Amikor az ember kezébe kerül egy kínai termék, óhatatlanul is felszínre tör az a bizonyos előítélet, mely szerint a Kínából származó termékek meglehetősen silány minőségűek. Szerencsére Cixin Liu regénye a már nem is olyan ritka kivételek közé tartozik: A Háromtest-probléma egy rendkívül szórakoztató hard SF regény, lélegzetelállító izgalmakkal és elképesztő tudományos elméletekkel.

haromtest-problema-boritoA történet a kínai kulturális forradalom idején kezdődik, amely során Ye Wenjie – elborzadva a forradalom szörnyűségei miatt, kiábrándulva az emberiségből – saját céljaira használ fel egy titkos katonai projektet, melynek célja a kapcsolatfelvétel idegen intelligenciával. A közeli jövőben pedig egy alkalmazott tudományokkal foglalkozó tudós és egy öntörvényű nyomozó különös párosára hárul a feladat, hogy fényt derítsen a kapcsolatfelvétel körülményeire és következményeire. Valójában nehéz a cselekményről írni anélkül, hogy fontos eseményekre rá ne világítanék (személy szerint mind az angol, mind a magyar kiadás fülszövegét egy kicsit túlságosan is sokatmondónak tartom).

A történet központi témája tehát egy klasszikus sci-fi toposz, a kapcsolatfelvétel. Ám nem a megszokott értelemben, hiszen bár bizonyított az idegen civilizáció léte, a valódi fizikai kapcsolat csak a távoli jövőben fog megtörténni, hellyel-közzel csak üzenetváltásokra került sor. Ennek a fura, de valószerű szcenáriónak a háttere a nyugati zsánerirodalmon nevelkedett olvasóknak elsőre szokatlannak tűnhet, de a cselekmény előrehaladtával a vártnál kevesebb különbözőséget lehet megfigyelni. Jelen esetben is visszatartja a kormány az információt az idegenekről és a saját céljaira akarja használni a felfedezést.

Szokatlan lehet viszont az olyan mértékű emberi elkeseredettség és kiábrándultság, ami Ye Wenjie tetteinek a hajtóereje. Elgondolkodtató, hogy lehetséges-e elérni a kiábrándultság azon fokát, ahol már az emberiség, mint faj sem számít. Az ázsiai háttér miatt a szereplők nem követik a klasszikus értelemben vett nyugati archetípusokat. Persze akad közöttük olyan is, aki bármelyik angolszász regény lapján sem okozna feltűnést, de időnként bizonyos szereplők indítékaival és tetteivel nem értettem egyet. A karakterkezelés valahogy nem teljesen gördülékeny: van, aki csak a már említett archetípust testesíti meg, és nem fejlődik semmit a cselekmény során, illetve bizonyos esetekben számomra érthetetlen volt néhány szereplő motivációja – gondolok itt a tudósok öngyilkossági hullámára. Ezek viszont következhetnek a szokatlan kulturális háttérből is, ami lehet jó is, mint üdítő újdonság a nyugati irodalom karakterei után, de lehet frusztrációra okot adó tényező is, ezt mindenki maga fogja majd eldönteni az olvasás során, számomra az előbbi volt.

Többek között a kiváltott érzelmek mennyisége is minősége is minősít egy történetet. Ez a könyv képes volt belőlem is intenzív érzelmek széles skáláját kiváltani, még úgy is, hogy valójában újraolvasás volt, hiszen angolul már olvastam. A dühtől kezdve, a könnyed élvezeten át, egészen az őrjítő feszültséget is átélhetjük az olvasás során.Cixin_Liu

De nem is a kapcsolatfelvétel toposza és nem is a kiváltott érzelmek a regény csúcsa, hanem a benne szereplő tudomány. Rendkívül ügyesen vegyíti az író az olyan „egyszerű” csillagászati jelenséget, mint a névadó háromtest-probléma, az olyan már-már Egan-i magasságokba törő teóriákkal, mint például az N dimenziós tér és az elemi részecskék kapcsolata. Mindezeket képes a lehető legszemléletesebben és – téma keretei által adottan – közérthetően elővezetni. Egy ponton például a számítógép működési elvét magyarázza el egy virtuális valóságban játszódó játék segítségével, ami számomra a szakmám miatt különösen kedves része a regénynek, de azok számára is érthetővé teszi a Neumann-elvű számítógépet, akik eddig idegenkedtek tőle (innen is üzenném: Mr. Cline, lehet minőségi módon használni a virtuális valóságot!). Így a keményvonalas hard sci-fit nem kedvelő olvasók is élvezni fogják a könyvet.

Bár 2015-ben elnyerte a Hugo-díjat legjobb regény kategóriában, ne feledjük, hogy az akkor kialakult botrány és a visszalépések nélkül valószínűleg nem kapta volna meg ezt a kitüntetést – pedig erre teljes mértékben rászolgált. Én már akkor is elégedetten tettem volna le a könyvet, ha csupán a tudományos részek szerepeltek volna benne, ha csupán a háromtest-problémáról és az idegen civilizációról olvashattam volna. Ám az író tovább megy és egy komoly kérdéseket feszegető tudományos-fantasztikus thrillert alkotott, ami minden sci-fi rajongó polcán ott kell, hogy legyen.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. D. András szerint:

    Üdv!
    Én csak azt jegyezném meg, hogy szörnyű az a helyzet, hogy be van harangozva Magyarországon egy trilógia és mégis 2-3 éveket kell várni az újabb részek fordítására és kiadására! Én majd 2 évet vártam e könyv elolvasásával, gondolván addigra azért csak kiadják a többit is… Naív voltam.. Nem értem azt, hogy ha sikert várnak egy sikeres könyvtől, akkor miért nem adják ki egyből fordításra mind a 3 részt?? Közel egy évtized lesz, mire a trilógia mind a 3 kötete elérhető lesz….

    S hogy akkor Alastair Reynolds könyveiről ne is beszéljünk!!! Kettő kötete van meg magyarul.. (mert ezt a rövid kis novelláját, ami év végén jelent meg, azt nem sorolnám ide..)!!!

  2. Hackett szerint:

    Ez leginkább az Alexandra/Európa csoport szenvedésére vezethető vissza, valamint arra, hogy fogalmuk sem volt, hogyan kell a sci-fi/fantasy könyveket kiadni, eladni. Valószínűleg azt gondolták, hogy ha a Trónok harca megy, akkor minden megy. Aztán gyorsan kihátráltak.
    Cixin Liunál kicsit más a helyzet, itt az Európa bánik elég mostohán az effajta fantasztikummal (lásd még Félix Palma vagy Atwood trilógiája). Valószínűleg nem fogynak annyira, hogy rohanjanak kiadni az újabb köteteket. Vagy nem tudom.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon