Jo_Walton_Mások-közöttVolt egyszer egy boszorkány, aki a világ fölötti uralom megszerzésére törekedve semmitől nem riadt vissza. Volt egyszer egy ikerpár, akik meg akarták állítani, és a tündérek segítségével, hatalmas áldozatok árán sikerült is megmenteniük a világot.

Ez a regény arról szól, mi történt aztán. És a sci-firől és a könyvtári könyvek illatáról, a vonaton olvasásról, a karasz kereséséről és a történetek szeretetéről és a lelkesedésről, ami valósággá teszi a fikciót.

Jo Walton: Mások között című, Hugo-, Nebula- és számtalan más díjat megnyert regénye (magyarul a 2016-os Könyvhétre jelent meg pár  napja a Metropolis Media gondozásában) különös kiméra, egyrészről  nosztalgikus történet a közösségből kilógó furcsa lányról, aki sci-fi és fantasy könyvek olvasásába menekül, és aki számára fontosabb az, mit gondolt Heinleinről a fiú, akinek tetszik, mint az, hogy korábban teherbe ejtett, majd elhagyott egy másik tinit. Másrészről pedig egy fantasy egy párját vesztett ikerről, aki őrült és veszedelmes anyja elől menekülve új életet próbál felépíteni magának, de a tündérek visszahívják, hogy ismét segítsen rajtuk és halott testvére szellemén.

Jo Walton walesi-kanadai írónőt Magyarországon legfeljebb Farthing című alternatív történelmi krimijéről ismerhetjük, amely a Delta Vision A képzelet mesterei sorozatában jelent meg. A második világháborús alternatív történelmi regényeken kívül írt már kelta fantasyt és viktoriánus társadalomkritikát sárkányszereplőkkel.

A Mások között főszereplője Morwenna (Mori) Phelps/Markova, aki naplójában örökíti meg az eseményeket. A napló kezdete az a pont, ami más történeteknek a vége szokott lenni – tudjuk, hogy Mori, miután Morral, az ikertestvérével együtt megmentette a világot az anyjától, a gyámügyön keresztül elmenekült, és addig sosem látott apjához került, aki nem igazán tud mit kezdeni a tizenöt éves, sánta és visszahúzódó lánnyal. A kínos szituációból kiutat jelent, amikor három nővére pénzéből elküldi Morit egy bentlakásos leányiskolába, ahol azonban  a gyerek még magányosabb lesz. Walesi kiejtése, botja, strébersége miatt a közösség peremére szorul, és egyetlen vigasza az iskolai és városi könyvtár és a bennük található sci-fi kötetek.

Jo_WaltonTörténete egyfelől jól megrajzolt, szívszorító útkeresés, ahogy apránként barátságokat épít ki és felfedezi, hogy vannak még rajta kívül más sci-fi rajongók is. Naplója tele van címekkel, szereplőkkel, kérdésekkel, és ezért az olvasó könnyen felidézheti saját fiatalkorát, amikor először fedezte fel a fantasztikus irodalmat.  A Mások között a mi gyerekkorunk története is (bár egy magyar olvasónak kevésbé dobban a szíve a könyvcímek hallatán, a mi kulturális múltunkhoz más címek tartoznak). Másfelől a regény több identitáskeresésnél – a tündérek és a mágia léteznek, csak éppen megmagyarázhatatlanok, megoszthatatlanok mással. Morinak úgy kell helytállnia és megküzdenie anyja kísértő, rosszindulatú emlékével és üzeneteivel, hogy senkitől nem kérhet segítséget.

Jo Walton könnyen megtehette volna, hogy mindvégig nyitva hagyja a kérdést: valóban létezik-e a varázslat, vagy Mori elméje védekezik az ikertestvére elvesztése és őrült anyja gonoszsága ellen azzal, hogy tündéreket és rendszert talál ki? Az ellenállása a nagynénjeivel szemben egyszerű ellenszenven alapul, vagy valóban boszorkányok ők maguk is? Ezt azonban megválaszolja, amikor más szereplőt is bevon a könyv fantasy-rétegébe, és ezáltal valóságossá teszi a mágiát.

Megérzésem szerint ez a regény gyengéje is. Amennyiben valóságosnak fogadjuk el a varázslatot, túl kevés, amit kapunk, az anya a könyv legvégéig nem jelenik meg, amikor pedig mégis, túl nagyszabású az összecsapás az addigi visszafogottsághoz képest (addig tóba dobott virágok, ablakpárkányra tett kavicsok, szétszórt tölgylevelek jelentették a mágiát, a befejezés viszont kész tűzijáték). Kicsit olyan érzést kelt, mintha Jo Walton csak a végén döntötte volna el, hogy mégis fantasyt ír, nem csupán egy ifjúsági regényt.  A két olvasat viszont kissé csikorog egymáson.

Ennek ellenére beszippantott a könyv, jól és érzékeny stílusban van megírva, a feszültség fokozatosan növekedik  – sokára tudjuk csak meg, pontosan hogyan halt meg Mor és hogyan sántult meg Mori. A szereplők szerethetőek, jól megformáltak, a történet teljesen hiteles, és könnyen átélhető bárki számára, aki valaha is elmerült már egy-egy könyv világában, hogy felnézve a lapokból a valóság tűnjön különösnek és természetellenesnek. Ráadásul vannak benne tündérek, és különös, sorsokat formáló mágia,  elvarázsolt kövek és ételek, halottak és varázsdombok.

Ajánlom mindenkinek, aki maga is belefeledkezett A Gyűrűk Urába, kiolvasta a könyvtára sci-fi részlegét és meg kellett küzdenie a beilleszkedéssel. Valószínűleg élvezné annak történetét, hogyan találta meg Mori a saját karaszát és a boldogságot a könyveken keresztül.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon