A korábbi évekhez hasonlóan idén is összegyűjtöttük, mely fantasztikus könyvek, képregények, filmek, videójátékok vagy más fantasztikumba tartozó alkotások nyerték el tetszésüket. Találhattok itt ezévi megjelenéseket, de régebbi műveket is. Természetesen mindez a személyes véleményünket tükrözi, és kíváncsiak vagyunk a Ti Fantasztikus évetekre is: Nektek mi volt idén a kedvencetek?

Folytatjuk a listát, az előző részt itt találjátok.

MLADONYICZKI BALÁZS (ARCANIST)

Brent_Weeks_A_tört_szem

Az év angol nyelvű könyve: Brent Weeks: The Broken Eye

Ugyan maga a regény 2014-ben jelent meg, idén olvastam, és számomra az év egyik legjobb könyve lett. A Lightbringer-sorozat 3. kötetéről van szó, ami szerintem a piacon lévő legjobb fantasy sorozatok egyike, ahogy azt a 2. kötet ismertetőjében is kifejtettem. A titka annyi, hogy egyszerűen tökéletesen arányban vegyíti a modern (epikus) fantasy alapköveit: a tanított történelemről kiderül, hogy hazugság, a mítoszokról pedig, hogy nem is pusztán babonaságok. A háborúban álló felek egyike sem teljesen fehér vagy fekete,  de ez igaz a karakterekre is: mindenkinek vannak sötét titkaik, de ennek ellenére (vagy épp ezért) szerethetőek. A tökéletes „herceg/mágus/pap” egyszerre segítő és önző, a „fiatal főhős” eleinte kövér és ügyetlen, a „női főhőst” garantáltan nem kell megmenteni (inkább tőle mást), a „sötét nagyúr” propagandája pedig teljesen követhető..sőt sok dologban igaza van. Mindezt pedig Weeks megspékeli egy igen egyedi mágiarendszerrel, melynek nagyon csúnya hátulütői vannak (őrület és halál). A magyar kiadást a Könyvmolyképzőnél jelent meg nemrég A tört szem címmel.

Az év magyar nyelvű könyve: N K Jemisin: Az ötödik évszakn-k-jemisin-az-otodik-evszak-b1-web

Az ötödik évszak remek iskolapéldája annak, ami az utóbbi években jellemzi a fantasyt. A mű feszegeti a zsáner határait, nem kalandregény, nehéz besorolni bárhova is:  3 nő története és egyben egy igen komoly eszmefuttatás a diszkriminációról és az elnyomásról. Ezzel egyidőben egy lassan terjedő világvégét mesél el úgy, hogy az előtérben személyes tragédiák állnak. Földrengés és vulkánkitörés pusztítja el a világ legnagyobb városát, Jumenészt, de az ilyen esetek kivédésére kiképzett földmágusokat annyira félik zabolátlan erejük miatt, hogy teljes elnyomásban élnek. Az egyik főhősnő gyermekét emiatt ölik meg, a másik főszereplőt gyermekként saját szülei adják el a „mágusrendnek”, hogy szabaduljanak tőle. A harmadik nézőpontkarakter pedig megmutatja, hogy a rend nemcsak iskola, hanem egyben börtön is és vannak olyan kegyetlen titkok, melyeket ő sokéves képzése alatt sem tudott meg.  Nincsenek hősök csak túlélni igyekvő szereplők a világ és saját személyes apokalipszisük peremén.

Az év kései felfedezettje: Az utolsó légidomár (Avatar: The Last Airbender)Avatar_The_Last_Airbender

A Nickelodeon rajzfilmsorozatával régóta szemeztem és egyáltalán nem bántam hogy belevágtam néhány év késéssel. Első pillantásra talán gyerekesnek tűnhet, de bőven találnak benne csemegéznivalót a (fantasyrajongó) felnőttek is. Négy nép létezik a világon, melynek egyes tagjai más-más őselemet tudnak manipulálni. Ez áthatja az életük minden szegmensét: a földművelést, az ipart és a filozófiát is. A Tűz Népe azonban háborút indított és száz év alatt lassan felőrölte a többi nép ellenállását. Ebbe a reménytelen helyzetbe csöppen bele Aang, a Levegő Népe között született fiú, aki a legendás Avatár aktuális inkarnációja: az egyetlen ember, aki mind a négy elemhez ért. Az ő sorsa, hogy helyreállítsa a felborult egyensúlyt és visszaverje a Tűz népe agresszióját.

A sorozat zseniálisan ötvözi az utazóregények mobilitását az egyes zsánerekkel: ugyan alapvetően „kalandregény-jellegű”, de találunk kikacsintásokat a háborús filmek, a western, az intrika, a titkosszolgálatok és a misztikus titkok világa felé. A főbb karakterek mindegyike érdekes, hihető és normális motivációval rendelkező személy. A mágiarendszer ötletes, látványos, mégis pofonegyszerű: valódi harcművészeti stílusok alapján animált mozdulatsorok által mozgatott és idézett négy őselem. A true epic fantasy fanok pedig szinte minden epizódban találnak néhány képkockányi csemegéznivalót a földmágiával mozgatott vasút és logisztikai rendszertől egészen a tűzmágiával harcoló harcművész-tüzérekig (és ezek ellenére többnyire egy középkori fejlettségű  világról beszélünk). Bónusz, hogy amerikai rajzfilm, mégis simán beillene animének a keleti filozófia zseniális felhasználása és újraértelmezése miatt.

PUSZTAI DÁNIEL (ARCHNIHIL)secret-wars-1-112759-116869

Képregény

Secret Wars: Jonathan Hickman úgy kellett az elborult ötleteivel a Marvel Bosszúállóinak, mint egy falat kenyér. Őt megelőzően az írók többnyire azzal foglalkoztak, hogy a földkerekség leghatalmasabb harcosai vajon megérdemlik-e a beléjük fektetett bizalmat, vagy nem többek népszerűséghajhász, felelőtlen hírességeknél, akik egy apró katasztrófát sem tudnak kezelni úgy, hogy ne eszkalálódjon valami sokkal borzalmasabbá.

Hickman hősei érett, intelligens felnőttek, akik jó problémamegoldó képességgel rendelkeznek, amire szükségük is van, ugyanis a világ gondjai igencsak túlnőttek rajtuk, így gyakran két rossz döntés között választhatnak. Hickman bizonyította már alkalmasságát két különálló Bosszúálló címben is, illetve egy önálló történetben. Az általa írt Secret Wars kicsit olyan, mint a DC nagyobb történetei, aminek feladatai gatyába rázni az univerzumot. A Secret Wars sem adja alább, és ezt teszi árnyalt karakterekkel és hihetetlen világépítéssel. A cím pedig természetesen utalás a Marvel egyik legkorábbi nagy történetére.

Ms_Marvel

Ms. Marvel Omnibus volume 1.: Ha valaki még nem találkozott Kamala Khannal, annak most itt a vissza nem térő alkalom, hogy nagyban pótolja a lemaradását. Sokszor érik joggal kritikák a szuperhősök műfaját, amiért képtelen fiatal olvasókat szerezni magának. Az egyik ok az, hogy a legtöbb valamit is érő szuperhős már fél évszázada létezik, így problémáik nem igazán fogják meg a most cseperedő nemzedéket. Erre gyógyír az ifjú Kamala, aki muszlim tinédzserként próbálja megtalálni a helyét egy olyan világban, amit a különleges képességű emberek szépen benépesítettek. A Ms. Marvel azok számára is kellemes szórakoztatást nyújthat, akiknek egyébként a szuperhősös zsáner nem kenyere. Azoknak viszont különösen szívmelengető, akik Pókemberrel nőttek fel, ugyanis Kamala azt az utat járja be, mint egykor Peter és társai. Így G. Willow Wilson képregénye nem csak az újoncoknak, de a régi motorosoknak is ugyanolya erővel szól.

Könyv

Tanith Lee: Night’s Master: mivel a szóban forgó novellagyűjtemény 1978-ban jelent meg, ezért a néhai Tanith Lee első Flat Earth kötetét egyben az év felfedezésének is nevezhetném. Azonban ha az idei megjelenések mellé teszem, Tanith Lee még úgy is köröket ver a legtöbb kollégájára. Nem azért, mert hogy idén rossz alkotások jelentek meg, és korántsem azért, mert „bezzeg régen minden jobb volt”. De azt, ahogy Tanith Lee képes néhány ecsetvonással megfesteni egy egész világot, tanítani kellene. Történeteinek hősei hétköznapi emberek, vak költők, felfuvalkodott királyok, száműzött hercegnők, virágból született leányok, emberpárok, kiknek a lelke együtt alkot egy egészet, és átkuktól megszabadított, ám továbbra is keserű hercegek. Valamint a történetek igazi főszereplője, Azhrarn, a címszereplő Éjszaka Ura, aki nem egy éteri gonosz, semmint egy impulzív, kicsinyes, de az isteneknél mégis emberibb és törődőbb démon. Tanith Lee ciklusát sokan hasonlítják Az ezeregy éjszaka meséihez, és nem véletlenül, hiszen az ő hősei is képesek a világ végére menni a szerelemért, gazdagságért, tudásért, és koldusszegénység és fényűző jómód ellenére is gyarló emberek, akikkel azért azonosulni tudunk. Ugyanakkor a Lapos Föld világa saját hangulattal, saját ízzel bír, aminek hangvételében felismerhetjük az összes régi mesét, amit gyerekkorunkban annyira szerettünk.

FilmSteve_Jobs

Steve Jobs: Tudom, nem zsánerfilm, de mivel arról az emberről szól, aki segített a világunkat kicsit futurisztikusabbá tenni, ezért talán belefér. Persze, Jobs mindig is egy ellentmondásos figura volt és azt, hogy végül is mit köszönheti neki a világ, és mit is azoknak, akikről alig esik néhány szó, jól körüljárja Danny Boyle filmje. Ami viszont egyértelműen emlékezetessé teszi, az Michael Fassbender bámulatos alakítása, amitől szemünk előtt válik Jobs figurája egy egyszerre kiállhatatlan, gyűlölhető és valahol mégis emberien esendő figurává. Aki érdekel minket, annak ellenére, hogy körülötte szinte mindenkivel rohadékként bánik.

erkezes-moziplakat-2

Érkezés: Minden évben kijön egy SFF alkotás, ami elsöpör minket. Tavaly a Mad Max volt ilyen, most a teljesen más hangvételű és lendületű Ted Chiang-adaptáció. Denis Villeneuve filmjében a feszültségforrást nem a robbantgatások vagy a szemkápráztató akciók jelentik, hanem azt, hogy mindenki tisztában van a tétekkel, és a maga módján mindenki igyekszik is felnőni a feladathoz. Ebben pedig a rendező és a forgatókönyvíró segítségére van Amy Adams, Jeremy Renner, Forest Whitaker, Tzi Ma és Michael Stuhlbarg játéka.

Vaiana: Manapság ki sem látszunk a jó animációs filmek közül. Az idei alkotások közül mindenképpen említenem kell a Kubo és a varázshúrok, a Szenilla nyomában és a feleslegesen átkeresztelt Zootropolis – Állati nagy balhé c. műveket. Én azonban mindegyik közül mégis a Vaianát emelném ki, mégpedig azért, mert egyszerre old school és mégis újszerű, pont az által, hogy a régi Disney alkotások hibáit nem ismétli meg, nem is világít rájuk, hanem csendben és finoman elkerüli őket. A lázadó hercegnő nagyon is felelősségteljes, kapcsolata Mauival, a szélhámos félistennel pedig összetett, árnyalt és mégis szívmelengető. Emellett pedig nem igazán vagyunk elkényeztetve polinéz mesék terén, a két Disney veterán John Musker és Ron Clements pedig tökéletesen visszaadja a végtelen óceán és az abból kiemelkedő, elszórt szigetek és zátonyok világát.

jungle_book_2016_27cac229A dzsungel könyve: bár nem igazán vagyok a régi Disney-filmek élőszereplős változatainak nagy rajongója (a Mulant ettől függetlenül várom), Jon Favreau filmjét mégis telitalálatnak érzem, ami gyerekeknek és felnőtteknek, a könyv és a régi rajzfilm rajongóinak egyaránt szól. Az ifjú Neel Sethi szépen helyt áll egymaga a CGI állatok sokaságában, akiknek hangját eredetileg olyan veteránok adják, mint Ben Kingsley, Bill Murray, Scarlet Johansson, Giancarlo Esposito, Christopher Walken, vagy a valamivel újabb Lupita Nyong’o. Azonban mindnyájuk közül kiemelkedik Idris Elba Shere Khanja, aki az idei filmek talán legemlékezetesebb, legijesztőbb gonosza. (Itt kell megjegyeznem, hogy szerintem a magyar szinkronhangokra sem lehet panasz.)

JUHÁSZ VIKTOR

Az év apokalipszise

M. R. Carey: The Girl with All the Giftscovers_299250

Mike Carey a The Unwritten című képregénysorozatával írta fel magát a kedvenc szerzőim listájára (Felix Castor regénysorozata pedig aláhúzta és megcsillagozta nevét ezen a listán), éppen ezért különösen szégyenletes, hogy csak idén, egy reddites interjúból tudtam meg, hogy létezik egy M. R. Carey írói alteregója, aki akkor éppen a második regényével jelentkezett. A 2014-es The Girl with All the Gifts így idei olvasmányom lett (közben készült belőle film és kijött magyarul is, sajnos a némileg semmitmondóbb Kiéhezettek címen), és fel is került az ide toplistára. Pedig ez a regény, aminek nem kellene működnie az évek óta tartó zombidömping közepén, mégis remek könyv lett belőle – a gond annyi, hogy abban a pillanatban, amint elkezdem elmesélni, mi különbözteti meg ezer másik hasonló műtől, máris elrontom az olvasó  szórakozását. Maradjunk annyiban, hogy Carey regénye az apróságok miatt nagyon jó – a szereplők, a stílus, a téma megközelítése és a posztapokaliptikus Anglia mind tartósan az emlékezetembe égett. (Aki mégis többet szeretne tudni róla, olvassa el az sfmag értékelését, aki nem, az a feleslegesen szószátyár angol és magyar fülszöveget is kerülje.)

Az év képregényeInjection_01-1

Warren Ellis: Injection (vol. 1 és 2.)

A nagyszakállú brit mester ugyan mostanában egyre gyakrabban kacsintgat a tévézés és a prózaírás felé, de a 2015-ben indult Injection című sorozata ízig-vérig Ellis-féle képregény, ahol a szerző jó szokása szerint egyrészt mixeli azokat a témákat, amelyek az utóbbi években foglalkoztatják (jelen esetben ide tartozik a futurológia, a norvég molekuláris gasztronómia és az angol bűbájosok kultúrtörténete is többek között), másrészt visszatér a diszfunkcionális csapatokhoz, amelyeket már a Planetaryben is remekül menedzselt. Öt különc zseni története ez, akik úgy gondolták, a 21. századra igazán ráférne, hogy jobb és szebb legyen, ezért belevágtak a The Injection nevű techno-okkult projektbe. Ez természetesen katasztrofális következményekkel járt, és most nekik kell feltakarítaniuk saját maguk után. A jelenleg második kötetnél járó, mindig más szereplőre fókuszáló sorozat nem kapkod, ezért eltart egy ideig, amíg tisztulni kezd a kép, de a teljesen őrült szereplők és ötletek mellett a lassan felsejlő háttérsztori miatt is érdemes követni.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film, irodalom, Képregény

Eddig 3 hozzászólás.

  1. Zigota szerint:

    Kicsit csalódott vagyok, elég gyenge számomra az a lista. Most hirtelen nagyon hiányzik a Tyranny és az Inside játék, a Fall of Light Steven Eriksontól, meg úgy igazából a komoly művek. Az Injectiont meglesem, Ellis nagy kedvencem.

  2. hackett szerint:

    Zigota:
    Egyrészt mindegyik lista szubjektív, másrészt számos fantasztikummal kapcsolatos területről szemezgettünk.
    Inside kapcsán videojátékokról főleg én írtam, nekem hajszállal, de lemaradt a dobogóról a játék. Egyrészt a Playdead előző játéka, a Limbo szerintem sokkal okosabb és pláne nehezebb volt, másrészt egy idő után kicsit öncélúvá vált az Inside disztopikus környezete, és ugyan a vége nagyon durva volt, és így is az év legjobbjai között van, de mivel pont három kedvenc játékom is megjelent valamilyen formában idén (Uncharted-Dishonored2-Witcher 3), amelyek mind egyedülállóak a maguk nemében, emiatt kellett kihagynom.

  3. Zigota szerint:

    Tudom, hogy szubjektív, azért írtam, hogy számomra gyenge. Egyébként értékelem a munkátokat, csak én általában a nehezebben emésztető, elgondolkodtató műveket szeretem, de jöhet sok más is. Viszont, hogy nagyon kevés jó sci-fi film jelenik meg, az felháborító…

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon