2016. december 18-án töltötte be 70. születésnapját a világhírű rendező, megannyi zsánerfilm alkotója: Steven Spielberg. Most az SFmag néhány szerzője eleveníti fel emlékeit filmjeiről.

Cikksorozatunk első része itt olvasható.

Kánai András (sfinsider)

indyhedA hetvenéves rendező életműve pazar, de mindig is úgy éreztem, hogy – a Schindler listája mellett – a csúcsot az első Indiana Jones-filmjével érte el.

Bizonyos értelemben Az elveszett frigyláda fosztogatói a tökéletes zsáner-kalandfilm. Már a legelső snitt, az első jelenet is az események sűrűjébe ránt: nincs szükség hosszas felvezető szavakra és feliratos háttértörténetre, rögtön el tudjuk helyezni, kicsoda Indy, és viszonylag korán a főrossz is bemutatkozik egy kifogástalan, ugyancsak megszállott és ugyancsak okos úriember képében. A tét óriási, hiszen a frigyláda közvetlen összeköttetés Istennel és a legyőzhetetlenség tárgyi feltétele – hogyan is kerülhetne ez a Harmadik Birodalom kezébe? Éppen ezért tökéletes a balansz: az egyik oldalon a választott nép szent ereklyéje, a másikon a Biblia népének ádáz ellensége, középen pedig a régész-tanár-kalandor, aki az események igazi katalizátora, egy aktív, elszánt szereplő.

Itt nincs üresjárat, a film telistele van a fiatalabb Spielbergre oly jellemző kreatív, játékos elemekkel, például a náci karlendítést imitáló majommal, a nyugati világ viccesen ábrázolt technológiai felsőbbrendűségével (“párbaj” a kardforgatóval), a beállítással, amikor éjjel ásnak, a horogkeresztet kimaró erővel, a medál egyik oldalának képét a tenyerén hordozó Gestapo-ügynökkel. Az akciójelenetek hibátlanok és jól megkoreografáltak, verekedés, autós üldözés és menekülés színesíti a látványt. Indy nem a legerősebb és nem a legokosabb, de mindig a legagyafúrtabb, jól fejlett kígyófóbiájával pedig leereszkedik az egyszerű halandók szintjére. Bámulatos a figura összetettsége, már-már hihetetlennek tűnik, de egy ilyen feladathoz ilyen emberre van szüksége a világnak, nem?

Apropó, szereplők: az egyiptomi barát, az egyszerre törékeny és megtörhetetlen Marion vagy az egyébként több pozitív tulajdonságot hordozó Belloq tökéletesen elfoglalják a helyüket a film szimfóniájában, amelynek középpontjában mégis a szent tárgy áll, amit maga Indiana Jones sem mer megsemmisíteni, de a gonoszok elég vakmerőek ahhoz, hogy szembenézzenek a láthatatlannal. Az istenítélet után különösen sokatmondó az az utolsó jelenet, a frigyláda végső helye.

Közben Perutól az USA-ig, Nepáltól Egyiptomig utazunk. És ha hozzátesszük, hogy közben John Williamsnek a régi kalandfilmeket megidéző zenéje szól, akkor tényleg csak ezt az egy szót használhatjuk erre az 1981-es filmre: tökéletes.

Benkő Marianna (Makitra)

Nehéz Steven Spielberg munkásságáról úgy beszélnem, hogy ne öntsön el a színtiszta, már-már csöpögős nosztalgia. Fiatalkorom egyik meghatározó rendezője, akiért annak idején fenntartások nélkül tudtam rajongani – és azt nehéz elvitatni tőle, hogy lehetett is. Elsősorban persze a szórakoztató filmjeit ismertem, amelyek ő készített különböző stúdiók, valamint a cége, az Amblin Entertainment égisze alatt. Ezek a filmek számomra mindig az amerikai életérzést közvetítették kis csavarral: tökéletes családi szórakozások voltak, kicsit mégis csavartak egyet a megszokott kliséken egészen addig, míg mára már Spielberg mintái váltak klisékké. De már gyerekként sem szerettem igazán azokat a történeteit, amikben gyerekek voltak a főszereplők – valahogy túl biztonságosak voltak ezek a mesék, jobban bejöttek a kicsit veszélyesebb vizekre evező filmjei. Mesélhetnék persze kedvenceimről, a Cápáról, az Indiana Jones mozikról vagy a Jurassic Parkról, de ezekről már beszéltek előttem. Inkább egy késői filmjét, a Különvéleményt emelném ki.

minority-report-tom-cruiseTalán sokan egyetértenek velem, hogy Spielberg ezredforduló utáni munkáival már több probléma van (persze itt is vannak remek filmek, de legtöbbször nem érik el a régi filmjei színvonalát). Nekem a legfeltűnőbb talán az, hogy egyszerűen már nem tudja bevállalósan befejezni a filmjeit, túl lágyszívűvé vált, és mintha túl nagy heppiendet akarna kerekíteni mindennek. Szerencsére a Különvélemény egy jobban sikerültebb darab lett mondjuk az A.I. – Mesterséges értelemhez képest, de itt is már-már átcsúszik a giccshatáron. Ez a mozija mégis jól működik, köszönhetően egyrészt az alapanyagnak (Philip K. Dick remek novellista), másrészt annak, hogy Spielberg egy veszett jó filmes. A film remekül ábrázolja a precogokra és az ő előrelátásukra építő rendszer hibáit és gyengeségeit, ugyanakkor végig egy izgalmas és sodró lendületű krimi-akciófilm marad. Az egységes képi megoldások, a jól használt speciális effektusok a csavaros történettel együtt számomra kiemelték a tucat sci-fik világából még akkor is, ha az életmű egészét nézve közel sem a legjobb alkotások között van. De a legnagyobb telitalálat a színészválasztás: Colin Farrell élete egyik legjobb alakítását nyújtja Danny Witwer szerepében, persze Max von Sydow, Samantha Morton is remek, de még Tom Cruise sem marad el a többiek mögött. Ha nem is lehet rajongani érte, de nagyszerű mozi.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon