Melőtt idén az HBO kijött volna a Westworld című science fiction sorozattal, már megvolt az eredeti Westworld. Michael Crichtonra való emlékezésünk állomásaként az általa írt és rendezett 1973-as filmet mutatjuk be.

Westworld_ver2

Mai szemmel is félelmetesen okos koncepciót lovagol meg a magyar keresztségben a Feltámad a Vadnyugat, elég pontatlan címet viselő film. Crichton egy disneylandi kiruccanásán találta ki a végső, valódi vidámpark ötletét. Ebben – és ezt utólag is jól látta – az eredetileg gyerekeknek szánt szórakoztató parkok látogatói a felnőttek lesznek. Ők azok, akik a film 1983-as, akkori közeljövőjében napi 1000 dollárt leszurkolnak, csakhogy részesei legyenek az újjáélesztett Pompeiinek vagy a 13. századi európai középkornak vagy az 1880-as évek Vadnyugatának.

Ide érkezik meg a két főszereplő, akik közül az egyik még szűz ezen a területen, és kisfiús izgalommal várja, hogy megérkezzenek. A többi látogató is hasonlóan felajzott, hiszen a Delos nevű parkban olyan bőrbe bújhatnak, amelyet otthon sohasem ölthetnek magukra: királyok, lovagok, cowboyok, rettenthetetlen harcosok és gyönyörű nők szeretői lehetnek. (A film a férfiak nézőpontját közvetíti, nyilván az erőszakosság és az abban rejlő konfliktuslehetőségek miatt.)

A főszereplők a vadnyugati városba utaznak. Az újdondász élményhajhász hamar megtudja, hogy androidok töltik be a lelőlendő, meghódítandó epizodisták szerepét: ebben a világban a robot csak fogyóeszköz vagy szerető, aki nem kérdez és nem utasít vissza, még akkor sem, ha a férfiember egy kopaszodó, pocakos, a való világban jelektéktelen kisember.

De ahogy persze a konfliktushoz illik, a tökéletes vezérlésre és high-techre épített csodavilág elromlik, a robotok pedig a hús-vér fizetővendégek ellen fordulnak, melynek következtében sajnálatos gyilkolászásba fullad a korabeli rekreációs hétvége. Delos-szűz főszereplőnket egy marcona cowboy-robot veszi üldözőbe, miközben a park üzemeltetői nem tehetnek semmit.

Crichton ötlete nagyon okos. Nyilvánvaló, hogy az emberi jellemet ismerve a robotok nem maradnak meg az asimovi, majdnem egyenrangú segítőtárs szerepében, a jövőben élvezeti cikkekké válnak. Ezt az okos ötletet és a benne rejlő lehetőségeket azonban – sajnálatos módon – Crichton nem tudta kibontani.

Ennyi év távlatából talán nem merészség azt állítani, hogy Michael Crichton sokkal jobb volt írónak, mint rendezőnek. A merészség ahhoz kell, hogy ezt a filmet egy sikerületlen alkotásnak lássuk. Hiába a pénzügyi és szakmai elismerés (megannyi tekintélyes toplista biztos szereplője), mai szemmel a Feltámad a Vadnyugat a mából nézve távolról sem lenyűgoző és hibátlan alkotás.

Először is, a karakterekről szinte nem tudunk meg semmit, nincs miért izgulnunk, elmaradnak a nagy, rejtett mozgatórugók, nincs reveláció, ezek a szereplők csak papírmasék, akár a robotok. Sokatmondó, hogy a mai napig a rezzenéstelen arcú robotot eljátszó Yul Brynner alakítása marad meg leginkább az emberben. (Nem véletlen, hogy a Terminátorban tovább is él a figurája, és egy jelenetet egy az egyben átvett az 1987-es Predator is.)

Másodszor, nagyon rossz a dramatizáció, a feszültség megalapozása. E film elkészülte után két évvel mutatták be A cápát, és zongorázni lehet a különbséget, hogy hogyan is kell egy filmet felépíteni, érdekeltté tenni a nézőt, hogy a rendezővel együtt izguljon és valamilyen érzelmi kapcsolatot alakítson ki a szereplők között. Pedig Spielberg sztorija Crichtonéhoz képest egy banális hülyeség, ha komolyan megkapirgáljuk (de nem akarjuk, annyira tökéletes ívű az a film).

Habár A Feltámad a Vadnyugat egy sci-fi, és a hetvenes évek gyönyörű kellékei, mint a világító panelgombok, a monokróm monitor és a minimalista, ma nagyon is divatos belső tér jelen vannak, a science fictionság alig kap szerepet. Pedig annyira kíván egy-két erős mondatot, tanulságot, bármit, ami segít egy kicsit az ember helyét, szerepét a jövő elrontásában felskiccelni. Hiszen az a címe: Westworld. Ez egyszerre utal a Vadnyugatra, amiből pont az ember csinál vad nyugatot, de méginkább felidézheti a West Worldöt, vagyis a nyugati ember világát. Ez a legrémítőbb: hogy pár semmirekellő, de bankszámlával rendelkező alak kedvéért modern rabszolgaságot hozunk létre, csupán azért, hogy csörögjön a kassza. Éppen ezért ma rendkívüli áthallása van a semmibe vett kiszolgálószemélyzet lázadásának.

Ebben a filmben egy seregnyi, emberi értelem alatti lényt csak azért tartanak életben, hogy gazdag, elkényeztetett nyugati polgárok játékszere legyen egy könnyű életet hazudó, sosemvolt utópiában.

Á, micsoda eretnek gondolat ez.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon