Az elmúlt években népszerű trenddé váltak a fiatal felnőtteket (young adult) megcélzó posztapokaliptikus, természetfeletti világokat bemutató, többnyire regények alapján készülő filmek és sorozatok, gondoljunk csak Az éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott filmadaptációkra, vagy a sorozatok közül The 100-ra, amely Kass Morgan regénye alapján készült.

Ebbe a sorba illeszkedik bele a The Shannara Chronicles (Shannara – A jövő krónikája) néven futó 10 részes sorozat, amelyet hazánkban a Viasat 3 csatorna vetített, alig pár nappal az amerikai bemutató után.

Természetesen ez is egy könyvadaptáció, az alapot Terry Brooks hasonló című, 1977-ben debütált fantasy regényciklusa adta, a tévésorozat a regényfolyam Tündérkövek alcímet viselő részéből készült. Ami meglepő, hogy nem a jól megszokott és népszerű sorozatos tévétársaságok egyike adaptálta, hanem az MTV (Music Television), amelyhez például a Teen Wolf is köthető. A Shannara is jól illeszkedik a csatorna elsősorban fiatalokat megcélzó koncepciójába, de az eredmény mégsem annyira meggyőző.

shannara1

A történet röviden: A Föld arculata alapvetően megváltozott a természetfeletti lényekkel vívott háborúskodás után. Az új kontinenst Négyföldre keresztelték át, a réges-régen uralkodó fajnak számító emberiség mára kisebbségnek számít, az elfek, a törpék, a gnómok és a trollok az uralkodó lények. A hajdani városok romhalmazzá váltak, a vidéket végtelen erdőségek és kietlen pusztaságok uralják, a mágia majdnem teljesen kihalt, de azért még jelen van a világban. Csakhogy a védelmező mágikus fa, az Ellcrys haldoklik, ezzel egy időben a távoli dimenziókba száműzött gonosz mágus, Dagda Mor is ébredezik. A főhősöknek adott a feladat: meg kell menteni valahogy az Ellcryst, meg kell akadályozni Dagda Mor és a csatlósai eljövetelét.

Az eseményeket az egyetlen élő druida, Allanon indítja be, aki maga mellé veszi egy ősi, mágikus erővel bíró család (Shannara-ház) utolsó leszármazottját, a fél-elf Wil Ohmsfordot és két fiatal lányt, a nemesi származású elf Amberlet és a romanó, azaz a vándorló életmódot folytató, az erőszakot szívesen alkalmazó emberek kissebb-nagyobb csoportjához tartozó Eretriát.

shannara2

Amikor elindult, semmit sem tudtam a sorozatról, így igazán nem tudtam, hogy mire számíthatok. Ami elsőként megfogott, az a hihetetlenül szép látványvilág: ez nagyban köszönhető annak, hogy a sorozatot Új-Zélandon forgatták. A CGI jelenetek tévésorozathoz mérten elfogadhatóak lettek, és minden fajnak igazán szép kosztümöket készítettek.

Mivel nagyon kedvelem mind a posztapokaliptikus, mind a természetfeletti témákat, így az első rész után úgy döntöttem, maradok, és nem is csalódtam. Annyira. Még javában tartott a sorozat, mikor sikerült elolvasnom a regényeket, így érdekes volt összehasonlítani a kettőt. A sorozat és a könyv cselekményét összevetve azonnal látszik, hogy a sorozatot jelentősen átírták a könyvhöz képest. A könyv cselekménye kevésbé szerteágazó, szinte csak a fiatalok küldetésére koncentrál, így mindenképpen izgalmasabbá kellett tenni a tévés cselekményt, új szereplőkkel vagy épp az események kisebb-nagyobb átalakításával. Aki kényes ezekre változtatásokra, lehet, hogy ezeken a néhol kulcsfontosságú eltéréseken sokat fog dühöngeni, ugyanis több szereplő sorsát is megváltoztatták a könyves eredetihez képest. A régi világból néha megmutatnak egy-egy apróságot (roncs kocsi, romváros stb.), de a történetben nem magyaráznak el részletesebben semmit (pl. miért fontos a Shannara-ház), a világot árnyalni hivatott, időnként odavetett megjegyzések sok esetben elég leegyszerűsítettre, „fogadd el, hogy így van” szintűre sikerültek.

shannara3

A szereplőgárdából ugyancsak hiányzott valami. Üdítő kivétel volt John Rhys-Davies, aki rutinosan hozta Eventine király alakját. A Cephelót alakító James Remarnak lehetett volna több szerepe is, hisz az ő jelenetei csak úgy parázslottak, míg Manu Benett Allanonja helyenként manírosra sikeredett, de azért még ő is meggyőző volt a druida szerepében, bár néhol kevés időt kapott. Akiknél a legtöbb negatívumot tudom felsorolni, az pont a három fiatal főszereplő.

Nem mondom, hogy Austin Butler (Wil), Poppy Drayton (Amberle), vagy A faun labirintusából ismert Ivana Baquero (Eretria) rossz választás lett volna, mert általuk a sorozat elsődleges célcsoportja, a 14-18 éves korosztály megkapja a maga eyecandy adagját, és itt-ott akadtak elfogadható pillanataik, de túl sok volt a bambaság, az idegesítő szemmeresztgetés, az érzelmek teljes hiánya, vagy épp ennek az ellenkezője. Wil esetében néha túl sok volt az „egyszer az egyik csaj kell, a következő pillanatban a másik”, de a lányok kapcsolatát is meglehetősen ügyetlenül sikerült ábrázolni.

A sorozat fináléja is másképp alakult, mint a könyvben. Vagyis a berendelt második évad esetében a könyveket mindenképp el kell felejteni, hisz egy teljesen független sztori fog kibontakozni, ami az első évad tapasztalatai alapján csak nyomokban fogja tartalmazni a könyvet. Szerintem a fiataloknak mindenképp megéri elkezdeni, ha kevésbé ismerik a fantasy zsánert, de a rutinosabb sorozatfanoknak a hibák miatt talán kevésbé ajánlott, esetleg guilty pleasure még lehet belőle, ha elég kitartóak hozzá.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tévésorozat

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. solymosgyu szerint:

    Ez látványos izgalmas sorozat. És nem horror.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon