A korábbi évekhez hasonlóan idén is összegyűjtöttük, mely fantasztikus könyvek, képregények, filmek, videójátékok vagy más fantasztikumba tartozó alkotások nyerték el tetszésüket. Találhattok itt ezévi megjelenéseket, de régebbi műveket is. Természetesen mindez a személyes véleményünket tükrözi, és kíváncsiak vagyunk a Ti Fantasztikus évetekre is: Nektek mi volt idén a kedvencetek?

PUSZTAI DÁNIEL

5. J. V. Jones: A Cavern of Black Ice

Bár elsőre egy tipikus fantasy ciklus tipikus nyitókötetének tűnik – különleges képességek birtokában levő bajba jutott lány, különleges képességek birtokában levő, társai által kitaszított fiú főszereplőkkel -, J. V. Jones mégis képes ebből a koncepcióból valami sajátosat és szeretetreméltót kihozni, mégpedig árnyalt és kibontott karaktereinek, valamint egy nem annyira szokványos és nagyon is aprólékosan ábrázolt világának köszönhetően. Sokszor érezzük azt az olvasás során, hogy talpunk alatt ropog a hó, hogy szembe velünk ott ül a történet egyik hőse.

4. Neil Gaiman: Felkavaró tartalomgaiman-felkavaro-tartalom

Bevallom, míg a Tükör és füst a szívem csücske, a Törékeny holmik, ha nem is volt keserű csalódás, de a nagy előd poros nyomába sem ér. A Felkavaró tartalom ezzel szemben, bár a Tükör és füst színvonalát továbbra sem éri el, de megtalálható benne mindaz, ami miatt megszerettük Gaimant, ráadásul a Ki vagy, doki? novelláig egységesen is hozza a szintet, ami után ugyan megbicsaklik, és csak az Amerikai Istenek írásnál talál megint igazán magára. Mégis, addig számtalan szeretetreméltó írást találunk benne, ahol az ember ember, és Gaiman el is fogadja őt minden gyarlóságával, anélkül, hogy elítélné.

3. Sir Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Föld

Idén hagyott itt minket a fantasy irodalom egyik legnagyobb óriása, Sir Terry Pratchett, aki hatalmas szívvel karikírozta ki az emberek gyarlóságait úgy, hogy közben teljes mértékben kiállt értük, ahelyett, hogy elhatárolódott volna. Mi másról is szólhatott volna a Stephen Baxterrel írt sci-fi regénye, minthogy megoldja az emberiség egyik legnagyobb problémáját – a szűkülő életteret – párhuzamos valóságokkal, miközben felteszi a kérdést, hogy mennyit változunk a javunkra, mennyit a hátrányunkra és úgy mennyit változunk egyáltalán?Horgonyhely

2. Moskát Anita: Horgonyhely

Moskát Anita jelenleg talán a legjobb hazai fantasy író, aki nem csak egyedi ötletekkel, de erős karakterekkel és szokatlan történetekkel járja körül az általa felvetett témákat (esetünkben azt, hogy az emberek képtelenek elhagyni szülőhelyüket, mert szó szerint odakötik őket a gyökereik).

1. Rene Denfeld: Az elvarázsoltak

Számomra az év regénye. egyszerre költői és realista, brutálisan nyers és mégis végtelenül emberséges. Egy halálraítélt szemén keresztül ismerjük meg a hölgyet, aki egy másik elítéltet szeretne megmenteni az injekciótól. A kiváló könyvhöz pedig kiváló fordítás társul.

KÁNAI ANDRÁS

Sajnos ebben az évben kevesebb zsánert és több non-fiction könyvet olvastam, de mivel az év vége hagyományosan a fogadalmaké, itt és most kijelentem, hogy jövőre nem tartok zsánerdiétát. Azért 2015-ben is találtam érdekes, jó ötletre épülő, a szórakoztatást komolyan vevő regényeket.

Bár azt tudtam magamról, hogy a katonai sci-fiket ímmel-ámmal kedvelem csak, mégis meglepett Patrick Freivald horror-fantasybe oltott könyve, a Jade Sky. Egyrészt jó akciójelenetet írni nem könnyű, és neki sikerült (nem is egyet). Másrészt még ennyi idő elteltével is bennem maradt az a pillanat, amikor a főhőssel együtt megtudjuk, mi fenyegeti valójában világunkat. És ez, barátaim, tényleg apokaliptikus veszély, nem csak néhány lerakétázható szörny hőzöngése Manhattenben.cover

Elaine Dimopoluos is kitett magárt, vagyis inkább értem, az olvasóért. A tucatnyi, egy sémára épülő gyerekek-a-lepukkadt-jövőben történet helyett csillogó disztópiában mutatja be a gyerekmunka és a kreatívipar egyik lehetséges jövőbeli trendjét, amely félelmetesen reális. Soha nem nézel a divatházakra ugyanazzal a szemmel, ha olvastad a Material Girls-t.

Filmek terén egyre inkább nyílik az olló a blockbusterek és a független fantasztikus filmek között. Sajnos úgy tűnik, hogy a büdzsé és a végeredmény között mintha negatív arány állna fenn. Mindenesetre jó volt megnézni a The Frame című filmet, ami a Mátrix nyomvonalán halad, de nagyon jó tempójú, hispánó főszereplőinek köszönhetően pedig felüdülés a vagy csupa fehér, vagy patikamérlegen ki-PC-zett szereplőlisták tengerében.

Az év legkellemesebb megjelenése azonban nagy örömre magyar, ez pedig Moskát Anita második fantasy regénye, a nagyon is eredeti, jól megírt és olvasmányos Horgonyhely. Végre valaki a huszas korosztályból is tud nemzetközi színvonalú zsánerregényt írni! Amikor elolvastam, már láttam magam előtt az angol nyelvű kiadást, megérdemelné, remélem, erre is sor kerül majd a jövőben.star-wars-force-awakens-official-poster

Az év negatív eseménye számomra egyértelműen az új Star Wars film volt. Ennek alapján nem sok jóval kecsegtet a hollywoodi gépezetből kisajtolt fantasztikus filmek jövője, hiszen a hypera, pletykákra, rajongói teóriákra, közösségimédia-utóéletre és hihetetlen marketingkampányra épített filmtermék-bevezetésekből csak pár dolog hiányzik: eredeti, koherens történet, bátorság, vizuális képzelőerő, a hetvenes-nyolcvanas évek merész tónusa, különc szereplők, elszállt, de mégis valahogy magunkkal szembesítő sztorik. Ami vár ránk: végtelen sorozatok, folytatások, remakek, szuperhősök, az átlag geekekre alapozott szórakoztatóipar rémségesen zakatoló, racionális kérlelhetetlenségével termelő gyáraiból.

JUHÁSZ VIKTOR

Az év felfedezése – Robert Jackson Bennett: City of Stairscityofstairs_UK

A szerző első regénye ugyan már magyarul is elérhető egy ideje, de részemről ezzel könyvével sikerült megismernem és azonnal megkedvelnem. Az sfmagos ismertetőmben bővebben is kifejtettem, miért érzem ezt az idei év egyik legeredetibb olvasmányélményének, de ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, azért, mert a City of Stairs egyszerre nagyon jó kémregény, krimi és fantasy, ráadásul Bennett a háttérnek választott fiktív világot a megszokott nyugati alapok helyett sokkal egzotikusabb miliőbe tette.

Az év folytatása – Max Gladstone: Two Serpents Rise

Tavaly pontosan egy ugyanilyen összefoglaló keretében már lelkendeztem Max Gladstone „Craft Sequence” néven futó sorozatának első részéről, a Three Parts Deadről. Most menetrendszerűen az egyébként teljesen különálló második részt, a Two Serpents Rise-t fogom magasztalni, ahol a világ ugyanaz, de a szereplők, a konfliktusok és a helyszínek teljesen mások. Gladstone döbbenetesen erős modern fantasyt ír, ahol remekül megférnek egymás mellett az ügyvédkonszernekként működő máguscéhek, a legendás teremtmények, az isteneket gyilkoló vezérigazgatók és a gigászi fantasy nagyvárosok. A Two Serpents Rise egy véráldozó azték panteonra emlékeztető vallás egykori fészkében, a modern metropolisszá hízott sivatagi Dresediel Lexben játszódik, ahol a város vízellátását biztosító megavállalatnak komoly gondjai támadnak egy céges fúzióval meg a víztározókat ellepő démonokkal. A sorozat első kötetéhez hasonlóan ez is ütős, ötletes és friss regény.

Az év képregénye – Neil Gaiman és JH Williams III: Sandman OvertureSandmanOverture

25 évvel a Sandman képregénysorozat indulása és 10 évvel az utolsó, már csak lazán kapcsolódó kötet megjelenése után Neil Gaiman egy hat részes történettel tér vissza Morpheus világába, hogy elmesélje, milyen világrengető események vezettek a legelső füzet történéseihez. Majdnem két évet kellett várni, amíg mind a hat epizód megjelent, viszont legalább nem sokkal később összegyűjtve, egyelőre keményfedeles, igen pazar változatban is kiadták. Az Overture tehát előzménytörténet, ennek minden előnyével és hátrányával együtt (pár későbbi eseményt megmagyaráz, kisebb-nagyobb szerepekben felvonultatja az ismert karakterek nagy részét, de pontosan tudjuk, mi lesz a vége), a sztori pedig klasszikus Sandman. Gaiman egyáltalán nem felejtette el, mitől működött ez a mágikus, mesés univerzum, és ettől még úgy is nagyon kellemes olvasmány, hogy a sorozat erősebb epizódjaihoz azért nem fogható. Viszont ez lett az egyik leggyönyörűbb Sandman, sőt talán az egyik legszebb képregény, amit valaha láttam. JH Williams III rajzai döbbenetesen szépek, Dave McKean még mindig mágikus borítókat készít, a színezés pompás, és az olyan megoldások, mint a néha teljesen őrült panelszerkezetek vagy a kihajtható oldalakon összeálló kompozíciók az Overture-t a sztori papírformaszerűsége ellenére az egyik legütősebb Sandmanné teszik. Monitoron olvasni nagyon nem érdemes, de aki szerette a sorozatot, annak megéri beruházni a papírkiadásra.

KLEINHEINCZ CSILLA

Ebben az évben többször belefutottam abba a problémába, hogy az olvasmányaimról nem írhattam az SFmagra, és az idei kedvenceim között is akad két olyan, amelyikről egyelőre hallgatnom kell – pedig ez nem könnyű, mert legszívesebben mindenkire rátukmálnám mindkettőt.

Az év klasszikusa:sower

Jó szívvel tudom ajánlani viszont Octavia Butler munkásságát. Régóta magam előtt görgetett projekt volt két leghíresebb sorozatának (Xenogenesis, Patternist) elolvasása, amelyekhez még hozzácsaptam a két Parable-regényt is, így elmondhatom, hogy 2015 leginkább Octavia Butler jegyében telt nálam. Lenyűgözőnek tartom, ahogyan az emberi lét határait feszegeti, a végtelen idegenséggel összemosva a nagyon is intim és személyes történeteket és tapasztalásokat olyan messzeségekben is megtalálja a rokonságot, ahol más sci-fi írók már régen háborút indítanának a felfoghatatlan földönkívüliek ellen. Bár egyáltalán nincsenek illúzió az emberi természettel kapcsolatban, főalakjai mégis többnyire erősen idealisták, kitartóak és erősek, és még a legsötétebb jövőképében is megvan a továbblépés, feloldozás ígérete. A könyvei sci-fi olvasók számára valóban kihagyhatatlanok; remélem, hogy egyszer majd magyarul is megjelennek.

Az év új megjelenése:

Ian McDonald új regényét azóta tűkön ülve vártam, hogy először hallottam róla az ügynökétől, és miután elolvastam, még azt is meg tudtam bocsátani neki, hogy a Luna: New Moon kedvéért ideiglenesen félretette a Síkvándor-sorozatot. Ugyanolyan maximalizmussal és részletek iránti szenvedéllyel vetette bele magát a Hold ipari kolóniájának megrajzolásába, ahogyan a jövőbeli Indiát, Brazíliát és Törökországot alkotta meg. A Holdat uraló mágnás családok fényűző világának megteremtése közben sem feledkezett meg egy pillanatra sem arról,hogy a falak mögött vákuum van, és minden élethez szükséges alap – víz, szén (étel), levegő – pénzbe kerül, hiszen mindent drágán, a Földről kellett hozatni. Az egyszerre dekadens és valós veszélyeket rejtő környezetben egy olyan nagyszabású játszma zajlik, ami után egyáltalán nem csoda, hogy tévésorozatot akarnak készíteni a regényből – hiszen ez a Boardwalk Empire a Holdon. Remek karakterek, kegyetlen fordulatok és egy irdatlan nagy cliffhanger a végén – véleményem szerint ez a könyv McDonald eddigi legjobbja.

Az év képregénye:

Emily Carroll Through the Woods című képregénye és a Beautiful Darkness borzongatóan különlegesek voltak, de a legjobban Noelle Stevenson Nimonáján szórakoztam, amelyik első pillantásra könnyed, zsánertoposzokra építő képregénynek tűnik, ám a karikírozott szereplők kakaskodása meglepően érdekes és mély karakterdrámába vált át, a figurák pedig minden egyszerűségük mellett is tökéletesen kifejezőek és viccesek.

OROSZLÁNY BALÁZS

Az év magyar megjelenése:Morgan_Acel_emleke

Számomra az év magyar megjelenése Richard Morgantól Az acél emléke volt, Benkő Ferenc fordításában. Nem is maga a könyv, a már-már klasszikus grimdark sztori – bár izgalmas volt az újraolvasás -, hanem a tény, hogy az Agave ezzel egy réges-régi adósságát pótolja: az, hogy folytatják a Morgan-életművet, ráadásul a fantasy-trilógiával, két dolgot jelent: egyrészt elég erősnek tartják a hazai közönséget, hogy elbírjon egy ilyen művel, másrészt előbb-utóbb itt lesz a Market Forces is.

Az év military scifije:

Az év első felében Marko Kloos Angles of Attackjának örvendeztem. Kloosról legutóbb a Hugo-díj kapcsán hallhattunk: ha ő nem lép vissza, nem kerül be a döntősök közé a majdani nyertes regény szerzője, Liu Cehszin. Kloos sorozatnyitó regényét még magánkiadásban vettem meg, hogy olvasatlanul maradjon mindaddig, amíg az Amazon fel nem karolta a szerzőt. Tavaly pedig kiolvastam mindent, amit a Frontlines kapcsán találtam, és a harmadik regényt már előrendeltem: Kloos katonai scifije a bukásba masírozva is egymás haját tépő emberiségről addiktív.

És ha minden jól megy, az első kötetet idén már magyarul is olvashatjuk, szintén az Agave jóvoltából.

A politika éve:

Érdekes volt látni, ahogy a napi politika belemasírozott az olvasmányaimba: Karl Taro Subprimes-e a hitelkárosultakról sző egy talán túl optimista mesét, Abdourahman A. Waberi In the United States of Africája (angolul David és Nicole Ball fordításában) ugyan tíz éve íródott, de görbe tükre sohasem volt ennyire aktuális (plusz ha egy dzsibutii scifi regényt akarsz elolvasni, akkor…). És persze ott volt David Hutchinson Europe in Autumnja, az első valóban európai sci-fi regény, amihez persze az kellett, hogy a páneurópai eszmét kerítésekkel szakítsák darabokra (szigorúan a regény világáról beszélek).

Az év katasztrófakönyve:

Az év (poszt)apokaliptikus kötete Elizabeth Kolbert tollát dícséri. Igaz, a The Sixth Extinctionból kimaradt a fiction, ez csak sci, viszont tökéletesen dokumentálja azt a katasztrófát, amely felé – valós időben – tartunk.dungeon_mesi

Az év képregénye:

Egy ilyen jelen- és jövőkép mellé elkel a nevetés, ezt idén számomra  Kui Rjóko Dungeon mesi (kb. labirintus-kaja) című mangasorozata volt. A képregény ügyesen ötvözi a szerepjáték világát az evősmangával: megtanulhatjuk, hogy még a mozgó páncélből is lehet vacsorát rittyenteni, vagy hogy a gólemek ideális mozgó-zöldségeskertek.

MOSKÁT ANITA

Az idei legkülönlegesebb könyv díját nálam Doug Dorst és J. J. Abrams szerelemgyermeke, az S. vitte. Sokkal több ez, mint egy átlagos regény: a kötet külsőre régi könyvtári példánynak tűnik – sárgult lapok, szövetkötés, kölcsönzési pecsétek –, a szöveg pedig egy fiktív író, a rejtélyes személyazonosságú és jelenleg eltűnt V. M. Straka utolsó regénye, a Thészeusz hajója. Ezt a könyvet kezdi el olvasni két egyetemista bölcsész, akik a margóra írt jegyzetekkel kommunikálnak egymással, próbálják értelmezni a regény rejtett utalásait és kinyomozni Straka kilétét, miközben egymást is megismerik. unwrittenÉs nem marad ki a játékból az olvasó sem. Ahogy a lapok közé csúsztatott képeslapokat, leveleket, régi fotókat, újságkivágásokat böngésztem, részese lettem a kutatásnak, mintha én is ott görnyednék egy zsúfolt egyetemi könyvtárban, hogy megtudjam, kicsoda Straka (sőt, néha késztetést éreztem, hogy egy új színnel vandál széljegyzeteket hagyjak). Nemcsak elképesztő kiadói munkával összeállított, gyönyörű könyv az S., nemcsak egy izgalmas nyomozás története, hanem több rétegű is rejtvény, amelyről nem a szereplők fogják lehúzni az utolsó héjakat, hanem maga az olvasó.

Képregények közül idén az általam csak most felfedezett Unwritten sorozat elképesztő meta-szövedéke ejtett foglyul. Itt a regényhősök valóságossá válhatnak, a valóság betüremkedhet a fikcióba, a szavakkal pedig teremteni vagy ölni is lehet.

Az évet viszont nálam egyértelműen Lev Grossman rabolta el. A varázslók olyan regényGrossman_varázslók_HU, amit bárkinek szívesen a kezébe nyomnék, ha a fantasyt valamiért még valóságtól elrugaszkodott mesebeszédnek tartja. A sokszor emlegetett „felnőtt Harry Potter” címke egyrészt találó, másrészt félrevezető is: itt a csodák csöppet sem rángatnak ki a szürke hétköznapokból, és a főszereplők sem válhatnak hősökké, nagyon is emberiek maradnak a maguk kis gyarlóságaival. Szembe kell nézniük vele, hogy a varázslat nem tesz boldoggá, nem ad életcélt, az útkeresés és felnőtté válás pedig ugyanolyan szívás, mint a világ mágiamentes oldalán.

MARKOVICS BOTOND

Az év sci-fi regénye:

Sokszor sok helyen ajánlottam már az Iliumot, ismét megteszem. 2004-ben olvastam először, még angolul, idén végre megjelent magyarul is, Dan Simmons, a Hyperion-ciklus írójának másik sci-fi gigatörténetének első kötete, amelyben 20. századi történelem professzor keveredik a görög istenek által manipulált Trójai háború közepébe, miközben Odüsszeusz a távoli jövő elkorcsosult dekadens emberei között kóborol, akik azoknak a titokzatos poszthumánjainak a leszármazottai, akik megteremtették a Jupiter holdjai között élő érző robotokat, a moraveceket.Lazarus3

Az év képregénye:

Két zseniális sci-fi sorozatra találtam rá idén: az egyik a Lazarus (Rucka-Lark), ami egy elképesztően jó és hihető disztópia egy globális felmelegedés és világégés után tengődő földön, amelyet tizenegynéhány család birtokol. Tűkön ülve várom a 2016. évi 4. kötetet, na meg az elvileg előbb-utóbb érkező sorozatot.

A másik a The Manhattan-projects (Hickman-Pitarra) már fut egy ideje, de ahányszor szembejött a gépfegyveres Einstein képe belőle, legyintettem, hogy mi ez a marhaság. Nos, szerencsére végül a kezembe került az első kötet, és onnan nem volt megállás, mind az öt eddigi kötet a polcomon pihen, és szintén nagyon várom a hatodikat. Az SFmagos ismertetőben már mindent leírtam erről a félelmetesen jó agymenésről, ahol a 20. század nagy elméi dimenzióutaznak, idegenekkel tárgyalnak, és néha nem teljesen épelméjűek.

Az év videójátéka:the-witcher-3-wild-hunt-hearts-of-stone-ps4-ps4-box

Egyértelműen a The Witcher III (CD Projekt Red), de itt jön a csavar, ugyanis nem is az alapjáték, hanem a Hearts of Stone című első kiegészítője, amely minimum 20 órányi játékidőt ad, és egy olyan erőteljes karakterekkel, jelenetekkel és emberi sorsokkal megfűszerezett történetet, amely szerintem még az alapjáték epikus főtörténetét is lekörözi. Komolyan, én még olyat nem láttam, hogy egy DLC erősebb történettel és jobb karakterekkel rendelkezzen mint szinte minden más A kategóriás játék a 2015-ös felhozatalból.

Plusz, nem elhanyagolható, hogy a játék dobozos melléklete a gwent kártyapaklik közül kettő, aki pedig játszott a Witcher III-mal (amely megérdemelten szinte az összes gamer oldal szerint is az év játéka), az tudja, hogy a lengyel srácok egy rendkívül szórakoztató és pergő kártyajátékot csempésztek az alapjátékba. Tavasszal pedig érkezik a második DLC, új területtel, egy másik, ennél hosszabb történettel, amelyet az első pillanatban elő fogok rendelni, mert vakon bármit megadok a lengyel CD Projekt bármely játékáért.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon