Figyelj, Chuck, beszéljük ezt át még egyszer.

Szóval van ez a csaj, ez a Miriam Black, aki azt mondja, egy érintés elég, és látja életünk utolsó perceit. Ez csak szerintem ijesztő? Ugye nem? Mármint a halál az egy ilyen félelmetes dolog, ki akarja folyamatosan azt látni, ahogy mások belehalnak a rákba, megfulladnak, esetleg elüti őket egy autó… Fejenként egyszer is elég látni az ilyet, de hát könyörgöm, az legalább hétmilliárd lehetőség, hogy sokkot kapjon szegény csaj! Nincs igazam? Az is gáz, hogy az ember előbb-utóbb szembesül a saját halandóságával, és azzal, hogy valamikor ő is egy élettelen valami lesz, nem kell még ez is.

veszmadarak boritoSzóval Miriamnek biztos nincs könnyű élete, például elég lehetetlen úgy normális munkát vállalni, ha az első napon végignézed, hogyan múlnak majd ki a kollégáid, vagy csak gondolj bele, elmész valakivel egy első randira, és akkor a kézfogáskor látod, hogy nem leszel vele, amikor kileheli a lelkét. Szóval nem csodálkozom, amikor a sztori elején Miriam épp arra vár, hogy valami erőszakos fickó végre epilepsziás rohamot kapjon, ő meg elvehesse a pénzét és a bankkártyáját. Kár, hogy utána a csajjal ott erőszakoskodik az a pár falusi suttyó, de legalább megismerjük Louist, aki amúgy tök jófej, meg gondoskodó, meg egészen megmelengette Miriam fagyos lelkét is, de hát kellett ebbe a könyvbe valami szív is, ha már mindenki más olyan szemétláda.

Ez mind szép és jó lenne, akár rögtön a happy endre is ugorhatnánk, ha Louis utolsó szavaival – mielőtt a szemén keresztül az agyáig nyomnak egy szikét – nem a főhősünk nevét nyögné. Na, ez aztán beindítja a cselekményt! Ki öli őt meg? Miért öli meg? És persze Miriamnek is tök nagy bűntudata lesz, mert tudja, hogy az egy aranyos fickó, de hát a jövőt úgyse változtathatja meg – legalábbis még sose sikerült. Szóval a csaj nem túl proaktív, de hát tapasztalatból beszél, úgyhogy szerintem érthető ez a rezignáltság.

És akkor még itt az a Frankie és a Harriet is, a két “ügynök”, akik valójában kicsit pszichopaták és öreg néniket gyújtanak fel, és az után az Ashley nevű fickó után kutatnak, aki majd jól megkeseríti Miriam életét… Hát, ők zseniálisak. Az első fejezetüket imádtam, de komolyan. A többit már kevésbé, elmúlt az újdonság varázsa, de az elsőben olyan szépen megalapoztad, hogy ezek betegek, hogy örültem, mint a fene. Aztán persze már undorodtam tőlük, kicsit elég lett a gusztustalanságaikból. Ugyanez érvényes a Szőrtelen F… Ingersollra is, aki inkább taszító, mint zseniális, de azért nem egy rossz karakter. Főleg a háttértörténete érintett meg nagyon.

A szerző, Chuck Wendig

A szerző, Chuck Wendig

Amúgy ez az egész könyv elég gusztustalan, folyton húgyszagról, halálbűzről, vérről és egyebekről írtál, mindent ezekhez hasonlítottál, és szerintem ez már egy picit átment önkényesbe. Szóval én értem, hogy Miriam száját ki kéne mosni egy szappannal, meg ő így lázad, meg a gyerekkora is rosszul alakult, de azért van ám egy határ aközött, amit még jó olvasni, és amit már nem annyira. Na mindegy, ez csak egy gondolat, lehet, hogy másnak meg ezért tetszik, hogy ez egy ilyen életszerű, szabadszájú könyv.

Viszont épp ezért nem annyira sikerült megszeretni a főhőst, tudod? Ez változik majd a következő részekben? Remélem, mert most Miriam távolságtartása a könyvre is ráragadt, és emiatt nehéz megszeretni ezt az egészet. Izgalmas a sztori, pörögnek a lapok, lehet benne utálni szereplőket és helyzeteket, de ennek a könyvnek csak érzelmi mélységei vannak, magasságai egyáltalán nem. Miriam sem egy rózsaszín lyányka, aki virágokat szed a mezőn és ugrabugrál, ha pillangót lát, de nem lehetett volna egy kicsit mást is megmutatni?

Más mondanivalóm nagyon nincs… Ja, de várj. A magyar kiadás. Irtó profi, ez a Fumax megint jól összerakta, jó érzés volt megfogni a könyvet, meg a szerkesztés is bámulatosan hibátlanra sikeredett, aminek külön örültem. Hát a borító meg valami fantasztikus, ez a Joey Hi-Fi tök tehetséges. Szóval le a kalappal előttük.

Most már tényleg ennyi, szerintem akik ilyen sötét, kicsit krimis, belezős sztorira vágynak, azok úgyis megtalálják ezt, aztán remélem, nemsokára jönnek a további kötetek is, mert kíváncsi vagyok, Miriamből végül kicsit is boldog ember lesz-e vagy sem.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon