Mindig is közel álltak hozzám az alacsony költségvetésű filmek, azon belül is az okos kamarathrillerek, ha lehet így fogalmazni. A 10 Cloverfield Lane pont ez a kategória, bár itt a film elkészültének körülményei talán még érdekesebbek is. A forgatókönyv The Cellar néven indult, majd találta meg útját J. J. Abrams és Matt Reeves különös found footage horrorja, a Cloverfield felé – a kapcsolat nagyon laza, de a márkajelzés miatt elég komolyan sikerült felkarolni néhány kevésbé ismert nevet. Tizenöt milliós költségvetésre hoztak százmilliós bevételt, és még megy a mozikban.

cloverfield10

Dan Trachtenberg első nagy filmje ez (bár már ismerhetjük egy Portal rajongói film rendezőjeként), Matthew Stuecken első komolyabb forgatókönyve (Josh Cambpell társszerzővel), de a „Cloververse”-be illeszkedés igencsak esetleges, felszínes. Persze, ha ez egy nagyobb sorozat lesz, a rejtélyeskedés és bizonytalanság mindenképpen védjegy már.

Ezúttal egy nő autóbalesete okozza a bizonytalanságot: ébredését követően egy föld alatti bunkerben találja magát, leláncolva. Fogvatartója elmagyarázza, hogy nincs hova menni, ugyanis valamiféle támadás történt, és a világ odafent élhetetlenné vált, aki belélegzi a levegőt, kínok között hal meg. Itt az egészben persze van egyfajta kettősség: mi van, ha ez az elborult fickó csak kitalálja az egészet?

10 CLOVERFIELD LANE

A film innentől erre a kettősségre játszik rá, hol egyik, hol másik lehetőség felé tolva a hangsúlyokat felfedésekkel, fordulatokkal, de nagyon okosan mindvégig meghagyja a lehetőségét annak, hogy akár az ellenkezője is igaz lehet, amit hiszünk. A lényeg természetesen a bunker három lakója közötti feszültség, ami tényleg szorongató, elsőosztályú kényelmetlenséget okoz a nézőben. John Goodman nyugodt, pragmatikus pillanataiból bármikor kirobbanhat egy paranoid, idegbeteg, erőszakos személyiség, Mary Elizabeth Winstead áldozat-szerepéből fokozatosan bontakozik ki a lehetőségeit latolgató, ravasz, kemény harcos alakja, John Gallagher Jr. pedig szerény, naiv, bizonytalan harmadik szereplő, aki elmondása szerint nem fogoly, hanem önként érkezett.

Az igazság itt valahogy másodlagos, a film jó ütemben bont ki egy túlélésre, szabadulásra, félelemre, bizonytalanságra felhúzott, tömör drámát, amelyben a színészi játék, és a szűk terek pontos ismerete adja a filmélmény fontosabb részét. Ami az igazságot, a film végi felfedést illeti, lényegesen kevésbé érdekes és jól sikerült, tartom, hogy akár meg is rövidíthették volna, minthogy akármi is történik, a film addigi erényeit nem fogja érvényteleníteni. Vagy másképp fogalmazva: a film akkor is élvezetes, ha tudjuk, mire megy ki a játék, és akkor is, ha egyáltalán nem érdekel az igazság.

cloverfield2

Mindezzel együtt viszont az is elmondható, hogy túl eredeti mozzanatai sincsenek a filmnek, vannak itt elemek a Pszichó-ból, a Fűrész-ből, néhány Shyamalan-film és több friss horrorfilm is beugorhat egyes jeleneteiről. Mégis, amit vállal, azt majdhogynem végig biztos kézzel, egyenletes feszültséggel, következetes atmoszférateremtéssel tereli a befejezés felé, így a film minden szempontból remek belépőlevél, mesterdiploma egy friss rendezőnek. Maga a “Cloververse” pedig másodszor is nyereségesnek, meglepőnek bizonyult, ez az új rész pedig úgy ér véget, hogy akár több másik is követheti. Én simán benne vagyok.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon