Vannak nyughatatlan írók: nem elégednek meg azzal, hogy fixen megvetik lábukat az egyik alzsánerben, hanem folyamatosan vándorolnak a tematikák közt, innen-onnan merítve. Az amerikai Daryl Gregory pont ilyen fickó. A Gabo kiadó jóvoltából idén az író művészi életének sci-fi állomásán tölthetünk el néhány izgalmas órát (a fantasy és a horror után).

afterparty_b1_webA 2014-es Afterparty egy jól végiggondolt spekuláció a közeljövőből. Kulcsszavaink a háromdimenziós nyomtatás és a drogforradalom – a regény világában a házilag kinyomtatható addiktív szerek milliárdnyi egyéni Paradicsomot ígérnek a lassan pszichotikussá váló emberiségnek. Ahogy illik, egy ilyen regénynek sem lehet mindennapi főszereplője. Lyda Rose nem is felel meg a konvencióknak: briliáns ideggyógyász, leszbikus házastárs, aki rájön, hogyan lehetne a demenciát gyógyítani. Munkatársaival kicsiny startupjuk meg is alkotja a szépreményű 110-es Új Molekuláris Entitást, amely neuronokat növeszt a sérült agyban; igazi csodaszer. Egy hatalmas cég épp felvásárolni készül őket, szupergazdagok lesznek, ezért ünnepelni gyűlnek össze egy lakosztályban. Amikor Rose magához tér, vérben fekvő felesége mellett egy fanyelű, nagy konyhakést fedez fel a saját kezében. Mi történhetett? Miért gyilkolta meg azt az embert, akit egykor mindenkinél jobban szeretett?

Az élete összeroppan, a felvásárlásból semmi sem lesz, ő maga pedig pszichiátriára kerül. És az ápolók mellé kap még valakit: egy Dr. Glória nevű angyalt, akit sajnos más nem lát, hiszen a lény csupán megkínzott agya mellékterméke. Rose visszakerül a civil életbe, ahol kiderül, hogy a szer mintha újra életre kelne és megjelenne az utcákon, holott eltemették a titkokat, amikor cégük is véget ért. Mivel az afgán maffia vezetői – igazi szupernagyik – megzsarolják, néhány botcsinálta emberrel a rejtély nyomába ered. Közben pedig azt is szeretné végre kinyomozni, hogy mi történt azon a hírhedt afterpartyn, amelyen élete kettétört.

A regény – ahogy azt tavaly, az angol nyelvű megjelenéskor írtam – egy őrült road movie. Alapvetően akciójelenetekből áll, miközben Daryl Gregory remekbe szabott párbeszédeit, szereplőinek szellemességeit olvashatjuk. Nagyon szórakoztatóak a sorok, Gregory színesen ír, átélhetővé teszi a világot. Szereplői kellőképpen egyediek ahhoz, hogy szépen elkülönüljenek és önálló életet éljenek a regény lapjain.

Az Afterparty igazi erénye, ahogy azt okos sci-fi csinálják, az intellektuális vonal. A sok életveszélyes kaland közepette egy olyan korról kapunk hírt, amelyben a személyiség könnyen megváltoztatható konstrukció. Ebben a világban az agy a központi szórakoztatóegység, nem a legújabb multimédia center. A regényben lévő emberek nem azzal a nehézséggel küzdenek, hogy hogyan változzanak meg, hanem azzal, hogy melyik változatú személyiséget öltsék magukra; erőfeszítés és lelki küzdelmek nélkül. Az irodalom évezredek óta az emberben lévő rossz és a bennünk meglévő magasztos ideák ütköztetését mutatta be. Csak a science fictionban van lehetőség a fenti mutatványokra (hasonló példa erre Greg Egan: Axiomatic című elbeszélése). Az Afterparty jövőképe itt kap rémisztő felhangokat: hogyan viseli el az agy, és a társadalom, ha bárki bármilyen személyiséget kotyvaszthat magának? Hová lesznek a metafizikai spekulációk, amelyek civilizációkat fűtöttek, ha minden végül az agyban dől el? Daryl Gregory regénye ilyen mélységekbe enged bepillantani, és ez bravúr.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon