perf5.500x8.500.inddEj, azok a rémes borítók. Azok a haszontalan mini óriásplakátok, amelyek félrevezető módon hamis identitást hazudnak és már azelőtt megutáltatják a könyvet, mielőtt a fülszövegig eljutnánk. Mint ez itt. Pedig a Skullcrack City pompás kis olvasmány, biztos kézzel megírt fantasztikus regény, ami túlmutat önmagán és egy jelenségről ad számot.

Ugyanis lassan belátom (ez esetben ez egyet jelent a reménykedéssel), hogy mi a zsáner jövője. Úgy értem, a valamiféle eredetiségre törekvő, a sablonokat újszerűen összeillesztő zsáner jövője: ahogy a Horzsolások , úgy a 2015 februárjában megjelent Skullcrack City esetében is a mindennapi élet, a science fiction, a horror és a fantasy (plusz a bizarro fiction meg a parodisztikus elemek) üdítő mixtúrája. Ehhez képest a borító egy elfuserált tetkóra hajaz.

Főhősünk a Deckard nevű teknősével egyedül élő, tizenhárom éve banki robotos, S. P. Doyle. Kiégett, cinikus, a banki szamárlétrán megrekedt alak, aki annyira belecsömörlött a vállalati rabszolgalétbe, hogy csak két dolgot szeretne: megszerezni szokásos Hexadrine-adagját és belülről, szisztematikus munkával lerombolni a képmutató, lelketlen bankot, ahol dolgozik.

Az első feladat tűnik egyszerűbbnek. A hihetetlen életenergiát megadó kábszert egy Kis Magyar nevű tagtól veszi, aki viszont hirtelen eltűnt, ezért más dílerektől kell a feketepiaci pirulákat megvennie. Másik küldetésében szorgalmasan feljegyzéseket készít, szigorúan csak offline, ósdi, ámde biztonságos módon papírra, és a netes kereséseket is otthon végzi, félve a munkahelyi digitális szemektől és fülektől. Nemsokára rá is akad egy Delta MedWorks nevű orvosi és biológiai cégre, ami úgy tűnik, hatalmas ügyfele bankjának. Doyle számlákat nyit, hamis identitásokat fabrikál magának és kezdi megcsapolni a pénzintézetét, miközben egyre többet tud meg a Delta MedWorksről. Hexadagjától felturbózva szinte fittyet hány a veszélyre, amikor viszont egy különös, agyevő lénnyel majd egy földalatti szektával találkozik, el kell fogadnia a szermentes valóságot: a világ sorsa többek közt néhány ütődöttnek látszó egyén meg az ő banki műveletektől megpuhult kezében van, miközben farkasistenek és extrém testmódosításban utazó japán orvos bizarr szövetsége helyezkedik el a gonosz térfélen.

A Skullcrack City tényleg durván, pörgősen indul, alig kapunk levegőt, mintha mi is Hex hatása alatt olvasnánk. A próza szellemes, gördülékeny és kellőképpen változatos, hogy a szeretetünket nem könnyen kiérdemlő főhős kalandjaiba a hajunknál fogva megragadjon és erőteljesen betaszítson az összeesküvés abszurd világába.

jrj_authorA regény erénye, hogy nem egyhangú, és ezt szó szerint kell érteni: ahogy kiderülnek a dolgok, ahogy egyre több információnk lesz, ahogy a tét egyre kézzelfoghatóbb, úgy lassul le, de szellemességét (még a fejezetek címei is poénosak néha) nem veszti el.

Az író, Jeremy Robert Johnson belepakol mindent, hogy jó legyen az olvasónak: intellektuális kalandot, akciójelenetet, csinos, de harcias nőt, agyzsibbasztó vállalati világot, horrorisztikus lényt és sötét rejtélyt. Meg szkarabeuszokat. Az egész együtt nagyon szórakoztatónak és frissnek hat.

Ha ez a zsáner jövője, akkor a zsáner jövőjét az ilyen regényeket piacra dobó kiadók jelentik. Még akkor is, ha olyan hülye nevük van, mint a Skullcrack City kiadójának: Lazy Fascist Press.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon