SFmag

Márciusban Budapestre látogatott a Fumax Kiadó meghívására Brian McClellan, a Lőpormágus-trilógia harmadik kötete, az Őszi köztársaság bemutatójára. A könyvbemutató másnapján beszélgettem a szerzővel.

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak. Kicsoda Brian McClellan?

Oké. Én vagyok Brian McClellan, a Lőpormágus-trilógia szerzője. 2012 óta vagyok főállású író, ebben az évben adtam el az első kötetet, ami 2013-ban jelent meg az USA-ban. Jelenleg epic fantasyt írok megélhetésként.

Hogyan lettél író? Hogyan lesz valakiből író az Egyesült Államokban?

Ez a folyamat mindenkinél más. Nekem elég hagyományos történet volt, először csak úgy írogattam magamtól itt-ott, aztán még tizenéves koromban úgy döntöttem, hogy ez tetszik és író akarok lenni Az egytemen kreatív írást tanultam és folyamatosan a saját írói készségeim fejlesztésén dolgoztam. Miután végeztem, továbbra is annyit írtam, amennyit csak tudtam, és olyan munkákat vállaltam, amelyek mellett ez lehetséges volt. Aztán amikor befejeztem az első könyvemet, a Vérrel írt ígéreteket, beküldtem néhány ügynökségnek, kaptam pár pozitív visszajelzést és találkoztam egy nagyszerű irodalmi ügynökkel, aki segített fejleszteni a könyvön, szerkeszteni meg ilyesmik, majd elvitte egy aukcióra, ahol le is csaptak rá. Nagyjából így lettem publikált író.

Azért ebben a szerencse is közrejátszhatott, másoknak biztos nem megy ilyen simán és gyorsan.

Igen, ezt tényleg elég gyorsnak éreztem. Vannak olyan szerzők, akiknél még kevesebb időt vesz igénybe a dolog, de a legtöbbeknél azért eltart egy darabig. Nekem olyan hét év volt az egész, attól a ponttól, amikor eldöntöttem, hogy tényleg írni akarok, az első regényem kiadásáig. Van, akinek húsz-harminc évébe is beletelik.

Gondolkodtál azon, hogy magánkiadásban jelentesd meg a regényeidet? Ez mostanában elég népszerű, Michael J. Sullivan vagy Andy Weir is így lett népszerű.

Akkoriban nem nagyon tudtam semmit a magánkiadásról, ezért nem is gondolkodtam rajta. A hagyományos utat akartam követni.

Mit tanultál az írásról, mialatt megírtad ezt a három regényt és a kapcsolódó novellákat?

Sokat tanultam a történet ritmusának fontosságáról és egyéb alapvető strukturális dolgokról. Megtanultam, hogyan tervezzem meg előre a történetet és hogyan tartsam meg a szöveg tempóját. Amikor írsz valamit, halad a történet és tudnod kell, hogyan tartsd megfelelő szinten, hogy az olvasó ne veszítse el az érdeklődését, de azért követhetetlenül gyors se legyen. Ez egy nagyon érzékeny egyensúly, nem egyszerű megtalálni.

Mi történik, miután befejezel egy könyvet?

A folyamat általában úgy néz ki, hogy ha kész a kézirat, elküldöm a kiadómnak, a szerkesztőmnek és az ügynökömnek. Ők néhány hónapon belül elolvassák, megjegyzéseket fűznek hozzá és visszaküldik. Ezután több szerkesztési kör következik, néha egészen komoly dolgokon is változtatunk, és ha mindenki elégedett, elküldjük a korrektoroknak, akik átnézik, hogy helyes legyen a nyelvtan meg ilyenek. Ismét visszakapom, kijavítok minden hibát, amit a korrektorok találtak benne, és betördelés után mehet is a nyomdába. Ilyenkor van néhány hónap szünetem, amikor semmi dolgom a könyvvel és dolgozhatok más projektjeimen. Egy idő után megérkeznek az előzetes példányok, néhány héttel azelőtt, hogy hivatalosan megjelenne a könyv, aztán pedig felkerül a könyvesboltok polcaira és eljut az olvasókhoz. Ezzel egy időben szoktak lenni könyvbemutatók, beszélgetések, interjúk és ilyesmik is.

Fantasyt írsz, de olvasni mit szoktál?

Még mindig szeretek fantasyt olvasni (nevet), urban fantasyt is, de azért az epic fantasy a kedvenc. Nagyon szeretem a történelmet is, mostanában erre koncentrálok és nem olvasok olyan sok fikciós irodalmat, mint régebben. Úgyhogy a válaszom: mostanában rengeteg történelmi művet.

Elsősorban a francia forradalom korából – a Lőpormágus-trilógia ilyen környezetben játszódik –, vagy mást is?

Mindenféle mást is, szeretem a változatosságot. Például rendszeresen hallgatok egy podcastot a perzsa birodalomról, az ókori történelem is érdekel.

Kik a kedvenc szerzőid?

Ezt nehéz megmondani, túl sokat szeretek és túl sokan hatottak rám. Epic fantasyben Joe Abercrombie óriási hatással volt rám, Az Első Törvény c. sorozatát a Vérrel írt ígéretek írása közben olvastam. Brandon Sanderson volt a mentorom, értelemszerűen ő is hatott rám. Imádom Steven Erikson gigantikus sorozatát, A Malazai Bukottak Könyvének regéjét, elképesztően jó. Rajtuk kívül… nem, tényleg túl sok név lenne.

Elsősorban angolszász szerzőktől olvasol, vagy szoktál kísérletezni más népek irodalmával is? 

Csak angolul olvasok és soha nem volt a környezetemben túl sok más nyelvekről lefordított könyv. De szeretem a francia klasszikusokat, mint a Monte Cristo grófja vagy A három testőr, ezek szintén hatottak arra, ahogyan és amit írok.

Miért választottad a francia forradalom korát a regényeidhez? A legtöbben középkori környezetben játszódó fantasyt, esetleg modern urban fantasyt írnak, a Lőpormágus-trilógia viszont inkább kora-újkori.

Ez az időszak mindig is lenyűgözött, a mi történelmünkben is hatalmas változások ideje volt. Minden átalakul, a társadalom, a politika és a technológia is, az ipari forradalom, egyszerűen tökéletes háttér egy fordulatos történet elmeséléséhez.

A regényeid olvasása közben az volt az érzésem, hogy ez a környezet nem is annyira Franciaországra, mint inkább Közép-Európára emlékeztet, ráadásul meglepően sok magyaros hangzású név is van bennük.

Igen, egész Európa ihletforrás volt. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a francia forradalom idején más dolgok is történtek. Például az Oszmán Birodalom is létezett még. Nem csak Franciaországra koncentráltam, igyekeztem mindenhonnan összeszedni egy kicsit, ha más nem, legalább hangulat terén. Ami a neveket illeti, egyszerűen csak fantasys hangzású neveket szerettem volna. (nevet)

Az itteni könyvbemutatón azt mondtad, hogy írás közben szeretsz zenét hallgatni.

Néha. Inkább csak ha nehezemre esik koncentrálni, olyankor kapcsolok be zenét, hogy ne halljak más zajokat. Általában instrumentális zenét hallgatok ilyenkor, szöveg nélkül. Nagyon halkan, csak háttérnek.

Gondolkodtál már azon, hogy fantasyn kívül mást is írj? Például sci-fit vagy nem-fikciós könyveket?

Nem-fikciós irodalmat soha nem írtam, nem vagyok elég kitartó a kutatáshoz. (nevet) A zsánerirodalom közelebb áll hozzám. Sci-fi, urban fantasy, bármi, amiben van valami fantasztikum, legyen az technológia, mágia vagy bármi más.

Esetleg történelmi regények?

Lehet rá esély, próbálkoztam már ilyesmivel. Még mielőtt kiadták volna az első regényemet, írtam egy történetet, ami a keresztes háborúk idején játszódott, nagyon élveztem.

A Lőpormágus-trilógiában vannak felismerhető történelmi események?

Szerintem nincsenek. Használok ilyen elemeket, időnként ellopok egy-egy érdekesebb motívumot a történelemből, viszont általában csavarok rajta egyet, átírom, hogy ne legyen olyan felismerhető. A nemesek guillotine alá küldése persze egyértelműen a francia forradalom terrorjának utánérzése, de általában inkább csak összeszedek dolgokat és átalakítom őket, a saját céljaimnak megfelelően.

A hagyományos varázslók, a Kiváltságosok, és a modern lőpormágusok általában nem szívlelik egymást a regényekben. Ez a régi és az új összeütközése?

A Kiváltságosok gyakorlatilag a mágikus nemesség, a csak egyetlen képességgel rendelkező Fortélyosok a közemberek, a lőpormágusok pedig a mágia középosztálya, a maguk erősségeivel és gyengeségeivel, és persze jelentenek némi fenyegetést a Kiváltságosok számára. Ez egy szándékos párhuzam, a forradalomban pedig megütközik egymással a nemesség és a középosztály, a régi és az új. De ez nem jelenti azt, hogy az egyik végül elpusztítja a másikat, a lőpormágusok csak egy új jelenség, ami nem a régi utódja.

Tegnap este láttam a budapesti könyvbemutatóról készített képeidet a Twitteren. Rendszeren használod a közösségi médiát?

Igen, igyekszem. Szórakoztató, tudok kommunikálni az olvasóimmal és tartani a kapcsolatot az író barátaimmal. Otthon szoktam dolgozni, egész nap alig beszélek valakivel, nincsenek munkatársaim, a közösségi média köt össze ilyenkor másokkal.

Főleg a regényeiddel és ezekhez fűződő témákkal kapcsolatban használod a közösségi médiát, vagy szoktál másról is írni, ami éppen foglalkoztat? Mondjuk történelemről, politikáról és ilyesmikről?

Általában a munkámra koncentrálok. A weboldalamon is inkább erről írok, nem érzem szükségét, hogy részt vegyek mondjuk a politikai párbeszédekben. Sokan szeretik az ilyesmit, mint például John Scalzi, de engem nem érdekel ennyire a dolog.

Sok író karakterszinten is beleírja magát a regényeibe. A Lőpormágus-trilógiában van olyan szereplő, aki te vagy?

Szerintem minden szereplőmben van egy kicsi belőlem. Például Mihali imád főzni és eléggé optimista személyiség, én is próbálok ilyen lenni. Ha olyan szereplőt keresünk, aki az idealizált énem, az Borbador lenne, de persze ő sokkal menőbb nálam. (nevet)

Ezek szerint szeretsz főzni?

Igen. Sajnos mostanában nem főzök olyan gyakran, mint régebben, de szeretek kísérletezni. Úgy nőttem fel, hogy édesanyámnak rengeteget segítettem sütni, pitéket, sütiket meg ilyesmiket. azóta is nagyon szeretek sütni. Elég sokat kísérletezem otthon, szeretek rostélyosokat, lassan sült húsokat készíteni, amiket csak beraksz egész napra, az eredmény pedig egy hatalmas adag, nagyon finom kaja. Ilyenkor a szüleimet is át szoktam hívni egy vasárnapi ebédre.

Adná magát, hogy írj Mihaliról, a séfről egy hosszabb történetet is. A könyvbemutatón mesélted, hogy gyakorlatilag vele kezdődött az egész, ő volt a legelső kész karakter a trilógiából, számíthatunk erre?

Nem hiszem. Van egy listám azokról a karakterekről, akikkel szeretnék még foglalkozni, de Mihali nincs rajta. Abban a bizonyos novellában, még a trilógia előtt, teljesen más személy volt, de elég sokat átemeltem belőle ide is. Viszont nem szeretném lerombolni a személyét övező titokzatosságot, ezért valószínűleg nem fog önálló történetet kapni.

És mi a helyzet Ka-poellel, aki szintén közönségkedvenc mellékszereplő? Ellátogathatunk egyszer a barbárok birodalmába, ahonnan érkezett?

A következő sorozatom éppenséggel pont ott fog játszódni. Ka-poel egy nagyon különös országban született, amiről senki nem tud igazán semmit, de Fatrasztában nevelkedett, a barbárok között, mindkét országba eljutunk a következő sorozatban.

Ezt szerettem volna hallani. (nevet) A következő trilógia után is tervezed bővíteni még ezt a világot, vagy valami másra váltanál inkább?

Egyelőre nem tudom. Három további kötetre szerződtem le, amiből az első majdnem kész. Ha úgy érzem, hogy ez egy hosszabb történet, fogok még írni hozzá, de ha nem, akkor lezárom és továbblépek, belekezdek valami újba. De egyelőre ez még teljesen nyitott, már csak azért is, mert ezen kívül nincs más aláírt szerződésem.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

(Az interjút Pomsár Péter készítette és fordította)

–

Ha szeretnél még többet megtudni Brian McClellan írói munkásságáról, látogasd meg a weboldalát: http://www.brianmcclellan.com/

Hozzászólások

hozzászólás