Itt egy film, aminek a címe és alcíme is annyira magabiztos, mintha a témának definitív darabját próbálná átnyújtani a nézőknek – Robert Eggers első rendezése valóban a boszorkányságról szól, annak legikonikusabb érájából, hiteles megjelenítése a new englandi folklór különféle szimbolikájának. Lehetetlen egy ilyen film elé alacsony elvárásokkal leülni, csakhogy mint mindig, a horrornak nagyon-nagyon működnie kell minden szempontból, ha engem akár egy kicsit is meg akar győzni. Részben talán emiatt érzek csalódást a filmmel kapcsolatban, holott nagyon régen láttam ennyire koherens atmoszférájú, minden szempontból minőségi filmet.

Egyszerű, világos alapszituáció: mereven vallásos, puritán famíliát száműznek a vadonba, az apafigura túlbuzgalmai szépen elvágják így családját a civilizációtól. Felesége, nagyobb lánya, eggyel fiatalabb fia, egy fiú-lány ikerpáros és egy csecsemő van még ebben a receptben, meg egy kietlen, erdőszéli kunyhó – klasszikus kamarahorroros alapozás, ahol a borzalmak a csecsemő megmagyarázhatatlan eltűnésével kezdődnek.

witch3

Nagyon sok párhuzamot tudnék itt hozni Lars von Trier Antikrisztusával, kezdve a gyermek elveszítését követő értetlen, nyomasztó gyásszal az erdőben munkálkodó megfoghatatlan erőkig, csak itt ugye több szereplő között bontakozik ki egy elhallgatásokból, egymás hibáztatásából álló gonosz dráma. Ami így önmagában is rendkívüli karaktertanulmány lehetett volna, hiszen maguk a szereplők árnyaltan, érdekesen vannak megírva és félelmetesen játsszák őket a megfelelő színészek. Nyugatalító ez az egész szituáció, amiben élnek, nyugtalanító a hitüktől való beteges függésük, paranoid babonásságuk… erre viszont még rátesz a természetfeletti is. Számomra viszont itt kezdett szétesni a film.

Csak találgatni tudok, miért. Azt hiszem, akkor igazán hatásosak a furcsa, megmagyarázhatatlan események, ha valami kapaszkodót nyújtanak, valami felfoghatót. Teszem azt, ha megmagyarázhatatlan, véletlenszerű, felfoghatatlan dolgok történnek, azok forrása legyen megmagyarázható, vagy legalábbis érthető, legyen világos a céljuk. Vagy fordítva: ha egy megmagyarázhatatlan, érthetetlen borzalommal szembesülünk, legalább annak manifesztációi, tettei mutassanak valami konzisztenciát, mintát, összefüggést.

witch2

Itt valahogy semmi nincs rendben. Nem tudjuk, hogy most egy boszorkány, több boszorkány, nulla boszorkány munkálkodik, és egyik eshetőségre sincs igazán azt támogató rendszer megírva. Van a család, fura dolgok történnek velük, néha látunk különböző nőalakokat, néha a családban található szereplők maguk az esélyesek arra, hogy a furcsaságok forrásai… de a film nem kötelezi el magát egyik mellett sem. Az ismeretlentől való félelem hatásmechanizmusai nem egészen így működnek, noha legalább a boszorkány-folklór szimbolikája és minden félelme takarosan megjelenik a filmben, mintha csak egy vizuális katalógus lenne.

Lehetett volna ez a film egy család túlzott, merev hitének az összeomlása egy kiszolgáltatott helyzetben, lehetett volna a téma az, hogy a buzgó ima nem helyettesítheti a tényleges erkölcsi tisztaságot, lehetett volna ez az idősebb lány, Thomasin egyéni lázadása (a film egy pontján boszorkánysággal vádolja a saját családja), és lehetett volna egy full frontál rémmese egy külső betolakodóval. Ehhez képest a film látszólag mindegyiket egyszerre akarja, és úgy érzem, nem jön össze neki egyik sem.

witch4

Ami kár, mert egyéb kvalitásait tekintve igencsak kiemelkedő, nagyon nyugtalanító, sötét, hangulatos film. Közel tökéletes, szorongató színészi alakításokkal, mesteri atmoszférateremtéssel, pontos korrajzzal. Néhány igazán emlékezetes, megrázó jelenettel. Mindent tud, ami miatt klasszikus lehetne, és talán az is lesz (nekem hasonló élményeim voltak Kubrick Ragyogás-ával, a Viharsziget-tel és Jákob lajtorjájá-val – mindegyik tetszett a filmes minőség szempontjából, de hatásuk nem volt rám, mert nonszensz indítékkal történtek bennük nonszensz dolgok, ami engem egyáltalán nem rémít meg annyira, mint mondjuk egy tényleges, megfogható idegen lény az Alien-ből).

witch1

Ha mást nem, ez is az a film, amiről az emberek oldalhosszakat kommentháborúznak, savazva a másikat, hogy nem értette a filmet, vagy félreértette a filmet, vagy rosszul interpretálja – valóban erény, amikor egy film több értelmezésnek hagy lehetőséget, de azért van egy határ, ahol nem a néző dolga megírni magát a filmet. A The Witch a különféle interpretációs lehetőségekhez nem ad elég kapaszkodót, az pedig, hogy nézőként elkötelezzem magam az egyik értelmezés mellett, hogy rámutassak a filmben a zseniális pontokra, amelyek az én érveimet támasztják alá, hát… szerintem ebből lassan kinövök a Lost és a Shyamalan-filmek után.

Azt azért elismerem, hogy itt legalább a filmes minőség és színészi teljesítmény jóval magasabb, még az indokoltnál is, ez vitathatatlan erénye: ha másért nem is, emiatt meg kell nézni.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon