A DC Comicshoz tartozó, kifejezetten felnőtteknek szóló képregényekkel foglalkozó Vertigo kiadó az ezredfordulón élte fénykorát, elég csak például a Sandmanre, az adaptált tévésorozat miatt másodvirágzását élő Preacherre (amely alapján nemrég tévésorozat is indult), Warren Ellis Transmetropolitanjére, vagy Alan Moore-tól a Swamp Thingre vagy a V, mint Vendettára gondolni, aztán a 2000-es évekből több híres, díjnyertes sorozatra, mint pl. a 100 Bullets, a Y, the last man, a Fables, DMZ, Scalped vagy az Unwritten.
Ezekhez a címekhez képest az utóbbi években útjára indult képregényeik jóval halványabbnak tűnnek, és talán kevesebb publicitást is kapnak. Aztán pár hónapja teljesen véletlenül beleolvastam Gail Simone és Jon Davis-Hunt Clean Room című, 2015-ben indult sorozatába, majd rögtön meg is rendeltem az első kötetet, és azóta az egyik legérdekesebb képregénynek tartom, amit az elmúlt években olvastam. Pedig nem is sci-fi:), ellenben egy szövevényes és fordulatos sztorival rendelkező, furcsa horror-misztikus-fantasy keverék, némi sci-fi technológiával is nyakon öntve.
Astrid Mueller, az osztrák kisvárosban élő, vörös hajú kislány hazafelé tart szüleivel a vasárnapi miséről, amikor egy mentális problémákkal küzdő, ideges sofőr elgázolja. Majd visszatolat, és újra elgázolja. A gázolót a feldühödött járókelők aztán meglincselik. Astrid szerencsére túléli a balesetet, hogy aztán a kórházban rájöjjön, valami megváltozott benne, és egy egészen másfajta valóságot lát, mint korábban, egy sokkal rondább, kegyetlenebb, démonok által befolyásolt világot.
Másfél évtizeddel később Astrid Mueller bestseller önsegítő könyvei eladásaiból lett milliomos író, és egy erre épülő, szektákra emlékeztető módon szerveződő vállalat nagy hatalmú vezetője, akinek pszichés problémákkal küzdő gazdag emberek, többek közt hollywoodi filmsztárok és cégvezetők kérik a segítségét, akiket elfojtott múltbéli, szörnyű titkaik tesznek mentálisan betegekké.
Chloe Pierce, a fiatal újságírónő vőlegénye is Astrid Mueller rajongójává vált, majd egy napon, Astrid egyik könyvét olvasgatva fogja a pisztolyát, és szétloccsantja a saját agyát. Cloe nem sokkal később öngyilkosságot próbál elkövetni, de néhány kedves szomszéd megmenti, és rövid kórházban töltött idő után az elkeseredettsége dühvé változik, elhatározza, hogy felelősségre vonja és tönkreteszi vőlegénye gyilkosát, Astrid Muellert. Azonban, ahogy megismeri a milliomosnőt, és megérti, hogy segítőivel és védelmezőivel mit is csinál valójában, Chloe belesodródik Astrid önfeláldozó küzdelmébe a világ megmentéséért.
És hogy miért Clean Room? Itt jön elő a sci-fi rész, ugyanis Astrid a terápiáihoz egy olyan speciális technológiával megépített szobát használ, ahová csak teljes fertőtlenítés után lehet belépni, közben egy külső vezérlőből figyelik a bent zajló eseményeket, és ahol a páciensek hallucinációi valóságossá formálódnak, valódi énjük, tetteik láthatóvá válnak. De ennél többet azonban nem akarok mondani, mert az már rombolná az olvasmányélményt, pedig innentől indul be igazán a képregény.
A sztori az első pillanattól berántott, aztán csak kapkodtam a fejemet, ahogy újabb és újabb rétegei nyíltak meg a professzionálisan adagolt, meglepő titkoknak és fordulatoknak hála. Szerencsére a felvezetett rejtélyek folyamatosan kibontásra, megmagyarázásra kerülnek, és a történet nyílegyenesen halad előre, nyoma sincs a félrebeszélésnek, időhúzásnak, üres akcióknak, talán emiatt is működik ennyire.
Emellett pedig a zsigerekig hatol, a megjelenő démonok és különféle entitások beteges gondolkodása és cselekedetei nyomán minden alkalommal megnyúlt az arcom, mert nem lehet azt az őrületet és bizarr megvalósítást rezzenéstelen arccal olvasni, és Jon Davis-Hunt gyönyörű és precíz rajzai nagyon sokat hozzátesznek az élményhez. A démoni jelenlét és a kitalált tudomány keverése pedig külön érdekes ötlet.
Januárban érkezik a második gyűjteményes kötet, nyár elején a harmadik, és nagyon remélem, hogy továbbra is kitart ez a magas színvonal, mert ez eddig egy nagyon-nagyon ígéretes kezdés, sőt, megkockáztatom, az utóbbi évek legjobb debütálása.
Hozzászólások
[hackett további írásai]
