Már vagy hónapok óta tépem magam, hogy össze kellene dobnom egy irodalmi toplistát azokról a könyvekről, amelyek a fantasztikum klasszikusainak számítanak, ám különféle okokból mégsem jelentek meg magyarul.

A gond az ilyen listákkal, hogy nehéz megválasztani a szempontokat, prioritásokat, közbeékelődik a műveltség, relevancia kérdésköre is, és persze azért belehúztak rendesen a magyar könyvkiadók annyira, hogy egy év múlva egy ilyen lista okafogyottá váljon. Aztán kérdéses még azoknak a műveknek a létjogosultsága egy ilyen listán, amelyeket lefordítottak ugyan, csak annyira rosszul / annyira régen, hogy a komoly érdeklődőket leszámítva senki nem is tart rájuk már igényt.

Mégis, ahogy visszamegyek 100-200 évet a fantasztikus irodalom történelmében, elképesztő hézagokat látok a magyar könyvkiadásban, megmagyarázhatatlan és megbocsáthatatlan hézagokat.

Ebben a háromrészes cikkben igyekszem ezeket többnyire szubjektív szempontok alapján összeszedni. Első körben a gótikus irodalom és horror környékén.

bosch

1. A gótikus regény és a horror

Ha nem a legnépszerűbb írókról van szó, hazánkban mind a gótikus irodalom, mind a modern horror rétegirodalomnak számít. Egy olyan országban, ahol még Clive Barkernek sincs egységes, naprakész életműkiadása, nagy valószínűséggel ez nem is fog változni, pedig a fantasztikus irodalom gyökereiről van szó. A Delta Vision környékén szerencsére legalább a legfontosabb irodalmi gócpont, Lovecraft körül elkezdték összeszedni a fontosabb szerzőket (M. R. James, Clark Ashton Smith, Robert E. Howard, Robert W. Chambers már ismertebb nevek, de erős hiányok is még akadnak, amelyekre a semminél talán több az esély: Algernon Blackwood, Abraham Merritt, Margaret Oliphant, Lord Dunsany, Arthur Machen, William Sloane, stb.). Ezek a szerzők egymást könnyedén megtámogatják, és azt is nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy-egy kellemes antológia, válogatás (pl. Carcosa árnyai, Düledék palota, stb.) tulajdonképpen lefedi a munkásságuk fontosabb részét. Ramsey Campbell és Thomas Ligotti műveinek kiadása is várat magára, Robert Bloch ugyan megjelent nálunk pár regényével (Pszicho, Tűzgolyó) és néhány novellával (bár a Cthulhu Mythos-hoz kapcsolódó A csillagvámpír és hasonlók jól el vannak dugva), de bőven van hiányosság, amit friss, önálló novelláskötet formájában lehetne pótolni. Shirley Jackson sem tudott itthon klasszikusával (The Haunting of the Hill House) megjelenni, ami már csak azért is ciki, mert a szerző nevét fontos irodalmi díj is viseli.

weird

Nagyobb probléma, hogy az ezt az érát megelőző gótikus regény alig-alig maradt meg a köztudatban, és itt sincs egy egységes gyűjtés. Általánosságban elmondható, hogy a klasszikusok egy része megjelent itthon, de a megjelenések ideje, helye, relevanciája többnyire félrement, és nem mutatnak rokonságot. Nézzük a mára klasszikussá kanonizált (Oxford, Wordsworth, Penguin, stb.) regényeket itthon:

Horace Walpole: Az otrantói várkastély (1764) – A gótikus regény első hírnöke külön kötetben nem jelent meg magyarul, viszont utoljára egy 1974-es (egyébként korrekt) antológiában bukkant fel (Kalandos históriák).

Clara Reeves: The Old English Baron (1778) – Nem jelent meg magyarul, pedig egyike a legkorábbi és legnépszerűbb gótikus regényeknek, és afféle Walpole regényére adott válaszként, újradolgozásként erősíti az irányzatot.

Ann Radcliffe: The Mysteries of Udolpho (1794) – Ann Radcliffe annak idején páratlanul népszerű regénye tudomásom szerint soha nem jelent meg magyarul, pedig már-már műfajteremtő (legalábbis irodalmi technikát teremtő) klasszikusról van szó.

Matthew Lewis: A szerzetes (1796) – A General Press adta ki 2012-ben, mindenféle komolyabb gótikus irodalmi kötődések, tanulmányok, utalások nélkül, de ezt a példát csak azért emelném ki, mert fontos regény, és hogy sohasem késő a pótlás.

Charles Maturin: Melmoth the Wanderer (1820) – Hatással volt több fantasztikus íróra, Lovecraft, Gaiman, Moorcock is felemlegeti, így egyike a legfontosabb gótikus regényeknek – nálunk nyoma sincs.

GOTHIC

Ennyi példa talán elég is: míg külföldön ezeket a könyveket szorosan egymás mellett megtalálhatjuk szinte bármilyen klasszikus gyűjteményben, nálunk feles arányban vannak lefordítva, és össze-vissza vannak kiadva. Érthető, mégis sajnálatos – főleg azt a tényt is figyelembe véve, hogy ezek a művek teljesen igyenesen, szabadon hozzáférhetőek, nincs szerzői jogi akadálya a fordításuknak. Időnként felbukkannak azért jobb kötetek ebből az érából (Le Fanu gyűjteményes kiadásának örültem), de ezek a kötetek mégiscsak jobban éreznék magukat egy átfogó, gótikus irodalomra specializált sorozatban, megfelelő előszavakkal, esszékkel megtámogatva. Nem lenne rossz.

Ugorva az időben és a térben elmondhatjuk, hogy nagyobb, szekundér nyelvterületek (német, francia, orosz) klasszikus horrorjairól még ennyit sem tudunk, és hiánypótló kiadás lenne itthon pl. a japán Junji Ito hátborzongató képregénye, az Uzumaki is, viszont az is elég problémás, hogy modern angolszász sztárszerzőkkel sem állunk túlzottan jól.

horror

A már említett Clive Barker talán a legjobb példa, a hat kötetes Books of Blood sorozatból ezidáig kettőt sikerült összehozni, nem túl pofás kiadásban (pedig a nyolcvanas évek legnagyobb hatású novellásköteteiről van szó!), és amúgy is: Barker könyvei több kiadónál, rendetlen időközönként jelennek meg. Ray Bradbury klasszikus horrornovelláinak gyűjteménye sem jelent meg nálunk (Dark Carnival vagy annak módosított kiadása, a The October Country) annak ellenére, hogy az Agave szépen elkezdte az életműsorozatot. Richard Matheson neve csak akkor merült fel, ha véletlenül bekerült egy-egy antológiába (pl. Szívélyes Fahrenheit), vagy film készült a regényéből (Legenda vagyok, Csodás álmok jönnek), pedig többek között Stephen King maga is az egyik legjobb horrorszerzőnek tartja – egy korrekt novellaválogatást mindenképpen megérdemelne. Joe R. LansdalePeter Straub és Jack Ketchum még megjelentek, de alig-alig jöttek át, az Agave belebukott Robert R. McCammon-ba, és torz képet mutat Dan Simmons életművéről is, aki nagyobb arányban ír horrort, mint sci-fit. Egyedül a Delta Vision vállalta be annak idején első, World Fantasy-díjas regényét, a Káli dalá-t. Nem nagyon zavarta fel az állóvizet.

Vannak persze igazán lefordíthatatlan könyvek is, mint Mark Z. Danielewski-től a House of Leaves (2000), amely a nemrég nálunk megjelent S.-hez hasonlóan agyament tipográfiai megoldásokat használ egy alapvetően pszichológiai trillerbe oltott metanarratív, többrétegű regényben – azért már csak a kuriózum-érték miatt is megnéznék egy ilyet itthon.

house_of_leaves2

Lovecraftra visszatérve, amellette, hogy a Delta Vision takaros ásatásokat végez az őt megelőző és közvetlenül követő szerzők körében, a modern weird elképesztő méretű antológiákat tölt meg az utóbbi években, olyan nevek emelkednek ki, mint Laird Barron vagy Caitlín R. Kiernan, de persze lehetne sorolni a szerzőket ezrével, hiszen antológiák tucatjai vannak már kint – nálunk semmiféle lovecrafti horrorra vagy Cthulhu Mythosra felfűzött antológiára nincs igény, ám ha mégis van, egy kiadó a szűk érdeklődés miatt biztosan nem vállalna be ilyesmit, tekintve, hogy aki igazán keres, régi kiadásokat még mindig talál antikváriumokban (Kuczka Péter, szerk.: Cthulhu hívása).

CTHULHU

Pedig válogatni van miből manapság is, ráadásul nem csak ismeretlen, amatőr szerzők publikálnak ezekben az antológiákban, de előbukkannak olyan nagy nevek is, mint Jeff Vandermeer, China Miéville, M. John Harrison – nekik sem sikerült még magyarul önálló novelláskötetet összehozni, és még számtalan példát hozhatnánk, elég csak végigböngészni a Bram Stoker-díj nyerteseinek és jelöltjeinek listáját.

A horrornak igazán nagy rajongói vannak Magyarországon, ezért létezhet ma két lovecrafti fanzin (Azilum, Black Aether) és ezért halad előre a Delta Vision szerkesztői műhelye is, de ezek a nagy rajongók kevesen vannak, és lassan, igazi profit reménye nélkül történik meg ennek a sötét zsáneregyüttesnek az érdemi feldolgozása.

(Kiemelt képünk Hieronymous Bosch festményének részlete.)

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás.

  1. dbl szerint:

    Remek témába vágtál ismét… 😀
    A jelenlegi nagyokat leszámítva, sajnos tényleg sokan kimaradtak az olvasók életéből.
    A Walpoletől Maturinig terjedő felsorolásod íróinak neve csak azért nem ismeretlen előttem, mert régóta megvan Brian Aldiss-David Wingrove Trillió éves dáridója. Ennek az egyik fejezete eléggé részletes leírást tartalmaz a gótikus irodalom kialakulásáról.
    Egyébként teljesen (sajnos) igazad van. Lovecraft, Howard, Barker, Bloch, Matheson, Straub még csak jelen van (volt), de maga a zsáner nem kapott nálunk akkora figyelmet a kiadók részéről, mint érdemelte volna…
    Mondom ezt úgy, hogy végül is nem vagyok nagy gótikus- és horror rajongó… 😀

  2. Belánszky István szerint:

    Jogos a cikk felvetése, ideje volt már ezzel is számot vetni.
    +Mivel szúrta a szememet, hogy F. Marion Crawford kimaradt, hadd emeljem ki a számomra legérdekesebb művét, mely állítólag (wikipedia) saját magának is a legkedvesebb írása volt:
    http://www.gutenberg.org/ebooks/34959

    A „Khaled, egy arábiai mese” remek közelkeleti fantasy regény, mely erősen a helyi mitológiából és hitvilágból építkezik.

  3. solymosgyu szerint:

    Olyan regényt fordítsanak amit mindenki olvashat. A horror nem ilyen.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon