Kevés stílusirányzat van, ami olyan hamar elveszíti értelmét, mint a cyberpunk – és az egyetlen, amely csak úgy maradhatott meg, hogy közben (olykor erősen stilizált) realizmussá fejlődött. Az erőfeszítés nélküli hackelés, a nagyvállalatok gazdasági hatalma, a világból való kiábrándultság, a drogokba és szimulált valóságokba való menekülés teljesen mindennapossá vált. A valóság két szintre tagolódott: a mémek-fertőzte közösségi világra, ahol konstruált arcunkat mutatjuk, és a tényleges valóságra, amelyet olykor magunk elől is elrejtünk.

Persze csak addig, amíg valaki fel nem töri.

mr-robot-premiere

A Mr. Robot főhőse szorongó, szociális interakcióban működésképtelen srác, Elliot, aki nappal egy kiberbiztonsági cégnél dolgozik. Ez a vállalat garantálja annak a konglomerátumnak a hálózati biztonságát, amely annak idején eltussolt egy vegyi hulladékkal kapcsolatos ügyet, amely végül is Elliot apja halálát okozta. Leegyszerűsítve: egy gonosz multinak dolgozik, olyannyira, hogy az E Corp-ot a szereplők (dolgozói is) következetesen Evil Corpnak hívják. Mi ez, ha nem a cyberpunk fricskája?

Ugyanakkor az egész egyáltalán nem parodisztikus jelleggel jelenik meg, sőt, fogja a hacker-film minden bevett motívumát, és a realizmus hagyományos eszközeivel igyekszik a lehető legmegalapozottabb, leghitelesebb képet festeni a hálózati biztonság és a biztonsági rések szövevényes világáról. Elliot ugyanis amellett, hogy biztonságtechnikai szakértő, éjszaka és szabadidejében az egyik legveszélyesebb és leghatékonyabb hacker a világon.

Úgy böngészi ismerőseinek legféltettebb titkait, mintha csak a saját fiókjaiba jelentkezne be. A jelszavak nem jelentenek neki akadályt. Egy nap komoly DDoS támadásnak tűnő merénylet éri munkahelyének szervereit, a létező legfeszültebb bevezető rész végén pedig megtalálja a nem is annyira elrejtett fsociety aláírását egy .dat fájlban. Innen már csak két lépés, hogy találkozzon a dolgok mögött álló titokzatos Mr. Robottal és csapatával.

mrrobot_promo_mask_download_2560x1440

Az fsociety célja, hogy megsemmisítse az Evil Corp minden adatát, ezáltal pedig felszabadítsa a világot az adósságoktól. Ugyanis az Evil Corpnak valamilyen formában a legtöbb ember tartozik. Gazdasági rabszolgaság, ismételgeti a sorozat. Álarcos videoüzenetek anarchia-sejtetése, majd tényleges tettek. Jól reflektál ez a valós Occupy Wall Street és Anonymous-mozgalmakra (bárki lehet az fsociety, és mindenkinek érdeke lehet), és egyébként is, nagyon sok valós társadalmi jelenséget mutat be a sorozat viszonylag hitelesen, többek között a gazdasági folyamatok ok-okozati / korrelációs összefüggéseit, de a hackelés vizuális megjelenítését is.

Mondhatnám tehát, hogy realista, nagyon megalapozott mű, amely kerülgeti a sztereotípiákat (a sorozat egyik részében ráadásul két szereplő arról beszélget, hogy Hollywood milyen hülyeségeket talál ki, hogy teljesen torz képet alkosson a hackerekről), de amennyire próbálkozik kitörni, annyira sarokba is írja magát. A probléma abból ered, hogy a hitelességre való törekvésben sokkal jobban észrevehetőek azok a részek, ahol nem sikerül hitelességet elérni, és az egész Evil Corp-os, világot bekebelező konglomerátummal szembeni küzdelem fájóan rajzfilmszerűvé válik a kifinomult, személyes jelenetek mellett.

Mr.-Robot

Mert a sorozat igazán akkor domborít jól, amikor Elliot az embereket „hackeli meg”. Amikor nem rendszerekbe próbál betörni egy malware segítségével, hanem az emberi gyengeséget, jellemvonásokat, apró bűnöket fedi fel, és ezt kihasználva tudja meg a titkokat. Ez nagyon erős motívum, hatalmasak a lehetőségek.

A gond az, hogy nem sikerül jól kijátszani, mert egy-két nagyobb történeti szál elnyomja. Az egyik Elliot drogproblémája (és némi Breaking Bad-es kiruccanás a gengszterek világába), ami még egészen érdekes lehetőségeket tartogat (kihackelni valakit a börtönből, egy bűnöző teljes ügyleteihez való hozzáférés stb.). A másik a konglomerátum körülötti hercehurca, ahol már egy kicsit meginog a sorozat erőssége. Itt tényleg olyan összetettségű és nagyságú dolgot próbáltak felskiccelni, amit lehetetlen a sorozat többi komponense mellett hitelesen, mélyen és empatikusan ábrázolni.

robot_deb3g_mediagallery_tyrellfight

Igaz, hogy a konglomerátum egyes embereit sikerül emberi vonásokkal felruházni, de sosem elég mélyen ahhoz, hogy ne legyenek komikusan szélsőségesek. A korán bemártott CTO és a feltörekvő (kissé Amerikai Psychós) CTO-jelölt, valamint a mindig kedvesen mosolygó CEO mind kap némi emberséget, de ettől még a nevetségesség határán mozog a karakterrajzuk.

Nem sokkal összetettebbek a „jók”, sem a „bukottak”, két-három tulajdonságuk mutatkozik meg, ebbe kell kapaszkodnunk végig. Túl sok szereplő kerül előtérbe néhány rész alatt, egyiket sem ismerjük meg elég jól, hogy érdekeljen a sorsuk.

A legnagyobb áldozata az egésznek pedig maga a főhős. Drogproblémái mellett bizony elég sok gondja van képzelődésekkel, valóság-zavarral, így előbb-utóbb a sorozat lényegi részeit sikerül is elütni azzal, hogy „nem is így történt”, vagy „nem tudjuk, mi történt”, vagy még rosszabb: „megtörtént, de sem a főszereplő, sem a néző nem látta”. Nem egészen értem, mi volt a célja ennek a valóságtörő hülyítésnek, de nem mélyítette, és nem tette hitelessebbé és meglepőbbé a sorozatot.

mrrobot5

Az utolsó rész utolsó jeleneteiben már érezni az erőtlen lemondást, azt a gesztust, ami megmutatja: túl nagyot markoltak, túl sok témát hoztak össze túl szűk időben, és talán a sorozat készítői sem tudják, mit is akartak igazán. Ami a legérdekesebb és legfontosabb része, vagyis a hackerkultúra hiteles feltárása, pont elveszik felesleges, erőltetett, szinte felfoghatatlan történeti szálak gubancában.

Az a kényes helyzet állt elő így az évad végére, hogy magam sem tudom, ajánljam-e, vagy sem. Minden a második évadtól függ most, mert egy erős alap igenis adott, de minden azon múlik, hogy végre nekiállnak fókuszálni egy hackertámadástól megbénított gazdaság aspektusaira, képesek lesznek-e feltérképezni premisszájuk komolyabb társadalmi és személyes vonatkozásait, vagy tovább bohóckodnak epileptikus hülyítésekkel és fél órás drogfűtötte tripekkel. Természetesen mindkettőnek helye van egy poszt-cyberpunk szorongásban, de vagy erről szól ez a sorozat, vagy a hackerségről. A hagyomány szerint nem kellene, hogy üssék egymást, de ebben az esetben a kettő együtt rettenetesen fárasztó, és így a történet sem tart sehová.

mrrobot

Mindezek mellett elmondható, hogy a sorozat rendezése, színészi játéka, fényképezése egy kicsit művészkedő (játszik a kompozícióval, bár elég kiszámíthatóan), de legalább elegáns, erős, kiemelkedő. Viszont narratív szinten még egészen biztosan nem áll meg a saját lábán. Gyakorlatilag nincs olyan történeti szál, karakter, drámai szituáció, amit valamilyen formában ne láttunk volna már máshol. Ennek ellenére nem tudom legyűrni az érzést, hogy ez a sorozat mégiscsak fontos és nagyszerű lehet, ha megtalálja és koncentráltan végigviszi a témát, amelyet végül majd kiválaszt. Meglátjuk.

Addig is cseréljetek jelszót, és töröljétek ki a szeretőtökkel való levelezgetést. Csak mondom.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tévésorozat

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon