SFmag

A Dorothynak meg kell halnia egy nagyon szórakoztató YA disztópia, amely remek csavarral építkezik a jól ismert Óz, a csodák csodájából. Ha szigorúan vesszük, a sztori akár fanfictionnek is nevezhető, hiszen a világ alapjai adottak, a történelmét és nagy alakjait mi is ismerjük, de aztán Danielle pontosan ezeket az alapokat forgatja ki a négy sarkából.

Amy Gumm egy kansasi lakókocsiparkban tengeti nyomorúságos életét. Nincsenek barátai, a rózsaszínre festett hajával lázad, és persze a gimiben a helyi méhkirálynő is őt terrorizálja. Otthon sem fényes a helyzet, apja lelépett egy másik nővel, anyja pedig szétesett és depressziós; még a házikedvenc patkány is több szeretetre számíthat tőle Amynél.

A lány élete mindkét szálon kiábrándító fordulóponthoz ér, és felismeri, hogy legjobb lenne lelépnie, amikor lecsap a tornádó, és Amy, mint a mesében egy varázslatos birodalomban tér magához. Van ugyan sárgaköves út, találkozik mumpicokkal és szárnyas majmokkal, csak éppen ez az Ózfölde nem egészen úgy fest, ahogy Amy az Óz, a Csodák csodájából emlékezett rá.

Ózföldén immáron Dorothy hercegnő élet és halál ura. Mágiát bányásztat magának; sőt, még arról is ő dönt, hogy mikor menjen le a nap. Dorothy jelenléte meghatározó, átitatja az egész történetet. Még ha nincs is ott személyesen a jelenetekben, a karakterek rettegése és reakciója visszavezethető Dorothy rémtetteire és hirhedtségére. Amy is lépésről lépésre, a vele interakcióba kerülő karakterek élettörténetén keresztül szembesül Dorothy gonoszságával – így érzelmileg is elkezdi megalapozni a később rá váró küldetést –, mígnem személyesen is megismerkednek, és hamar kiderül, hogy két kansasi lánynak nincs helye Ózföldén, és Amyre „Sors, ami rosszabb a halálnál” vár.

Dorothy hűséges barátai is csak árnyékai régi önmaguknak, és hajtott a kíváncsiság, hogy vajon milyen – jó értelemben – elborult irányba vitte el a szerző őket. Például az agyas Madárijesztő begyűjtött gyerekeken kísérletezik,  a Bátor Oroszlán, pedig egy félelemmel táplálkozó szörnyeteg. A Jó Boszorkány Glinda sem jó már többé. Mindannyian kiveszik a részüket a rémuralom fenntartásából.

És persze az érem másik oldala: ha a jókból lettek a gonoszak, akkor a gonoszakból lesznek a jók, ha az új gonosz megdöntésén fáradoznak, nem igaz? Az új felállásban a Gonosz boszorkányok rendje – mert hiába zuhant egy ház a Keleti Boszorkányra és olvadt el a Nyugati Boszorkány, még maradt bőven, ahonnan ők jöttek – kénytelen felkelést szervezni. Amy beáll közéjük, mert ki más dönthetné meg a külföldi Dorothy rémuralmát, mint egy másik lány Kansasből, aki szintén tornádó hátán érkezett.

Nagyon szép a kontraszt Amy kansasi és ózföldi élete között. Dorothyban egyszemélyben megtestesül a kansasi gimis méhkirálynő kegyetlensége (csak épp nem egy gimiben dirigál, hanem egy elvarázsolt birodalomban zsarnokoskodik), és anyja utált tulajdonságai (például az iszákossága). Amy ugyan varázseszközökkel vérteződik fel, és a régóta várt hősként fel kell szabadítania Ózföldét, de ezen keresztül kvázi szembe kell néznie a kansasi élete viszontagságaival is.

Amy tinédzser volta persze jól érzékelhető, néha egy-egy huszárvágással megteszem-mert-így-helyes alapon lendíti tovább a cselekményt, illetve fiúk is belépnek a képbe – éppen csak egy leheletnyi romantikával –, de ezt háttérbe szorította a felépített világ meglepő kegyetlensége, és a varázslat sokszor képzeletgazdag megjelenése. A háttérvilág ugyanis érdekes egyveleget alkot; a varázslatos Ózfölde a felszínen cukormázasnak tűnik a sárga köves útjával és a kötelező boldogsággal, eközben pedig megjelenik a gyerekrabszolgaság, csonkolnak, ölnek, és ha egy fickó buborékokat fúj, jobb menekülni, mert a végén csak egy halom véres csont marad az emberből.

A Dorothynak meg kell halnia a GABO Kiadó gondozásában jelent meg. A tengerentúlon már olvasható az egész trilógia, és hat kiegészítő novella is íródott a világra.

Linkek:

Egy panelbeszélgetésen Danielle elmesélte, mindig is furcsállta Dorothyban, hogy a sok szörnyűség ellenére kedves maradt. Úgy képzelte, hogy a hazatérése után valószínűleg nem hitték el a barátai a meséjét, idővel újra elkezdett vágyakozni Ózfölde után, és kevésbé jóként tért vissza oda. Még néhány esemény pedig elvezetett ahhoz a kegyetlen Dorothyhoz, akit végül megismerhetünk a regényben.

Hozzászólások

hozzászólás