Mielőtt megnézek egy filmet, gyakran lecsekkolom a nagyobb filmes oldalakon, hogy is tetszett az a műértő kritikusoknak. Ezek alapján az év számomra legjobban (igen, még a Polgárháborúnál is jobban) várt képregényfilmje , az X-Men: Apokalipszis ordas nagy csalódásnak ígérkezett: Rottentomatoes: 51%, Metacritic 51%, és a legjobb az IMDB volt a maga 78%-ával, aminek hatására néhányan a franchise apokalipsziseként kezdték emlegetni a filmet. Ez persze fenntartással kezelendő, hisz nem a piac véleménye (angolszász területen május 27-én jön ki), de óvakodásra ad okot, ha ennyien lehúzzák. Ehhez képest a film kimondottan korrekt lett. Sok hibája van, lehetett volna jobb is, de bőven a nézhető és izgalmas Marvel-eposzok kategóriájába tartozik. Lássuk miért.

xmenapokalipszis_hun_p5A történet szerint létezett az ókori Egyiptomban egy hatalmas erejű mutáns (az első közülük), akit istenként tiszteltek, de egy rút árulás megzavarta a számára kulcsfontosságú tudatmentő szertartást és így évezredekig a sivatag homokja alatt szunnyadt. A 80-as években azonban feléledt, látta, hogy még az emlékét is elfeledték vala és úgy döntött, marad a jól bejárt ösvényen: maga alá gyűri az ellenálló nemzeteket  és az erős túlélőkből (mutánsokból?) megalakítja saját szép új világát. És ennyi. Mint a fentiekből látható, a forgatókönyvírók nem éjszakáztak túl sokat az alapkonfliktus miatt. Maga Apokalipszis karaktere, az X-Men egyik legikonikusabb ellenfele, pedig sajnos a meglehetősen sablonos megalomán főgonoszok sorát gyarapítja. Ha nem is egyedi, érdekes karakterként, de szeretett főszereplőinket veszélyeztető, elemi, ősi, személytelen erőként azonban jól betölti funkcióját. Különösebben nem érdekelt az atomrakétákkal történő bohóckodás meg egy-két természeti katasztrófa, de az már igen, hogy mi történik Xavier álmával és a főszereplő mutánsokkal. Túlélik-e majd a világvégét, és ha igen, hogyan.

xmen_apocalypse_p3Ahhoz azonban, hogy érdekeljen minket, mi történik a főszereplőkkel, nem ártana azonosulni velük. A régi karaktereket (Xaviert, Mystique-t, Magnetot, stb) már ismertük a korábbi filmekből és mindhárman remekeltek ismét. Végre azt is megtudjuk, hogy lesz kedvenc professzorunk kopasz. Az új karaktereknél a helyzet azonban elég felemás. Sok X-Men filmre jellemző, hogy beharangoznak ilyen meg olyan mutánst, aki végre szerepelni fog és milyen jó lesz (*fangirling*), de ezzel szemben kap két mondatot, szerepel egy-egy harcban és ennyi. Biodíszlet lesz, a látványfilm része, de nem a történeté. Pedig nem kellene sok. Erre alkalmas egy-egy jelenet, ahol az adott karakter igazán kibontakozhat. Lehet, hogy azon kívül csak annyit beszél, mint Schwarzi a Terminatorban, de az a fél perc csak az övé. Ez történik (újfent) Higanyszállal egy zseniális mentőakció keretében. Az új X-Menek esetében Singer tovább megy és néhány kritikus helyzet bedobásával ügyesen eléri, hogy Scott (egyszer sem hívják Küklopsznak), Jean Grey és Árnyék a szemünk előtt váljon csapattá és nőjön fel. Sokan aggódtak, hogy „Sansa” nem fogja megállni a helyét Jeanként, de szerintem mind ő, mint Scott szerethetőbb volt, mint az eredeti trilógiában.

xmenapokalipszis_hun_p6Sajnos az ellenfeleknél a probléma megmaradt. Hiába szerepel (újfent) Vihar/Ciklon, Psziché és Angyal, nem sikerül túlnőniük Apokalipszis csatlósainak szerepén, és még ha csatlakozásuk érthető is, az már kevésbé, miért maradnak mellette. Egyikük sem tömeggyilkos típus. Jó, persze félnek tőle, de akkor be lehetett volna rakni egy dialógust, ahol egyikőjük legalább fontolgatja a lázadást, csak lebeszélik egymást – ehelyett mindenki badass műmosollyal megy harcolni. Azért érezhető a próbálkozás az új gonosztevők integrálására. A film első harmada pont erről szól: ide-oda ugrálunk térben (Lengyelország, Kelet-Berlin, Kairó), és láthatjuk, ahogy Xavier és Apokalipszis maga köré gyűjti embereit. De Singer túl sok szereplőt akar mozgatni és megkedveltetni. Egy filmsorozat első évadában  remekül működött volna ez a technika, a mozivásznon ennyi idő kevésnek bizonyul hozzá. És ezt nem segíti a már említett „kulcsjelenet” (és rendes motiváció) hiánya sem néhány szereplőnél. Viszont miután a bemutatkozó fázist letudtuk, a film egyszer csak tempót vált és beindul. Apokalipszis hangzatos mondatok szónokából valódi fenyegetéssé válik és az érdemi történet hiánya ellenére (*khm világvége, jaj*) kellemesen izgalmas második felvonást és szó szerint apokaliptikus főcsatát kapunk.

xmenapokalipszis_hun_p7Nem beszéltem még Magnetoról. Sokan panaszkodtak, hogy másodhegedűs Apokalipszis oldalán. Nem meglepő, a képregényben sem lenne másként. Mégis kulcsfontosságú karakter , és ismét betölti azt a nagyon izgalmas szerepet, amit az előző két filmben:  emberi és érthető motivációval egyensúlyozik jó és rossz határán és hatalma folytán sosem mindegy, melyik oldalra áll.  A film ezen felül lezárja a Xavierrel való közös történetét (vitáját), ami még Az Elsőkben kezdődött el. Ja igen, nincs X-Men mozi Rozsomák/Farkas nélkül sem. Ezúttal véres fehér atléta nélkül, de megjelenik a vásznon. Érdemi szerepe nem lesz (nem is baj, ez most nem az ő filmje), de nem csak egy 18-as karikás cameora ugrik be.

A fenti karakterek kapcsán még annyit, hogy Singer nem hazudtolta meg önmagát, a képregényt csak ihletforrásnak használta. A filmben így nem egyszer teljesen más a történetük és/vagy személyiségük, mint a füzetek lapjain. A hardcore fanoknak ez minden bizonnyal eretnekség, engem a fenti hibákat leszámítva nem zavar. Kihagyott lehetőség azonban, hogy jobban bevonhatták volna a 80-as éveket, mint idősíkot. Az Elsőkben a kubai rakétaválságot parádésan beintegrálták, Az Eljövendő múlt napjaiban is tombolt a hetvenes évek, míg itt néhány popkulturális utalást leszámítva nem sok minden látszott a korszellemből. Tökéletesen beillett volna például egy Csernobil-téma Apokalipszis tervébe.

Valaki azt írta egyszer, hogy az X-Men Apokalipszis a kihagyott ziccerek filmje. Részben sajnos igaza van. Egy kis odafigyeléssel több tartalommal lehetett volna felturbózni a látványorgiát és ki lehetett volna küszöbölni néhány bosszantó hibát. Ezt leszámítva a film bőven nézhető sőt a második fele kimondottan emlékezetesen sikerült. Talán nem az a lezárás, amit az újabb (régibb?) X-Men trilógia megérdemelt volna, és nem lesz mérföldkő a mutánsok mozivászonra adaptált történetében, de méltatlan dolognak tartom emiatt a franchise apokalipszisét emlegetni.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon