filmje), viszont enélkül nem elég 2-3 óra játékidő. Bevállal a stúdió egy hosszú filmet? A forgatókönyvíró megtalálja a fókuszpontokat? Van elég elszántság a rendezőben, hogy megtalálja az egyedi vízióját, és keresztülvigye azt bármin és bárkin? Ha párhuzamot kellene keresni, A gyűrűk ura legjobb példa. Szintén megfilmesíthetetlennek tartották, mégis jött egy Peter Jackson, és valóra váltotta a rajongók álmát. Ehhez szembe kellett szállnia a stúdiókkal, megszállottan kellett dolgoznia, hosszú éveket kellett beleölnie az előkészületekbe, és még sorolhatnám. A nagy filmeknek ilyen kálvária jut (lásd Star Wars, Keresztapa).
Reméljük, hogy most nem csak annyi történt, hogy Villeneuve-t megfizette a Legendary Pictures, akihez a jogok kerültek, hogy rendezze meg nekik a filmet. Mert Villeneuve-nek jó neve van, és mert korábban azt nyilatkozta, hogy szívesen rendezne Dűne filmet. Reméljük, hogy éppen fordítva, Villeneuve jelezte a stúdió felé, hogy hé, ha már nálatok vannak a jogok, és Oscar-jelölt lettem, mi lenne, ha megcsinálhatnám az egyik nagy álmomat.
Ha ez utóbbi az igaz, akkor bizakodó vagyok. Év végén, a Blade Runner folytatásával közelebb kerülhetünk a válaszhoz is.
Markovics Botond (Hackett)
Egy Dűne filmadaptáció hatalmas rendezői kihívást jelent. Alejandro Jodorowsky már a hetvenes években belebukott, Lynch ugyan 1984-ben csinált egy egyedi hangulatú filmet, amely szerintem máig az egyetlen komolyan vehető filmváltozat, de ettől még millió sebből vérzett, és a történet mélységeit nem tudta átadni, a Sci-fi Channel sorozatát a borzasztó díszletekkel, duci fremenjeivel pedig inkább felejtsük is el (bár, a Dűne gyermekei egy fokkal már jobban sikerült).
Denis Villeneuve személyében igazán méltó, új kihívót találtak a projektre, a kanadai rendezőt brutális hangulatú, nyomasztó Sicario óta nagyra tartom, aztán a tavalyi Érkezés, idén a kultikus Blade Runner 2049 olyan alapanyagok, amelyekből átjön a sci-fi iránti szeretete, elkötelezettsége, úgyhogy ez alapján az egyik lehető legjobb választás rendezőnek. Egy biztos, atmoszférateremtésben és egyedi látásmódban kiemelkedő, amit tud, márpedig ez elengedhetetlenül fontos eleme a Dűnének is.
Csakhogy egy Dűne filmadaptáció mindig egy hatalmas bukás lehetősége is egyben, mivel mozifilm hosszúsághoz túlságosan komplex, epikus történet, amely leegyszerűsítve biztos, hogy elvérzik. Szerintem minimum három órás film kell a kibontásához annak érdekében, hogy átjöjjön a lényege, a megannyi intrika, egymásnak feszülő házak és frakciók, a Dűne bolygó ökoszisztémája, stb., de az is lehet, hogy egy dupla/tripla részes, A gyűrűk ura-szerű megoldásban lenne érdemes gondolkodni. Ez viszont sok pénzt is igényel, a nagy költségvetés pedig általában korlátozza a rendezői szabadságot, ami sosem vezet jóra. A regénynek ráadásul van egy olyan, erőteljes, mélyebb rétege is, többek közt Paul Atreides belső fejlődése, megvilágosodása, megjövendölt sorsának elfogadása, amelyet szerintem a megszokott mozis eszközökkel nem lehet átadni, sem koherensen végigvinni. Villeneuve mégis azon kevés rendező közé tartozik, akinek talán sikerülhet. Nagyon kíváncsi vagyok, sikerül-e, mert nagyon régóta várok egy igazi Dűne filmre.
Bár, bevallom, egy HBO/Netflix-tévésorozatnak még jobban örültem volna, szerintem a Dűne egy tízórás sorozatban tudna kibontakozni leginkább. (Viszont a Legendary tévés jogokat is vett, ami külön érdekes.)
Farkas Balázs (fbdbh)
Nekem a Dűne mindig is egy „belső” történet volt. Nyilván ott vannak a férgek, a fűszerbetakarító gépek, az ornitopterek, a hibbant kosztümök, de ez egy olyan regény, amelynek nagy része a karakterek vívódásaiban bontakozik ki. Érdekesebb, mit áldoznak fel önmagukból, hogy helyt álljanak, miként cselekednek egy prófécia, különféle politikai ármányok és társadalmi feszültségek árnyékában.. Kevés hasonló regény van, talán a Trónok harca ilyen még, és ott is a karakterek kibontakozása volt az, ami miatt egy egész évad kellett. A Dűnének is egy egész évad kellene. Csak az első könyvnek.
És Villeneuve? Ő az Érkezés-ben nagyon szépen tudott belső folyamatokat idegen és látványos dolgok háttere elé helyezni. Azt hiszem, Amy Adams karaktere majdhogynem eszembe is juttatja Jessicát (anyaságszerep, a boldogság és kicsinyes konfliktusok feláldozása a jövő érdekében), és még sorolhatnám, miért vágja a témát Villeneuve. Mármint, hogy miért lenne nagyszerű Dűne-rendező. Viszont figyelembe kell vennünk azt is, hogy a stúdiók mennyire mennek bele a komolyabb mélységekbe, milyen látványtervezőt hoznak be, mennyire kényes téma most az iszlám és a terrorizmus kapcsolata, amely a Dűne rendkívül hasonló történeti motívumaiban is visszaköszönhet. Villeneuve nem az egyetlen, akin a projekt áll vagy bukik. A Dűne nehéz, nagyon nehéz könyv, regényként működik jobban, akármit is csinálnak vele, de nem hinném, hogy lehetetlen adaptáció. Jó akkor lesz igazán, ha mer elegánsan és intelligensen hűtlen lenni, mint (finomabb dolgokban) A gyűrű szövetsége vagy (radikálisabban) mint a Jurassic Park. Mármint ha tényleg egy filmet akarnak összehozni. A film sajnos rövid a teljes képhez. A film kevés. Villeneuve ide vagy oda. Ő sem csodaműves. De talán a legalkalmasabb ember a feladatra az eddigi munkássága alapján. Ez is valami.
Szabó Dominik
A Dűne szerintem a legrosszabb fajta film-alapanyag. Szerteágazó, összetett háttér, tele Herbert ötleteivel, tudományos fejtegetésekkel, vallási mondanivalóval és áthallásokkal; egy csomó megragadó és kifejtésre érdemes szereplő, akik sokkal többet tesznek hozzá a történethez, mint annak bármely más aspektusa; egyedülálló, egyszerre régies és mégis modern hangulat; izgalmas, de mai szemmel már megkérdőjelezhető történet – ha ezek közül bármelyik is a nem megfelelő irányba módosul, netalán kimarad, az nem csupán azt vonja maga után, hogy a film összeomlik, de rajongók hada is a stúdió beszántását és Villeneuve felnégyelését fogja követelni.
Mégis bizakodok. Bizakodok, mert az Érkezés kapcsán szerintem már megmutatta, hogy képes intelligensen és hűen újraértelmezni azt az alapanyagot, amit amúgy lehetetlennek tűnt vászonra vinni. Bizakodok, mert már a Sicario után elkönyveltem magamban olyan rendezőnek, akit nem érdekelnek a kompromisszumok, ez pedig a lehető legszimpatikusabb jelző számomra a mai Hollywoodban. Bizakodok, mert minden filmjén érezni a profin megvalósított víziót, amit nem az elvárások mozgatnak, hanem saját maga. Bizakodok, mert mást nem tehetek – nem ismerek Villeneuve-nél jobb zsánerfilmes rendezőt, aki egyáltalán képes lehet egy ilyen projektet levezényelni. És hiába félek, hogy mi lesz akkor, ha túl nagy költségvetést kap, ha sokan akarnak beleszólni a munkájába vagy ha gyengébb forgatókönyvvel kénytelen dolgozni: ha valakinek van egyáltalán esélye arra, hogy értékelhető végeredménnyel rukkoljon elő, akkor az ő.
Én akkor lennék a legboldogabb, ha egy önazonos és kompromisszum-mentes Dűnét láthatnánk Villeneuve-től. Egye fene, még azt sem bánom, ha kifelejtik Paul Atreides-t.
És Ti mit gondoltok? Szerintetek meg lehet filmesíteni a Dűnét? Várjátok-e a Denis Villeneuve-féle Dűne-adaptációt?
(A témában érdemes elolvasni a mandiner.scifin megjelent, hosszabb fejtegetést is a témában.)
Hozzászólások
[cikkbot további írásai]
Szerintem a legjobb verzio egy ekkora muhoz, a harom reszes mozivaltozat lenne. Egyreszt nem engedne meg a studionak, hogy elnyujtsa mint a retestesztat, masreszt viszont 3×2 oraban ki lehetne fejteni a Dune tortenetet, belso motivaciokat, karaktereket stb.
Mortarion:
Egy trilógiás megfilmesítést én is el tudnék képzelni. Kérdés, mennyire tudják úgy felépíteni a történetet, hogy kellően izgalmas legyen. Viszont a regény lassabb folyású, nagyon kíváncsi lennék, hogy lehetne háromba szedni úgy, hogy egy-egy film kellően feszes és izgalmas legyen. Mármint nem a hardcore scifi rajongóknak, hanem az átlagnézőnek is.
Ha Villeneuve újraolvassa a regényt, belebotolhat és megszívelheti a tanácsot: „A kívánatos dolog közelsége mértéktelenségre csábítja az embert. Az az út veszéllyel terhes.”. — és máris nem lesz semmi baj :).
Nehéz feladat lesz…
Én, anno először a könyvvel találkoztam.
A Kozmosz 1987-es kétkötetes kiadása van meg, azt olvastam először, majd` harminc éve…
Aztán a David Lynch filmet láttam.
Közben megvettem, és elolvastam még négy könyvét:
– A Dűne messiása
– A Dűne gyermekei
– A Dűne eretnekei
– A Dűne Istencsászára
Aztán láttam a tv-s minisorozatot, majd ezzel a csapattal a Dűne gyermekeit.
Valószínűleg nem teljes az univerzum ismeretem, de úgy gondolom, Herbert koncepciója átjött…
Azért lesz Villeneuve-nek rettenetesen nehéz feladat, mert szerintem Herbert mesterműve a sci-fi világának talán legösszetettebb regényfolyama. Nem is annyira a teljes könyvhosszúság (ugyan nekem a fia és Anderson művei eléggé kilógnak a sorból), hanem a történet összetettsége. Ez tényleg egy komplex mű, amelynek minden eleme összetartozik, teljesen koherens, mint a való világ.
Amit ennek a műnek a filmre vitelénél — többé vagy kevésbé — el lehet rontani, az nálam a következő:
– Hol kell megállni a történettel, zárásként? Végigvinni a hat Frank Herbert könyvet?
– Ez a rendkívül összetett, bonyolult világábrázolás egyben nagyon bonyolult történetszövéssel rendelkezik, és a tartószerkezete több, erős szálból lett szőve.
Tehát:
Teljes fizikai-kémiai-biológiai világ — egy komplex ökoszisztéma — bemutatása, közülük kiemelve a homokférgek létezésének esszenciájával, a homok világával, csúcsán a civilizációt hordozó emberrel.
A civilizáció teljes körű felépítése, értelmezése, a világkép filozófiájától kezdve, az életet meghatározó és irányító vallásrendszeren és képviselőin keresztül az erre épülő hatalmi-birodalmi struktúráig.
Egy elképesztően szövevényes, izgalmas történetfolyamot mozgatni tudó karakter halmazának piramisszerű felépítése.
Ezen belül valós történelmünk analógiájára épülő messianisztikus megváltástörténet, egy akkor még nem annyira népszerű poszthumanista fejlődési lehetőséggel (Leto II.).
A történelmi események során kialakuló és hol rejtett, hol látványos konfliktusait bemutató események sorozata, összefoglaló módon: harc a fűszerért, harc a hatalomért, harc az életért.
Ha Villeneuve ezeket egyensúlyba tudja gyúrni filmvásznon, akkor eltalálja a célt. Ha nem, akkor tényleg fejét veszi a mozis közönség világa.
Itt visszautalnék Lynch filmjére. Az Ő koncepciójában azt a belső világot akarta bemutatni, amit általában filmen lehetetlen.
A nem látható belső motívumokat, eseményeket folyamatokat bemutatni. Akkor a közönség és a kritika ezt elvetette, aztán később a közönség rájött, hogy ettől ez még egy remek alkotás.
Így lett kultfilm, akár tetszik, akár nem…:D
Egyszer egy más felületen leírtam, és ehhez ma is tartom magam: lehet, hogy Lynch Dűnéje elhibázott alkotás, de ezt egy zseni csinálta. Ezért nálam az értéke így is nagyobb, mint napjaink futószalagon gyártott iparos fércműinek döntő többsége.
Nos, ezt látom Villeneuve kihívásának. Remélem sikerülni fog a srácnak. Erősen szurkolok neki az Érkezés után.
Egy szóval: lehetetlen. Lynch a hangulatból eltalált valamit, de összességében inkább karikatúraszerű lett a film. A szereplők belső világa, a monológok, az apró részletek mind-mind hozzáadnak az élményhez. Az biztos, hogy valamit ki kell majd hagyni. Nagyon jó színészek kelllenek, de nem túl ismertek szerintem. Nem tudom mi lesz, Villeneuve szerintem csak a hollywoodi átlagból emelkedik ki, összeségében egy tisztes iparos.