Valahol Amerika északnyugati erdőségében – mit ad isten, ott ahol a Normal Station is van – van egy tisztás. A tisztáson egy kunyhó, a kunyhóban millió négyzetkilométernyi erdő, barlang, őrület, szörnyek és történelem. Nic Silver, a Pacific Northwest Stories szerkesztője egy Craigslist apróhirdetés után nyomozva bukkan rá a Tanis szóra, nem is tudva, hogy a világ egyik ősi nagy titkának ered nyomába. Gyorsan kiderül, hogy a kunyhóval nincs minden rendben, és a Silver és különböző segítői által összegerebélyézett dokumentumok arra mutatnak, hogy soha nem is volt.
Voltatok már éjszaka erdőben? Zseblámpa nélkül, úgy hogy a szél rázta a fákat, fényt csak a hold adott, és inkább félelmetes volt mint varázsos vagy titokzatos. Akkor tudjátok, hogy a nagybetűs természet az nem csak mamutfenyők ágain átszűrődő fényben táncoló porszemek alatt tartott hobbitszülinap. A Tanis ezeknek az erdőknek az archetípusa. Lovecraft-mítosz nyírfákból és fenyőből.
A fentiek alapján a Tanis akár A hegy gyomrában új-zélandi ifjúsági sorozat is lehetne, amiben nagy hínárcsomónak eladott idegenek fenekednek a Föld ellen. Ehelyett egy feszes szerkezetű, kéthetente frissülő, netről letölthető rádióműsor – azaz podkaszt – amit este főzés vagy reggel munkába menés közben lehet hallgatni. A műsorban annyira ügyesen dobálják be a rejtélyesen eltűnt telepeseket, megőrült iparbárókat, kultistákat és a hatvanas években a környékre telepített amerikai megfigyelőállomásokat, hogy az izgalom fennmarad. Segít az is, hogy a második évad végére sem lehet tudni, hogy Tanis, az ott lévő sötét természeti erő mi a fene, és miért érdekel mindenkit? Fegyverré lehet tenni? Ha nem, akkor miért sürgölődik körülötte a katonai-ipari komplexum? Isten? Akkor legalább egy jó kiátkozást ki kellett volna harcolnia a kultistáknak.
CC-BY-SA licences
Az X-aktákat idéző sztori azért működik, mert a Tanis az egyik legjobban összerakott műsor a podkasztok között. Silver narrációját interjúk, telefonbeszélgetések, és olyan helyszínen rögzített szövegek tarkítják, ami a rádiózás rázkódó kézikamerás felvételének felelnek meg. És ezek mellé van iszonyatos mennyiségű ügyesen válogatott zaj és zörej.
A visszatérő szereplők helyenként közhelyesek: a mindent feltörő, bitcoinért dolgozó szuper hackercsaj, Meerkatnip, bármilyen más sztoriban gyorsan irritálóvá válna azzal, hogy nincs számára lehetetlen. A Tanist övező titkok nagy része azonban nem kormányzati és egyetemi számítógépeken lakik, hanem legendákban, kéziratokban és a rejtvény megfejtéséig valameddig eljutott emberek beszámolóiban. Taniskeresők, tanissérültek, -hívek, és az erdőbel csak a véletlenül bekeveredő teljesen ártatlan kívülállók – majdnem muglikat írtam – váltják egymást a műsorban.
CC-BY-SA licences
A sztoriban akadnak lyukak: újra kellene hallgatnom az első évadot, hogy rájöjjek, tényleg megvezet-e helyenként Nic Silver. Összekever-e tényeket, csal-e a narráció? És ha teszi is, akkor az adás hibája vagy egyszerűen Silver vész el az emlékei között. Valószínűleg mindegy is.
A műsorhoz járó plusz játék, hogy a fiktív oknyomozó műsort készítő szintén fiktív Pacific Northwest Stories körül is történnek dolgok. A kis, helyi NPR-beszállító jellegű rádióstúdió a műsorainak a nagy részét elvesztette, amikor hostingot váltottak és áttértek internetes sugárzásra. Csak a két folyamatban lévő műsor – a Tanis és a kísértetes Black Tapes – van fent, illetve ígérik egy új, a divatnak megfelelően true crime adás indítását. A háttér nem annyira kidolgozott, mint egy rendes ARG-játék esetében lenne, de két szintnyi mesét azért megírtak hozzá a készítők. Nic Silver és a PNWS-t vezető Terry Miles pedig időnként még nyilatkozatokat is adnak. Mindenki cinkos!
A legendáriumhoz jár még Wikia, meglepően visszafogott Reddit, és ami a legjobb, csak in-character beszélgetést tartalmazó fórumszál. Aki teljesen bele akar bolondulni a rejtélybe, minden segítséget megkap hozzá.
(Fotók: Scott Griggs, Thomas Shahan)
Hozzászólások
[Kelt további írásai]
