Steven-Spielberg2016. december 18-án töltötte be 70. születésnapját a világhírű rendező, megannyi zsánerfilm alkotója: Steven Spielberg. Most az SFmag néhány szerzője eleveníti fel emlékeit filmjeiről.

Pusztai Dániel (Archnihil)

Jurassic Park: egyike volt az első filmeknek, amiket moziban láttam. Azóta számtalanszor újranéztem, és továbbra is ugyanúgy lenyűgöz, mint egykor. Nemcsak az olyan nagy jelenetek működnek, mint az első találkozás a brachiosaurusszal, a beteg triceratops, a kitörő T-rex, vagy a menekülés a velociraptorok elől, hanem a kisebbek is, mint amikor Richard Attenborough pezsgőt bont hőseink lakókocsijában. Gyönyörű John Williams zenéje is, és bár az effekteken kicsit fogott az idő, a forradalmiságuk továbbra is meglátszik – ezerszer több szív van bennük, mint egy mai CGI-orgiában. Jurassic-park-2-1024Sam Neill Alan Grantje pedig hibáival együtt egy szerethető figura. Emellett pedig egy, a korábbiknál sokkal modernebb képet festett le a dinoszauruszokról – ami igaz, hogy azóta megint csak túlhaladottá vált, de a tudomány már csak ilyen –, és a lassú, hidegvérű hüllők helyett melegvérű, gyors és sokszor intelligens fenevadaknak ábrázolta őket.

Nem számít, hány folytatás készül hozzá – amiket, ettől függetlenül, meg fogok nézni moziban –, és azon is lehet vitatkozni, színvonalával melyik van a legközelebb az eredetihez. Az első Jurassic Park film egyedi és megismételhetetlen.

tied-upAz elveszett frigyláda fosztogatói/Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag: töredelmesen bevallom, én jobb véleménnyel vagyok a páros Indiana Jones filmekről, mint a legtöbben, mégis, az elsőt és a harmadikat tartom igazán kiemelkedőnek. Sőt, legjobban az eddigi filmekből a harmadikat szeretem, tűnjék bármekkora szentségtörésnek. Egyrészt talán ebben utaznak legtöbbet hőseink, másrészt működik az apa-fia kapcsolat Ford és Connery között, holott csak 12 év van kettejük között. Indiana Jones máig az utóbbi generációk legnagyobb ponyvakalandora, holott néhányan már megpróbálták letaszítani a trónjáról.

catch-me1Kapj el, ha tudsz: ugyan nem zsánerfilm, de engem hihetetlenül megfogott az a könnyedség, amivel az alkotók elmesélték ezt a történetet. Akkoriban Spielberget az epikus történelmi vagy az epikus sci-fi történetekkel kötötték össze. Ez a film azonban nem akart epikus lenni, hanem őszintén, minden felesleges adalék nélkül meséli el a szélhámos Frank Abagnale Jr. és a nyomában loholó Carl Hanratty történetét. Ami akkoriban igazi meglepetés volt, az Leonardo DiCaprio játéka. Ugyan idén Oscar-díjat nyert, és az eltelt évtizedben számtalanszor bebizonyította, hogy tehetséges színész, ez előtt a film előtt még nem szabadult a hollywoodi szépfiú skatulyájából. Itt azonban úgy alakít egy szerethető, esendő karaktert, hogy a szépfiú elem még mindig megtalálható, ami azonban ezúttal csak az egyik réteg. Emellett nagyon jól kiegészítik egymást Tom Hanksszel. De szintén dicséret illeti az olyan régi motorosokat, mint Christopher Walken és Martin Sheen, vagy az olyan újoncokat, mint Amy Adams, akit első nagyobb filmszerepében láthatunk.

Farkas Balázs (fbdbh)

Fiatal huszonévesként volt egy korszakom, amikor ki akartam tanulni a filmrendezés minden fontosabb alapvetését – hogy nem lettem filmrendező, annak a jele, hogy jól megtanultam, milyen nagy meló, és hogy erre nincs szükségem. De így, ezzel a mentalitással visszatérni Spielberg filmjeihez nagyon tanulságos volt, íróként is bölcsebb lettem tőle. Spielberget gyerekként, meg úgy általában is adottnak, természetesnek vettem, hogy jó rendező, meg hogy a filmjeire lehet számítani, de így technikai oldalról szemlélve is teljesen elszálltam tőle, és most már felkészültebben tudtam megvédeni a filmsznoboktól, akik elmondják mindenféle giccses hatásvadász iparosnak. Tulajdonképpen lehet az, de Spielberg ezen túl még különleges, fantasztikus rendező is.

duel-steven-spielbergNa, szóval akkoriban, egyetemista koromban láttam először az első filmjét, a Párbaj-t (Duel, 1971), ezt egyébként Richard Matheson novellájából forgatta. Ez már csak azért is érdekes, mert bár Mathesont nem igazán ismerik széles körökben, ő a horrorirodalom egyik legnagyobb hatású írója (Stephen King is felnézett rá), és később a Twilight Zone: The Movie-ban is dolgoztak együtt, szóval ez a találkozás annyira telitalálat. De mindez persze csak címek és nevek sorolása: a lényeg, hogy a Párbaj és a Cápa annyira alapvetés, ha valaki ki akarja tanulni a feszültségteremtés legfinomabb nüanszait, ezt nem is lehet eléggé hangsúlyozni. És erre akkor jöttem rá, amikor a Párbaj-t végignéztem az összes “így készült” extrával együtt. Megtanultam egy életre, honnan jön ez a nagy rendező. Ahogy 450 000 dollárból, nagyjából három és fél hét alatt leforgattak és megvágtak a keze alatt egy olyan tévéfilmet, ami a legnagyobb mozifilmekre is köröket ver akciójelenet-kompozícióban, feszültségben és tempóban, hát… komolyan.

Behind the Scenes Awesomeness Jaws Franchise 1_zpsioyg8oa6És ez nem csak technikai, narratív szempontból fontos fordulópont, de a Párbaj és a Cápa jelenti a Hitchcocki és Hitchcock utáni thriller és a “high concept blockbuster” fúzióját (egyáltalán a blockbuster többé-kevésbé mai formájának születését, és maga Hitchcock mondott valami olyasmit, hogy Spielberg az első rendező, aki nem látja a merev színpadi/tévés rendezés korlátait), a függetlenfilmes forradalmat, az “Új Hollywood”-ot… gyakorlatilag Spielberg pályakezdése teszi lehetővé a Star Wars-t, a Mad Max-et, talán még Stephen King sikerét is. Kis túlzással persze, de Spielberg előtt senki nem dolgozott akkora determinációval, akkora igénnyel azokban a zsánerekben, amelyek az “olcsó szórakoztatást” szolgálták. Spielberggel mindez megváltozott. Gravitációt adott a ponyvák kalandjainak, a repülő csészealjaknak, az ijesztgetéseknek. Gravitációt, komolyságot, szívet. Ezért tisztelem a munkásságát.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon