A korábbi évekhez hasonlóan idén is összegyűjtöttük, mely fantasztikus könyvek, képregények, filmek, videójátékok vagy más fantasztikumba tartozó alkotások nyerték el tetszésüket. Találhattok itt ezévi megjelenéseket, de régebbi műveket is. Természetesen mindez a személyes véleményünket tükrözi, és kíváncsiak vagyunk a Ti Fantasztikus évetekre is: Nektek mi volt idén a kedvencetek?

Lumberjanes_Cover

KLEINHEINCZ CSILLA (HANNA)

Az év képregénye

A tavalyi év kedvenc képregénye Noelle Stevenson Nimonája volt a számomra, ezért talán nem meglepő, hogy idén a Lumberjanes sorozatban találtam meg azt a derűt, izgalmat és menőséget, ami azonnal rajongóvá változtatott (és nem csak engem, de a lányomat is). A négy író (Noelle Stevenson, Grace Ellis, Shannon Watters és Faith Erin Hicks) által írt, jelenleg az ötödik kötetnél tartó sorozatban egy lány cserkésztábor Roanoke házában elszállásolt lánycsapat elképesztő kalandjai szerepelnek. Amikor elképesztőt mondok, tényleg így gondolom: az alkotók bátran keverik a mitológiákat és a saját fantáziájukat, furcsa és belevaló hőseink pedig hol a budiból nyíló dínóföldön, hol egy arany minótaurosz által őrzött barlangban kalandoznak, miközben egyre több égető kérdés merül fel a tábor igazgatónőjének és a tábor körül ólálkodó medve-asszonynak a motivációival kapcsolatban. Remek hangulatú sorozat, a mottó pedig: „Barátság a maximumon!”

Az év fantasy regényeBeagle_Summerlong_

Bár idén több jó fantasyt is olvastam (többek között a Stranger in Olondriát és Robin Hobb új regényét, ami mindig eseményszámba megy), a leginkább kétségtelenül Peter S. Beagle: Summerlongját vártam. Beagle régen írt már regényt, de megérte várni rá. Érett, átgondolt és bizonyos szempontból merész történet az öregségről és a veszteségekről – nem gyakori téma a fantasyben, de ilyen líraian és mégis őszintén talán csak kevesen tudnának írni róla.

Az év újraolvasása

Ursula K. Le Guin ott van a kedvenc íróim között, a Changing Planes pedig a legszeretettebb kötete (pedig nála is nehéz választani, minden írása megérint és mond valamit nekem), részint a könnyedsége, részint épp a komolysága miatt. Különös lények és még különösebb szokások és ösztönök tűnnek fel a kötet történetfüzérében, ahol sorra megismerünk egy-egy különös népet, hogy aztán letűnve maguk mögött hagyják azt az érzést, hogy egy kicsivel jobban megértjük az embereket – akikkel együtt élünk ugyan, néha mégis legalább olyan idegenek, mint Le Guin más síkokon élő teremtményei.

Az év novelláskötete:

Kelly Link az egyik legjobb kortárs novellista, zsáneren belül és kívül egyaránt. A kisujjában van minden, amitől egy rövid történet zsigerekig ható lesz, viszont ezt a tudást képes olyan virtuozitással kezelni, hogy egy pillanatra sem érezni a kiműveltséget. Erős szimbólumai és szürreális jelenetei révén láthatatlanul építkezik az olvasóban a hatás, hogy az utolsó oldalon és sorokkal billogot üssön a lelkébe. A Get in Trouble a negyedik novellagyűjteménye, amelyik idén a Pulitzer-díj finalistája volt. Eredeti, kísérteties és merész, csak azt az egyet sajnálom, hogy ennyit kell várni egy-egy kötetre.

MARKOVICS BOTOND (HACKETT)Hamilton_Judas

Az év kedvenc SF regényei:

Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul idei megjelenésével végül egy év helyett másfél év után folytatódott (és ért véget)  a brit űropera legkiemelkedőbb alakjának gigantikus regényciklusa, egy újabb, 1300 oldalas kötettel, a Primerek elleni monumentális űrháború lezárásával. A regény csak a Pandóra csillagával együtt olvasható, de aki belevág az együtt  kb. 2600 oldalas sci-fi folyamba, egy olyan világot, optimista jövőképet, idegen fajokat, történetet kap, amelyet én legszívesebben Martin Jég és Tűz dala ciklusának monumentalitásához szeretek hasonlítani.

Dave Eggers: A Kör című regénye félelmetesen aktuális jövőkép egy könnyen fogyasztható regénybe foglalva arról, hogy mi vár ránk, ahogy technológia révén a Facebookhoz és Google-höz hasonló világcégek egyre jobban betolakodnak az életünkbe, és mi ezt vígan engedjük nekik, hogy hozzájussunk a legújabb, életet megkönnyítő alkalmazásaikhoz. A privát szféra megszűnésének félelmetes rémálma elevenedik meg Mae Holland, a Kör nevű, legmenőbb informatikai céghez bekerülő fiatal pályakezdő karrierjén keresztül. A legriasztóbb az, hogy pár év múlva ez a regény lehet, hogy átkerül a nonfiction kategóriába.Vance_Elon_Musk

Ashley Vance: Elon Muskról szóló életrajzi könyvében betekintést nyerhetünk a világ egyik legérdekesebb milliárdosának életébe, céljaiba. Musk technológiai befektető és különc zseni, hozzá fűződik az önvezérlő autókat gyártó Tesla Motors szárnyalása, a rakétabizniszben a NASA-t megszégyenítő SPACEX rakétacége, de részben neki köszönhető a PayPal is, és most éppen a Solar City napelemvállalat kapcsán hallani a nevét. Muskot sokan előszeretettel hasonlítják a Marvel Tony Stark/Vasemberéhez is, noha emberileg pont semmi közös nincs bennük. Ez az életrajzi regény nagyon izgalmas képet fest az emberről, aki kiskorában a fejébe vett egy csomó dolgot, többek közt, hogy az emberi fajnak meg kell vetnie a lábát a Marson, és manapság egyre kevesebben kezdenek kétkedni abban, hogy sikerül elérnie a céljait.

Az év képregényei:

Idén a futó kedvenc sorozataim (Lazarus, Manifest Destiny) mellett kevés új, igazán jó képregényt találtam: év közepén a fantasztikus The wicked and the Divine-t, amelyben évszázados ciklikussággal reinkarnálódó ősi istenek a jelenünkben fiatal popsztárként jelennek meg a Földön.

Clean_Room

Az év meglepetés képregénye mégis a Clean Room lett. A Vertigo sorozatban olyan címek indultak el hajdanán, mint a Sandman, a Transmetropolitan vagy a Preacher. Nem hiszem, hogy a Clean Room idáig jutna, de sosem lehet tudni. Ez egy nagyon okosan felépített misztikus, démonos történet, pedig ennek az alzsánernek nem én vagyok a célcsoportja, viszont a történet nagyon érdekesen keveri a démoni világot a technológiával. Astrid Muellert kiskorában elüti egy autó, és a sokkot követően elkezdi a világunkban garázdálkodó démonokat igazi valójukban látni. Erre alapozva önsegítő vállalkozásba kezd, és ebből meggazdagodva, fiatal nőként menedzselve a cégét, saját eszközeivel küzd a démoni világ ellen. Borzongató, nyugtalanító, és fordulatokkal teli történet bontakozik ki szépen lassan, amelynek nagyon várom már a folytatását.

Az év videójátékai:

Uncharted 4: The Thief’s End: ez a videójáték toronymagasan és minden tekintetben kiemelkedik az idei mezőnyből, és akkor még szerényen is fogalmaztam. Technológiailag, kreatív látványtervezésben, történetvezetésben is tökéletesre csiszolt gyémánt ez, és ugyan a kalandjáték jelleg miatt érzelmileg nem tud a Naughty Dog előző játéka, a the Last of Us mellé eljutni, de nem is kell neki.

Uncharted-4-A-Thiefs-End-9-1280x720

Szemkápráztató helyszíneken robogunk végig Skóciától Madagaszkáron át egy döbbenetesen szép kalózsziget lepusztult és elsüllyedt városaiig, Nathan Drake, Elena és a többiek pedig élő karakterek érzésekkel, humorral, félelmekkel, és ez így együtt egy sokáig emlékezetes kincskereső kalandot eredményez.

Dishonored 2: A Dishonored néhány éve meglepetésszerűen robbant be a köztudatba, egy olyan egyedi steampunk világú játékkal, amelyet már maga a világ hangulata elvitt a hátán. Bálnaolaj alapú, viktoriánus Londonra emlékeztető Dunwall városában a császárnő meggyilkolása után Corvónak, a hű testőrnek kell kiszabadítani a császárnő lányát, emilyt, és a szövevényes cselekmény mellé egy fantasztikus, lopakodásra épülő játékmenet kapcsolódik, tele briliáns ötletekkel, és kiemelkedő pályatervezéssel.

A második rész 15 év múlva veszi fel a fonalat, és a már felnőtt Emily történetét követjük, akit anyja testvére, mint trónkövetelő taszít le a trónról. Emily egy másik városba, a mediterrán Karnacába utazik, hogy kinyomozza, kik állnak az ellene szőtt összeesküvés mögött. A második rész legalább annyira jó, mint az első, és még ha talán a történet kicsit karcsúbb is, a helyszínek, az eredetiség és az átgondolt pályatervezés az év legjobbjává teszik az Uncharted 4 mellett.Witcher3_Blood_and_Wine

Witcher 3: Blood and Wine: A tavalyi év – és amúgy az elmúlt évek – legkiemelkedőbb videójátéka volt számomra, a Witcher széria, és a lengyel fejlesztőcsapat a CD Projekt a tavalyi rövidebb kiegészítő után egy olyan kiegészítővel állt elő, ami méreteivel és tartalmával sok, normál játékot is megszégyenít. Geraltot ezúttal a napfényes, lovagias borvidékre, Toussaintba hívatja Ana Henrietta hercegnő, hogy segítsen a vidéken garázdálkodó szörnyeteg elfogásában. Vámpírok, összeesküvések, lovagi tornák minden mennyiségben, de közben nem maradhat el az előző kiegészítőben is megjelent, frenetikus mindfuck jellegű rész sem, ami ezúttal egy begombázott mesevilágban történő garázdálkodást jelent, ahol hatalmas poénok és abszurd helyzetek várják a játékosokat.

 KÁNAI ANDRÁS (SFINSIDER)746285F

Az év könyve – Dave Eggers: A Kör

Akivel csak találkozom, különösen a zsáner iránt közömbösökkel, felhívom figyelmét A Kör című regényre. Jobb, ha felkészülnek a jövőre. Jobb, ha mindannyian szembenézünk az elkerülhetetlennel, a titok nélküli világgal (már ami a saját magánéletünket, a rólunk szóló adatok kiszolgáltatását jelenti). A szépirodalom felől jövő Dave Eggers nagy sikerű regénye eléri azt, amire a science fiction regények manapság képtelenek: arról a közeljövőről szól, ami még nincs itt, de már bármikor bekövetkezhet, amely megint csak a technológia, a kisember, a nagyvállalat és a társadalom négyszögében mond valami elképesztő fontosat. Jók a fordulatai, érdekes a szituáció, a cég, a Kör belső élete, és hihetetlenül bátor a regény lezárása.

Ez a regény a mi korunk, a háborút meg nem élt nemzedék 1984-e, és mint ilyen, hangsúlyozom, kötelező olvasmány mindenkinek.

Az év újraolvasása: A gömba-gomb-bori

Michael Crichton 1987-es regénye egy időtlen, elgondolkodtató utazás az óceán és az emberi lélek ennél is sokkal hidegebb és sötétebb mélyére. Az intellektuális izgalmakat példás profizmussal adagolja a szerző – ilyenkor gondolhatunk arra a veszteségre, amit Crichton viszonylag korai halála jelentett. Vajon hány mestermű maradt még a Jurassic Park írójában?

Az év külföldi filmje: A homár

Ez az amerikai színészekkel felvett, európai, lassú tempójú művészfilm a nyugati társadalmat kínzó egyik legfontosabb emberi problémáról szól: a magányosságról. Zsánerfilmmé épp az ábrázolásmódja avatja. A disztópikus társadalmi díszlet, ahol a magányosan maradókat előre kiválasztott állatokká operálják, merész és eredeti ötlet. Bár a film második fele kissé leül, azért még marad muníció, és hát a gyámoltalan Colin Farrell látványa is megér két órát.

Az év magyar filmje: HurokHurok_B1_kicsi

Madarász Isti filmje egy tökéletes világban ünnepelt alkotás lehetne, de sajnos itthon nem lett siker. Az elsőfilmes rendező munkája pedig dinamikus, okos, nincs nyoma a magyar filmek gyerekbetegségeinek (amatőrizmus, rossz filmkezdés, életidegen párbeszédek), és a viszonylag kevés forgatási pénz és idő ellenére végig izgalmas az egész.

Az év meglepetése: a novelláskötetek

Kezdődött az a Gabo SFF Jonathan Strahan szerkesztette Best of-kötetével, folytatódott Michael Swanwick ötlettől és stílusgyakorlatoktól duzzadó válogatásáig, következett Ted Chiang remekműveit felvonultató könyv, hogy azután Alexander Weinsten Children of the New World-jével ismerjem el: a kortárs sci-fi irodalom igazi erőssége, akárcsak régen, most is a rövidebb írásokban keresendő.

HORVÁTH VIVIEN (CAPTAINV)covers_414865

Az év nagy durranása: Az idei év egyeduralkodójának Ted Chiang nem is olyan régen megjelent novelláskötetét érzem, az Életed történetét. Amellett, hogy már a kezdetektől fogva óriási érdeklődés övezte, egyre másra születtek és születnek még róla az elismerő kritikák, az olvasók, amennyire látom, szeretik. Chiang mindegyik novellájában a science fiction más és más arcát mutatja meg az olvasónak, így a zsánerben otthonosan mozgóknak igazi csemege, a kezdőknek viszont súlyos kapudrog lehet.

Az év lezárása(i): 2016 nem volt könnyű év, és minden nehézség mellett még az elengedni tudás nemes erényét is gyakorolnunk kellett, hiszen idén több nagyszerű trilógiának is búcsút kellett intenünk – habár enyhíti a fájdalmat, hogy rengeteg nagyon jól sikerült akad köztük. Idén zárult le Lev Grossman rengeteget méltatott sorozata A varázslókirállyal, ami nagyszerű pontot tett ennek a különleges történetnek a végére.

pierce-brown-hajnal-csillag

Elbúcsúztunk Brian McClellan lőpormágusaitól az Őszi köztársasággal, ami nagyszerűen hozta azt a szintet, azt az olvasmányosságot és izgalmakban gazdag cselekményt, amit a két korábbi kötet, és Pierce Brown rendkívül ütős Vörös-lázadás trilógiája is megkapta a maga epikus végkifejletét a Hajnalcsillaggal. Alig várom, hogy lássam ennek a három szerzőnek a következő lépését.

Az év legnagyobb csalódása: Talán erős szó a csalódás, de egy olyan életrajzzal, mint amilyet a Harry Potter jelenség tudhat magáénak, a „rendben van” vagy az „elmegy” érzés nem elégséges – márpedig ez volt a helyzet a Harry Potter és az elátkozott gyermekkel. (Sőt, ha filmek felé is ki akarunk tekinteni, még a Legendás állatok és megfigyelésükkel is.) Nosztalgia – ennyit tett hozzá ez a dráma a már ismert és szeretett történethez, de nem többet. Néhány apró jó megoldás akadt benne, ez értékelendő, és nem is tudnám őszintén lehúzni, de nem véletlen, hogy így megosztja a rajongókat ez a kis hozzátoldás.

Az év nagy pótlása: Az aktualitások követése nem olyan könnyű, és emellett még ott van az a nyomás is, hogy a korábbi művekkel kapcsolatos lemaradást sem ártana feldolgozni. Idén igyekeztem a magam komótos tempójában ezt megtenni, és a legnagyobb élményt Ernest Cline Ready Player One-ja okozta. Nem túl régi regényről beszélünk (2010-ben jelent meg), de a terep, amin mozog (technológia, virtuális valóság, gamer kultúra) olyan dinamikusan fejlődik, hogy azon a tengelyen már kis túlzással ősöregnek mondhatjuk, mégis: aktualitásához nem fér kétség.

Itt folytatódik!

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon