A 2008-as Arthur C. Clarke-díjat bezsebelő regény nyomasztó látomás a napjainkban hirdetett társadalmi értékeivel meghasonló, széthulló világról.

Néhány súlyos konfliktus után a Föld a 21. század végén újra egy békésebb periódusát éli, ám a nyugalom mögött ott kísért az erőszakos múlt. A piszkos háborúkra, szeparatista törekvésekre és rendteremtő akciókra genetikusan létrehozott, majd táborokban felnevelt tizenhármas variánsok immár senkinek nem kellenek. Kényelmetlen, ijesztő kisebbségé válva a többi variánssal egyetemben az elzárás vagy az első lépéseit próbálgató marsi kolóniára való kivándorlás közül választhatnak.

blackmanCarl Marsalis saját genetikai testvéreit becserkésző fejvadász, aki egyszerre nézi le és irigyli a „kérődzőket”, vagyis a genetikailag érintetlen békés, együttműködő, puhány embereket. Most brutális bűnügy nyomozásába vonják be: egy tizenhármas visszatért a Marsról, és miután útközben módszeresen megette utastársait, az egykori USA területén kialakult új országokat járva látszólag véletlenszerűen gyilkol hol itt, hol ott. De mi köti össze az áldozatokat, miért rajzolódnak ki a nyomozás során egy mind szövevényesebb összeesküvés nyomai? Marsalis társául egy Sevgi Ertekin nevű volt nyomozónő szegődik. Kettejük között édes-bús szerelem szövődik, ám egyikük múltja sem jósol nagy jövőt a kapcsolatnak még akkor sem, ha túlélik ezt a nyomozást.

A regény tehát részben egy ráérős tempóban kibontakozó, szövevényes krimi, ahl nem maradnak el a Morgantól megszokott naturalisztikus, pörgős akciójelenetek sem; ezekből talán több van, mint arra szükség volna – néhol kifejezetten FPS-videojátékszerűvé válik, ahogy a cápaölő mordály rendre széttépi az ellenfeleket.

Nem ezek adják azonban a regény sava-borsát. Hanem a szerző által megteremtett, minden részletében átgondolt, kíméletlenül realista világ, amely tele van mocsokkal, intoleranciával, megbélyegzéssel – és az olvasónak az utolsó oldalig lehetősége van felfedezni ezt kényelmetlenül ismerős világot. A bigottságát, rasszizmusát büszkén hirdető, de szegénységbe és tudatlanságba süllyedt déli államok szövetségét, „Jézusföldét”, a high-techet fejlesztő, ám titkos embertenyésztő programokat pénzelő Perem Államokat, a politikusok mézesmázos szavakkal takargatott gátlástalanságát, amelyről joggal teszi fel a kérdést az egyik szereplő: veszélyesebbek-e az átlagembere az individualista tizenhármasok azoknál, akik nyájként terelik össze őket a saját céljaik érdekében?
További erénye a regénynek, hogy hús-vér karaktereket teremt akár az epizódszereplőkből is, nem fél felvállalni az egyéni drámákat, és a lépten-nyomon felbukkanó tolerancia-intolerancia, rasszizmus-kisebbség ellentétpárok mögé a szereplőkön keresztül átélhető, személyessé váló álláspontokat állít.
Messze nem Morgan hozza be elsőként ezeket a kérdéseket az SF-irodalomba – a regény számtalan párhuzamot kínál például Ridley Scott Szárnyas fejvadászával –, de ettől még nem kevésbé szívbemarkoló, amikor a szexrabszolgának megalkotott bonobó lány folyton megkérdőjelezi saját vonzódását az ellenkező nemhez: valóban érez valamit a másik iránt, vagy csupán a génjei diktálják neki? Ha első éjszaka az ágyban kötnek ki, azt a bonobó tette, vagy az egyszerűen a maga szexualitását szabadon megélő fiatal nő?

Habár az önismétlést kerüli, időnként aránytalanságokat is teremt ez a módszer: a regényben nyüzsögnek a variánsok, szinte mindenki magánéleti vagy éppen ellenséges kapcsolatban áll velük, noha a háttértörténet szerint ők egy erős kisebbség, akiket ráadásul a törvények is elszigetelnek a többségi társadalomtól. Időnként így néhány karakter létét inkább csupán a szócső-szerep indokolja.

Mindent egybe véve A fekete férfi komoly, elgondolkodtató könyv, amely kényelmetlen kérdésekkel szembesíti az olvasót – nem vagyok benne biztos, hogy aki csak a krimi-akció vonalat keresi benne, az nem teszi le csalódottan.

Ironikus, hogy miközben a regény a „feminista” PC, a tolerancia bukását jósolja a történet Amerikájában, éppen a tengerentúlon nem jelenhetett meg az eredeti Black Man cím alatt, inkább átkeresztelték Th1rte3nre.

richardmorgan

A szerző honlapja

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon