5 éves lett az SFmag.hu.

2010 novemberének vége felé indultunk a semmiből, de az indulást több hónapos előkészület, cikkgyűjtés és szervezés előzte meg, mielőtt kiléptünk volna a nyilvánosság elé. A cél az volt, hogy bemutassuk: a fantasztikus elemeket használó művészeti ágak gazdagak, sokrétűek, szórakoztatóak és tanulságosak. Stábunk a kezdetektől színes, sokféle emberből áll – akár ez a tematika, amelynek mindannyian szerelmesei vagyunk.

Öt évvel ezelőtt fogalmunk sem volt, mi lesz ebből, de ma azt mondhatjuk, hogy az elmúlt 5 évben összegyűlt túl 1500 sci-fi és fantasy témával foglalkozó cikk, esszé magáért beszél.

Az 5 éves jubileum alkalmából körbekérdeztük az aktív és már  nem aktív szerkesztőket, cikkírókat, hogy válaszoljanak néhány kérdésre az SFmag kapcsán: kinek mit jelentett ez a néhány év, és emellett több tucatnyi, felfedezésre váró, személyes ajánló linkjét találhatjátok a sorok közt az elmúlt 5 év 1500 cikkéből.

(Mivel sokan vagyunk, ezért a körkérdés két részben jelenik meg.)

KÁNAI ANDRÁS/SFINSIDER

Honnan jött az SFmag.hu ötlete?

Ahogy már párszor elmeséltük, az ötlet az Allee bevásárlóközpontban született meg, amikor leültünk ebédelni a Botonddal 2010 tavaszán. Egyszer csak rájöttünk, hogy nincs professzionális, nem a múltba révedő, nem ásatag vagy komolytalan honlap, amely a sci-fi regényekkel, azokból is a legújabbakkal foglalkozna. Botond azután „hozta” Csillát, akivel viszont kitágult a koncepció, és nem csak sci-fi, hanem a spekulatív fikció és művészet világa lett a tematika. És azután egyik ember hozta a másikat, és az alapító-megbeszélős találkozónkra egy hihetetlen jó és vegyes társaság jött össze.

Mit szeretsz a legjobban abban, hogy ide írsz?

Az a legjobb benne, hogy be lehet mutatni: van kortárs spekulatív fikció, ami jó, és sokkal több van a zsánerben, mint azt gondoltuk. Plusz a viták, hozzászólások – még a trollszagúak is – érdekesek.

Mi a legnehezebb abban, hogy ide írsz?

Időt találni az írásra.

Melyik a legemlékezetesebb cikk, amit az SFmagon olvastál?

Inkább a tematikus cikksorozatainkat emelném ki, például a disztópiával foglalkozót.

Mely könyvvel/képregénnyel/filmmel „adósunk” a magyar piac azok közül, amelyekről már írtunk ismertetőt?

A saját olvasmányaim közül Will McIntosh Defendersét mondanám.

Melyik cikkedet ajánlanád a legszívesebben?

A főbűnös cikkemet, hogy vagy elrettentsem a kontárokat, vagy bátorítást nyújtsak a komolyan vehető írójelölteknek.

MARKOVICS BOTOND/HACKETT

Honnan jött az SFmag.hu ötlete?

Ahogy András is írta, 2010 tavaszán fogant meg egy hosszú beszélgetés közben. Azt láttuk, hogy annyi minden történik a fantasztikumban a világban, amiről érdemes lenne beszélni, seregnyi izgalmas könyv, képregény jelenik meg, amelyeknek mi is csak egy részéről tudunk, hogy jó lenne egy ilyen, rendszeresen frissülő honlapot csinálni. Az az elejétől nagyon inspiráló volt, hogy mennyiféle ágát kedveljük a fantasztikumnak.

Melyik a legemlékezetesebb cikk, amit az SFmagon olvastál?

Számtalan ilyen akadt, de a legjobban a sokkal több munkát igénylő, átfogó írásokat szeretem, és űropera-fanként nekem Szökrönyös Laci Alastair Reynolds és Peter F. Hamilton világait bemutató cikkei a kedvenceim. Legemlékezetesebb mégis szintén Lacitól Iain M. Banks Kultúra-ciklus 25 évéről írt monstre összefoglalója volt, amelynek a megírása és a megjelenése között derült ki, hogy Banksnél kései státiumban lévő rákot diagnosztizáltak, így a „Hol tart a Kultúra-ciklus jelenleg” összefoglalóból sajnos Így ért véget a Kultúra-ciklussá változott.

Melyek azok könyvek/filmek/képregények, amelyekhez egy SFmag ismertető hozta meg a kedved?

Ó, ebből rengeteg volt. Az az érdekes, hogy amikor az SFmag elindult, a magyar nyelven elérhető cikkek mellett sokan hoztuk a személyes, csak angolul olvasható kedvenceinket, amelyek közül rengeteget vettem fel én is egy-egy ismertető alapján az olvasmánylistámra. Ami viszont még nagyobb öröm, hogy ezeket kiadóknak is ajánlgattuk, és idővel meg is jelentek, így az a fájó űr, ami a kortárs fantasztikum és a magyar megjelenések között tátongott, szép lassan eltűnt. Ma már az sem meglepő, ha egy könyv az amerikai megjelenéssel egyszerre debütál magyarul is.

Mely könyvvel/képregénnyel/filmmel „adósunk” a magyar piac azok közül, amelyekről már írtunk ismertetőt?

Könyvek tekintetében viszonylag jól állunk, a legtöbb, szerintem vagy számomra érdekes szerzőbe legalább belekóstolhattunk – persze, a félbe maradt sorozatok, mint pl. Alastair Reynolds miatt szomorú vagyok -, de a magyar nyelvű képregénykiadás például szerintem katasztrofális. Idehaza el tud bukni egy Gaiman féle Sandman-sorozat is, így a többi, hozzá hasonló, remek nemszuperhős képregénynek (pl. Joe Hilltől a Locke&key) még akkor sincs esélye, ha esetleg film vagy sorozat készül belőle, mint pl. a Preacherből.

KLEINHEINCZ CSILLA/HANNA

Hogy kerültél az sfmag csapatába?

Éppen olyan időszakomat éltem, amikor több szabadidőm akadt, amit értelmes, lehetőleg a fantasztikus irodalomhoz kapcsolódó munkával szerettem volna eltölteni, Amikor Botond és András megkerestek az SFmag ötletével, láttam, hogy ezzel érdemes foglalkozni, és azóta sem bántam meg, hogy belevágtam – még ha különféle okok miatt sajnos egyre kevesebb cikket is írok.

Mit szeretsz a legjobban abban, hogy ide írsz?

Aki ismer, tudja, hogy mennyire lelkesen tukmálom rá másokra a kedvenc könyveimet vagy az éppen aktuális olvasmányokat, vagy milyen indulatosan szidom őket, ha éppen nem tetszenek. Az SFmagon nagyjából ugyanezt csinálom: mesélek arról, mi tetszett, és megpróbálom rávenni az embereket, hogy olvassák és szeressék ők is – hiszen annyira csodálatos művek vannak a fantasztikus irodalomban. Nagyon szeretem a találkozókat is, amikor sok hasonló ízlésű könyvbolonddal tárgyaljuk ki a legújabb sci-fiket, fantasyket, képregényeket – és hálás vagyok a barátaimért.

Mi a legnehezebb abban, hogy ide írsz?

Jelenleg azt élem meg a legnehezebben, hogy a szerkesztői munkám ütközik az SFmaggal: hiába olvasok ugyanannyi vagy még több külföldi újdonságot, egyszerűen nem tudok írni róluk, mert ki tudja, hátha bekerülnek a lobbisorba. Más szavakkal: nem lektorálhatok előre a konkurenciának.

Melyik a legemlékezetesebb cikked?

Bár vannak olyan könyvismertetőim, amik utóbb magyar megjelenést is hoztak, a leginkább az első év novellaszerkesztéseire vagyok büszke, amikor külföldi és magyar szerzőktől egyaránt nagy számban jelentettünk meg novellákat, majd ezeket ingyenes antológiában közzétettük. Sok munka volt benne, de nagy örömet okozott, és ha van is bánatom ezzel kapcsolatban, az, hogy nem tudtuk hosszú távon fenntartani a projektet (de azért a második antológiánk így is elkészült).

Van-e valami, amit egy Sfmag-ismertető után olvastál el?

Több ilyen is akad, mert a szerzőtársak ízlése olvasmányok terén sokszor egybevág az enyémmel. N. K. Jemisin felfedezését például Mladonyiczky Balázsnak köszönhetem, de valószínűleg a Stand on Zanzibar is kimarad az életemből, ha Adeptus nem hívja fel rá a figyelmemet. De tulajdonképpen a legnagyobb felfedezés Graham Joyce volt, akinek létezésére András The Silent Land ismertetője hívta fel a figyelmemet, és annyira megszerettem, hogy utána a többi könyvéről már én írtam az SFmagra.

Van-e olyan szerző vagy könyv, amit szívesen látnál magyarul?

Természetesen, sőt, tevékenyen részt is veszek ezen szerzők lobbijában. De nagyon örülnék Frances Hardinge, Margo Lanagan és Octavia Butler magyar megjelenésének.

KÖRMENDI ÁGNES/TAPSI

Hogy kerültél az SFmag csapatába?

Ha jól emlékszem, épp Villány felé döcögtünk a szokásos kora nyári bortúrán, amikor Lőrinczy Judit és Juhász Viktor megkörnyékeztek a dologgal. Bevallom, kicsit meglepett a felkérés, mert sosem vettem részt olyan aktívan a magyar sci-fi közéletben, mint ők, vagy a stáb általam ismert többi tagja. Néha írtam ismertetőket, néha kedélyesen és kevésbé kedélyesen összerúgtam az internet porát másokkal, de összességében kívülállónak éreztem magam. Azóta nagyon sokat változott a magyar fantasztikum és a hozzá tartozó közélet (szerintem szinte mindenben az előnyére), bár én továbbra sem vagyok aktív résztvevője.

Mit szeretsz a legjobban abban, hogy ide írsz?

Nyilvánvalóan a sörözéseket szeretem a legjobban, mert olyankor végre élőben is találkozunk, és gyakran olyan emberek is felbukkannak, akiket nagyon ritkán látok. Ráadásul van sör. Persze nyilván szeretek írni is, vagy jobban mondva szeretem, ha írva van, és működik az oldal. Büszke vagyok rá, hogy ha olykor akadozva is, de még mindig működünk, és nem adtuk, nem adjuk fel.

Mi a legnehezebb abban, hogy ide írsz?

A legnehezebb ugyanis az, hogy az ember lelkesedése egy idő után megkopik. Változunk, változik az érdeklődésünk, az ízlésünk, az olvasási szokásaink, és vannak olyan időszakok, amikor a legnagyobb kínkeservvel sem tudok összehozni egy árva, másfél képernyős cikket – és tudom, hogy ezzel a többiek is így vannak. Nagy a kiégés veszélye, különösen, hogy ritkán kapunk pozitív visszacsatolást, legfeljebb egymást dicsérgetjük néha a színfalak mögött. Sejtettem, hogy ez lesz, nem ez az első szerelem-projekt az életemben, de attól még néha nehéz.

Van-e valami, amit te is Sfmag ajánló alapján olvastál el vagy néztél meg?

Bevallom, hogy fordítóként a munkám nagyon befolyásolja, mit olvasok, de Cat Valente például alighanem kimaradt volna az életemből az sfmag nélkül. A Marja Morevna és a Halhatatlan nagyon jó könyv, de csak óvatosan merem ajánlani, mert minden szépsége ellen ritka nyomasztó. A The Path of Anger ismertető is nagy hatással volt rám, akkoriban épp nagyon vágytam franciául olvasni olyan könyvet, ami érdekel, de miután e-könyvben csak az angol és a német között választhattam, hirtelen felindulásból németül vettem meg. Tudni kell, hogy franciául még nem olvasok folyékonyan, németül viszont már elfelejtettem – ezzel együtt a könyv egyharmadánál járok, és azt hiszem, egyelőre követem a történetet. Ha nem hagynék két-három hónapos szüneteket a fejezetek között, alighanem még jobban menne.

Van-e olyan szerző vagy könyv, amit szívesen látnál magyarul?

Ha egyetlen egy szerzőt kéne választanom, akitől mindenképp nagyon szeretnék (többet) olvasni magyarul, gondban lennék, mert olyan lenne Guy Gavriel Kay és Karl Schroeder között választanom, mintha azt kéne kitalálnom, melyik fülemet vágják le. Kay számomra az epikus fantasy csúcsa, Karl Schroeder pedig szerintem páratlanul szórakoztató és sziporkázó science fiction univerzumokkal rukkol elő – kicsit olyan, mintha Rajaniemit fel lehetne fogni elméleti matematika doktorátus nélkül is, plusz kalózok. És alpesi házikónak álcázott űrhajó. Valamint egy 3340 nevű gonosz isten (és Livia Kodaly, hogy ne Takeshi Kovacs legyen az egyetlen a modern science fictionban, aki visszakövetelhetné a Szíriuszt a nyolcszorosan pöndörödő DNS-ével).

LŐRINCZY JUDIT

Hogy kerültél az SFmag csapatába?

Olyan szerencsés vagyok, hogy a kezdetektől benne lehettem, és máig hálás vagyok a baráti kapcsolatokért. Nehéz is volt elhagyni a fedélzetet, de az élet ilyen, néha változásra van szükség.

Mit szeretsz a legjobban abban, hogy ide írsz?

Az inspirációt, mint író, és mint olvasó egyaránt. Az SFmag kaput nyitott a világra, másképpen és mást kezdtem el keresni, olvasni, kedvelni.

Mi volt a legnehezebb abban, hogy ide írsz?

Hogy a vállalt határidőre tényleg kész legyen a cikkem 😀

Mi volt számodra a legemlékezetesebb cikked?

Több sorozatot is készítettem (mint pl. a román, vagy a finn SF hét, vagy a totalitárius művészeti cikksorozat), ezeket nehéz volt megírni, megszerkeszteni, viszont legalább ennyire élveztem is őket. A legemlékezetesebb azonban kétségtelenül a Művészet, kultúrtörténeti érdekesség vagy giccs? I-IV. részes sorozatom lehetett, amit szerintem a hozzászólásokban kialakult parázs vita is igazolt, bárkinek is legyen igaza, miszerint a fantasy művészet-e, vagy sem.

BENKŐ MARIANNA/MAKITRA

Hogy kerültél az SFmag csapatába?

Takács Gábor, alias Acélpatkány révén 2011-ben – a blogolás mellett javasolta, hogy írjak ide is, a többiek pedig vevők voltak rá. Egy ideje ráadásul már én vagyok az egyedüli vidéki tag annak minden jóságával és nehézségével együtt.

Mit szeretsz a legjobban abban, hogy ide írsz?

A társaságot és hogy rengeteg embert ismertem meg az oldal révén. Ha nincs az SFmag, biztos nem lett volna lehetőségem arra, hogy két éve ne csak két szót szóljak Hannu Rajaniemihez, aminek így utólag nagyon örülök. De természetesen a hazai SF-élet számos résztvevőjét is így sikerült megismernem és sok-sok élményt is ennek köszönhetek – a sörözéseket is 🙂

Mi a legnehezebb abban, hogy ide írsz?

Ebben szerintem nagyjából mindannyian egyetértünk, hogy a motiváció és annak hiánya. 5 év sok, és még az a négy is sok, mióta én részt veszek az oldal működésében. Azóta mind a munkámban, mind a magánéletben sok minden történt/történik, valamint más helyen is jelennek meg írásaim, ismertetőim, így nehéz mindenre időt szakítani. A másik, amit pedig Ági említett, a visszajelzések hiánya. Régebben még többen kommenteltek, de ez átalakult, köszönhetően az internet és a közösségi hálók átalakulásának is. De azt a pár cikkeimhez szóló hozzászólást – legyen akár jó vagy rossz – azóta is a fejemben őrzöm és igyekszem tanulni belőle.

Mi a legemlékezetesebb cikked?

Legbüszkébb az orosz tematikus hétre vagyok, aminek a lebonyolítója voltam. Sok, külsős szerzőt is sikerült beszerveznek és – remélem, nem csak nekem – érdekes cikkek születtek. Az orosz SF-et bemutató monstre írásom, az orosz Harry Potterről írt (melyben sikerült a szakmámat és az SF-et elegyítenem) cikkem és a Turulfiról szóló ismertetőm sikerült talán a legjobban.

Van-e valami, amit te is SFmag ajánló alapján olvastál el vagy néztél meg?

Amire biztosan emlékszem, az a Jane Eyre-eset volt, ami végül közel sem bizonyult olyan jónak, mint ahogy az ajánló lefestette. A másik pedig a Jiddis Rendőrök Szövetsége, ami zseniális, csak azóta sem jutottam a végére.

Van-e olyan szerző vagy könyv, amit szívesen látnál magyarul?

Ebben sajnos kilógok a sorból, mert angolul nem vagyok jó olvasó, így csak nagyon-nagyon kevés művet olvasok idegen nyelven. Ezért csak a magyarul már megjelent szerzők közül válogatnék, és egyértelmű, hogy China Miéville eddig még meg nem jelent műveit, különösen az Iron Councilt várom töretlenül.

JUHÁSZ VIKTOR

Hogy kerültél az Sfmag csapatába?

A szálak a múltba és egy másik honlaphoz vezetnek: még 2003 decemberében néhány közeli barátommal elindítottuk az endless névre hallgató oldalunkat, ahol itthon akkoriban viszonylag ismeretlen szerzőket és műveket ajánlottunk az érdeklődők figyelmébe, elsősorban zsánerirodalmat, és azon belül is különös hangsúlyt helyeztünk a képregényekre. Aztán eltelt sok év, az endless pedig szépen lassan lendületet veszített (bár a mai napig létezik), ettől függetlenül a céljai ugyanolyan aktuálisak maradtak, mint valaha – ezért kifejezetten megörültem az sfmag alapítóitól érkező megkeresésnek, akik ismerték az endlesst, és valami egészen hasonlóban gondolkodtak, csak sokkal komolyabban terveztek hozzáállni a feladathoz.

Melyik a legemlékezetesebb cikked?

Az SFmagra készült cikkek közül leginkább arra az összefoglalóra emlékszem vissza a legszívesebben, amelyet a steampunk irodalom fellángolásáról és fokozatos visszaszorulásáról írtam 2011-ben, és ebben nagy szerepe van a cikk alatt kibontakozó élénk eszmecserének is. 2015 végén egészen érdekes visszanézni az akkori véleményemet: azóta ugyan jóval kisebb rálátásom van a steampunkra, de úgy tűnik, a tendencia valóban folytatódott.

És most csalni fogok, mert orvul idecsempészek még egy címet, ami nagyon fontos számomra – ez nem cikk, hanem egy novella (abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az sfmag több írásomat is leközölte), „A polidori” című, ingyenesen olvasható történet az első magyar némafilm-vámpírról.

Van-e valami, amit egy SFmag-ismertető után olvastál el?

Ilyen kifejezetten sok van, bár ez nem meglepő, tekintve, milyen merítésből válogatnak a kollégák. Ami hirtelen eszembe jut, az Catherynne M. Valente Deathless című regénye, amire az itteni ismertető hívta fel a figyelmemet, és végül magyarul szereztem be (ez a Marija Morevna és a Halhatatlan), és nagyon nem bántam meg. A másik Ernest Cline-tól a Ready Player One, ahol a cikkből derült ki számomra, hogy ezt a könyvet pontosan olyan embereknek írták, akik akkor és ott és úgy ismerkedtek meg a számítógépes játékokkal, mint én.

Van-e olyan szerző vagy könyv, amit szívesen látnál magyarul?

Öt évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy ezt valaha leírom, de magyarul kiadott regényekből kezdünk egészen jól állni. Természetesen van még bőven elmaradás, ennek ellenére a nagyon aktuális megjelenések gyorsan befutnak itthon is. Viszont nagy szívfájdalmam, hogy a képregény, egészen pontosan a graphic novel egyáltalán nem vert gyökeret itthon, és még Neil Gaiman Sandmanje is csonka sorozatban maradt. Tudom, hogy ez vágyálom, de nagyon örülnék annak, ha az sfmagon emlegetett képregények közül minél több megjelenhetne itthon is, élén a kedvencemmel, a Locke & Key című zseniális történettel.

A cikk folytatásáért kattints ide.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 6 hozzászólás.

  1. Sam Reed szerint:

    Boldog születésnapot!

  2. Juraviel.Ihuan.Bedvin szerint:

    Köszönet a kitartó munkátokért (jó pár remek könyvről maradtam volna le), sőt, azért is, hogy valamilyen szinten inspiráljátok a hazai kiadást. 🙂

  3. setni szerint:

    További sok-sok ismertetőt!!
    Gratulálok az eddigi óriási munkátokhoz.

  4. Vid szerint:

    Wow, hogy telik az ido, boldog szuletesnapot innen is! 🙂

  5. DvN szerint:

    Boldog szuletesnapot!

    Koszonet a munkatokert, nagyon sok konyv elolvasasahoz kaptam kedved toletek!

  6. Belánszky István szerint:

    Hála és gratuláció a szent őrületért valamint a szakmaiságért. Nomeg az is jól esik néha, amikor valamire jól be tudok szólni itt. ;b

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon