Szögezzük le már az elején: a Hild nem sci-fi és nem fantasy – hogy mégis helye van az SFmagon, az részben a szerző személyének, részben a történet szövésében felfedezhető zsánerhagyományoknak köszönhető.
Hild ugyanis különleges kislány. Anyja, Breguswith születése előtt megjósolta, hogy ő lesz a „világ fénye”, és zsenge korától kezdve megmutatkozik szokatlansága: kiolvassa az időjárást a madarak röptéből, megjósolja, hogy Edwin királynak, Northumbria alapítójának trónját kik fenyegetik, és szemérmesség és félelem nélkül, egyenlőként beszél a papokkal, harcosokkal és még a királyokkal is.
A hetedik században különleges státusza volt annak, aki képes volt megjósolni a jövőt – becsben tartották, ugyanakkor örökösen veszélyben forgott az élete. Hildnek nemcsak a rárakott teherrel, a szavai következményeivel kell megbirkóznia, de ügyesen kell lavíroznia a politikai játszmákban is, ahol az egyik napon még szövetségesként együtt lakomázó felek néhány hónappal később már a csatamezőn mérik össze a seregeiket. Olykor pedig a saját, hálóját pókként szövögető anyjával is szembe kell szállnia, hogy elérje, amit akar.
Hogy Hild megérzései mágiának köszönhetőek-e, azt a regény korán megcáfolja: bár a gyermek látásmódja tagadhatatlanul mágikus, a „jövőbelátás” adománya páratlan megfigyelőképességének és intelligenciájának köszönhető inkább, amit okosan használ fel Northumbria (és a saját) céljainak érdekében. Ahogyan a természethez viszonyul, és amit a fák, állatok, szabad terek jelentenek neki, a kelta tündéreket idézi, és elidegeníti kortársainak többségétől. Soha nem is enyhülhet ezért a magánya – különlegessége, éles esze és a szívében rejtegetett titkok elválasztják azoktól, akikhez kétségbeesetten tartozni akar.
A regény a korai gyerekévektől a késő kamaszkorig kíséri Hildet, aki tanácsaival háborúkat nyer meg, beleártja magát a keresztény papok vallási konfliktusaiba, és megóvja legjobb barátja, Cían születésének titkát, csak hogy a végén ezzel a titokkal csalják majd lépre. A könyv lassan, ráérősen meséli a történetet, bizonyos kulcsidőszakokat átugrik, másoknál viszont hosszabban időzik, és lépésről lépésre építi fel Hild személyiségét és alapozza meg hitelességét: hiszen végül, a sorozat későbbi köteteiben szent válik belőle.
Nicola Griffith brit-amerikai szerző, aki elnyerte a Nebula-díjat (Slow River című regényéért), a World Fantasy Díjat, a James Tiptree Jr,-díjat (Ammonite című regényéért) és hatszor a Lambda-díjat is. A 2013-ban megjelent Hild korábbi regényeitől eltérően egy történelmi munka, amely egy valós történelmi személy, Whitby-i Szent Hilda életét dolgozza fel.
Nehéz vállalkozás volt, hiszen a hetedik században élt Szt. Hilda életéről nem sokat tudni, azt is Szt. Bede angol szentekről írt könyvéből ismerhetjük, aki mintegy nyolc évvel Szt. Hilda halála előtt született. Munkájában főleg azt dokumentálta, hogyan vették fel az angolszászok a kereszténységet – és ebben Szt, Hildának is nagy szerepe volt. A rendkívüli asszony volt a Whitby apátság alapítója, akinek a tanácsát királyok és elöljárók kérték ki.
Nicola Griffithet megragadta Szt. Hilda alakja, aki olyan korban vált az egyik legbefolyásosabb nővé, amely korántsem kedvezett a nőknek. A Hild éppen csak elkezdi lefektetni az alapokat, amelyek magyarázatot adnak Hild életpályájára és sikereire, és elsősorban a gyermeki évekre koncentrál, amikről igen kevés információ maradt csak fent. A fehér területek azonban egy jó író számára olyanok, akár a festőnek a papír; és Griffith a történelmi tényeknek nem ellentmondva, de fantáziával és nagy-nagy empátiával kitöltötte az üres helyeket, és olyan színes és lenyűgöző képet ad a hetedik századi Anglia asszonyainak titkos életéről, hogy nem csupán hihetővé, de egyenesen elengedhetetlenné is válik Hild kiemelkedése kortársainak sorából. A szenthez köthető, ismert tények (a bölcsessége, a későbbi egyházi karrier, a kígyókövek) mind megjelennek ebben a kötetben, de cseppet sem tolakodón, inkább csak előrevetítik a későbbieket, mindeközben pedig Hild megmarad hús-vér lánynak, aki magányával küzd ugyan, de még nem szent, nem csodalény. Csak egy okos, megfelelni igyekvő gyerek.
A következő kötet különösen érdekes lesz, Szt. Bede históriájában ugyanis Szt. Hilda életében több éves lyuk található, amelyet az írónőnek kell majd betömnie.
Ajánlott link:
Gemaecce – A regény születésének története sok történelmi anyaggal kiegészítve.
Hozzászólások
[hanna további írásai]
