SFmag

Dave Hutchinson 2014-es regényében John le Carré találkozik a The City & the Cityvel és talán Neal Stephenson pár ötletével is: miközben titkos szervezetek intrikálnak egymás ellen, a háttérben felsejlik egy nem túl vidám Európa, és egy lengyel étterem szakácsa komoly tényezővé válik egy furcsa játszmában.

Nagyon ritkán vágok bele úgy regénybe, hogy fogalmam sincsen, miről szól, hol játszódik, sőt még a műfaji besorolása is ködös. Régebben a különböző könyvesbolti portyáim során (ha ritkán is) hajlamos voltam fülszöveg és borító alapján elcsábulni, ezt viszont mára felváltotta a neten látott, pozitív zsongásra alapozott impulzusvásárlás. Ez ugyanolyan ritkán fordul elő, mint a könyvesbolti elcsábulás, de Dave Hutchinson könyvére pontosan így találtam rá: spoilermentes, rövid dicséreteket olvastam róla és két kiragadott mondatot láttam belőle, illetve tudtam, hogy jelölték a 2015-ös Arthur C. Clarke-díjra, azonban végül a fülszöveg elolvasása nélkül töltöttem le az ingyenes első fejezetet, hogy aztán az utolsó mondat után rögtön rányomjak a vásárlás gombra az olvasómon. Ez önmagában persze teljesen érdektelen információ, de jelen ismertető szempontjából azért lehet jelentősége, mert így, hogy minden felkészülés nélkül ugrottam fejestugrással a regénybe, Hutchinsonnak többször is sikerült alaposan meglepnie olvasás közben azzal, milyen irány(ok)ba kanyarodott a történettel.

A regény erősen indít: főhősünk, az észt származású Rudi szakácsként dolgozik egy krakkói étteremben, ahova egyik este nagybajszú magyar gengszterek térnek be enni, vedelni és sírva vigadva összetörni a berendezést. Első pillantásra – majd másodikra és harmadikra is – mindent beleng valami furcsán nyomasztó, vasfüggöny mögötti kelet-európai bezártságérzet és retró-hangulat, még akkor is, ha néhány részlet azért nem teljesen illeszkedik a képbe. Rudi jól kezeli a magyar-lengyel feszültséget, ezért felfigyel rá a tulajdonos egyik alvilági kapcsolata, és amikor hősünket a felkínált kis mellékes munka a határ túloldalára szólítja, elkezd kinyílni a világ: nem az alternatív hetvenes években járunk, hanem a közeljövő Európájában, ahol egy madárinfluenza-járvány következményeképpen az Európai Unió fallal körülzárt miniországok káoszává hullott szét, és a csonkban maradt nagyobb államalakulatok mellett egykori német tartományok, elszakadt Skócia, autonómmá vált berlini városrészek és a függetlenségüket kikiáltó cseh síparadicsomok egyaránt megférnek a térképen. A határátkelőkkel, kamerákkal, katonákkal és kerítésekkel széttagolt új világ árnyékos részén tevékenykedik a Coureurs de Bois, az egységes Európa álmát fanatikusan fenntartó futárok és csempészek titokzatos és megfoghatatlan hálózata, minden kémelhárító és biztonsági szervezet áhított prédája. Rudi apró halacskaként kezd a Coureur Centralnak dolgozni, kitanulja a kémmesterség csínját-bínját, kezdetben legendákat gyárt és tart fent, később már csomagokat, információkat és embereket juttat egyik pontból a másikba, eközben azonban egyre mélyebbre merül valami egészen furcsa összeesküvésbe, egyre nagyobb érdeklődés fókuszába kerül és (néha akarata ellenére) egészen sokat lát Európából.

A Europe in Autumn tulajdonképpen egy John le Carré könyveire hajazó, realista kémsztori egy túlságosan is hihető közeljövőben. Olykor egészen váratlan kanyarokat tesz, és nem csak a történet csavarjaira gondolok, hanem magára a hangulatra is: kezdetben furcsa, klausztrofóbiás történet egy kisemberről, aki egy titkos szervezet szolgálatába áll, aztán rendes kémregény lesz belőle, később néha fókuszt és helyszínt vált, hogy visszatérjen a főtémára, ahova az utolsó harmadban bekapcsolódik egy olyan szál, ami nagyon meglepő és kifejezetten váratlan irányba sodorja a végkifejletet (tájékozatlanságom miatt speciel nem tudtam, hogy a könyvnek lesz folytatása, de ez a fordulat még akkor is meglepett volna, azt hiszem). Kicsit rásegít erre az érdekesen szétfolyó érzésre a regény főszereplője is, aki eléggé markáns átalakulásokon megy át a történet folyamán.

Ha valaki nagyon kategorizálni szeretne, akkor nyugodtan veheti Hutchinson regényét scifinek, hiszen egy jövőbeli Európában játszódik, de ami igazán nagyon hangsúlyos benne, az a kémregényes szál. Kifejezetten érdekes a már felemlegetett, kizökkent időt sugalló furcsa hangulat – évszám nincsen, de elméletileg nem járunk túl messze a jelenünktől (bár az archaikusan nagybajszú magyar gengszterek miatt ez kezdetben eszembe nem jutott volna), azonban a technológiai szint eleinte nem sokban különbözik a mostanitól, és csak később kezdenek el feltünedezni a futurisztikusabb eszközök , és azokból sincsen túl sok. Ami viszont igazán emlékezetessé teszi a regényt, az a címbéli Európa, ami egyáltalán nem egy odakent, sablonos háttér a háttérben mindig belátszódó Eiffel-toronnyal vagy a Big Bennel. Hutchinson tényleg Európában mozgatja a szereplőket, legyen a helyszín Berlin, London, Párizs vagy Krakkó, és ha már itt tartunk, hatalmas plusz pont a teljesen valóságos Kelet-Európáért és a kelet-európaiakért, akik bizony becherovkát öntenek tonikba.

A Europe in Autumn markáns hangulatú regény. Nehezen tudnám megmondani, mire hasonlított, és ennek nem az az oka, hogy kényszeresen hasonlítgatni akarok, inkább azért lehet, mert többször éreztem olvasás közben a déjà vu enyhe fuvallatát, bár nem konkrét ötletekben, hanem atmoszférában. Talán Miéville The City & the City című regényét tudom felhozni példának, némi Snow Crash-szerű társadalmi modellezéssel és a már sokat emlegetett kémregényekkel nyakon öntve, de közben mégis teljesen más beszélünk. Nem tudnám azt mondani, hogy feltétel nélkül elégedett voltam vele,  mert nagyon furcsa helyenként, különösen a sok ugrás miatt, viszont olyan erős a hangulata (és annyira váratlan a végén feldobott szál), hogy mindenképpen be fogom szerezni a folytatást, ami Europe at Midnight címen érkezik 2015 őszén.

További információk

* A brit Dave Hutchinson egykori újságíró és számos novelláskötet szerzője, aki nem is olyan rég kezdett el fantasztikus témában alkotni

* A szerző blogja

Hozzászólások

hozzászólás