freenet coverSokszor elég egy nagyon egyszerű, már-már primitívnek mondható írói fogás, hogy egy sci-fi regényt elfogadhatónak találjunk, és ne bánjuk meg a vele töltött időt. Steve Stanton kanadai szerző Freenet című regényében ez a narráció kérdése. A trükk csak annyi, hogy egy történetet három különböző karakteren keresztül látjuk. De nem ugyanazt a történetet, és nem egymás után váltogatott fejezetekkel. A Freenet három különálló részre tagolódik, és mindháromnak más az elbeszélője, miközben egy érdekes történet bontakozik ki a szemünk előtt.

A távoli jövőben, a mainál vadabb online / virtuális élet és a csillagközi űrhajózás korában járunk. Főszereplőnk Simara Ying, aki az őt megerőszakoló nevelőapja elöl szökik egy űrhajóval, de lezuhan egy barátságtalan éghajlattal rendelkező sivatagi, nap perzselte bolygón, Balin. Nagy-nagy szerencséjére egy helyi fiú, Zen Valda siet segítségére: ápolja, eteti-itatja, és beavatja őt a Balin található kulturális szokásokba. Simara küzd az offline-sággal, hogy elvesztette kapcsolatát a jövő netjével, és nem fér hozzá az Anyahajó információihoz. A tradíciókat nem teljesen ismerve bűnügybe keveredik, de Zen ebből a helyzetből is kimenti őt. Simara feltett szándéka, hogy visszautazik saját, otthonos világába. A fiú annyira beleszeret, hogy vele tart. Ezt a sztoriszálat Simara szemszögéből látjuk, az ő konfliktusain, nehézségein keresztül nézünk Zen Valdára és Bali különös mivoltára.

A második rész elbeszélője már Zen Valda. Sikerül feljutniuk egy űrállomásra, de ott Simarát azonnal elkapják, és a megszeppent fiú sorra tudja meg a rémisztő információkat a lányról: Simara omnidroid, egy emberi DNS-ből kitenyésztett ember, aki a jövőbeli internet, a V-net gibsoni zsokéja, az emberi intelletus fölött álló lény. Az omnidroidokat valaki vagy valakik elkezdik levadászni, és valószínűleg Simara élete is veszélyben van.

A regény harmadik, befejező részében két riporter talál rá az űrhajóból szerencsésen megmenekült szerelmespárra. Mivel jó sztorit látnak bennük, nyomozni kezdenek, és egy nagyobb, az emberiség jövőbeli fejlődését is érintő konspirációra bukkannak.SFstanton-210x300

A kanadai Steve Stanton negyedik regénye tényleg szórakoztató. Jópofa, hogy először a modern lány, majd a vidéki srác beavatását látjuk. Az is plusz pont, hogy a modern technikával szimbiózisban élő mai emberiség félelmeit vetíti ki a jövőre. Értjük a leckét: net nélkül riadt kis vadak vagyunk. Egyedül csak a szerzői hozzáállásának köszönheti, hogy nem lesz instant klasszikus a Freenet. Ez pedig az extrapoláció kérdése.

Közeljövőben játszódó sci-fit azért nehéz írni, mert szinte lehetetlen tíz-tizenöt évre grandiózus vagy karakteres változásokat kitalálni (ki látta előre például a közösségi média társadalomformáló hatását alig egy évtizede?). A távoli jövőhöz viszont nagy képzelőerő és sok munka kell. A kanadai író ezt érzésem szerint egy kicsit megspórolta. Az internet már ma sem ugyanaz, mint a kilencvenes évek derekán, de több száz év múlva nem hiszem, hogy ennyire felismerhető marad, ha lesz egyáltalán olyan, hogy net. Ugyanez áll például a riporterekre: már most más a szakma, mint az iraki háború idején, a teljesen átalakuló médiafogyasztási szokások miatt az egész hírstruktúra átalakulóban van.

Pedig a szereplők érdekesek: Simara a lázadó tini egy kifinomultabb variánsa, Zen kilóg a sorból édeni ártatlanságával, de a két riporter megint csak jól cipelik a hátukon a történetet. Még több kaland is elfért volna, és a végén-valaki-mindent-elmagyaráz formula is lehetett volna szellemesebb.

Ezért felemás az érzés: örülhetünk annak, hogy egy ismeretlenebb kanadai jól fogyasztható regényt írt, és sajnálhatjuk azt, hogy nem lódult meg még jobban a fantáziája, vagyis hogy nem egy, a zsánerben erős és biztos kezű szerző írta meg ezt a művet.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon