Brian Staveley A Csiszolatlan Trón krónikájának első kötete epikus fantasy a javából, ami a GABO Kiadónak köszönhetően jelent meg az idei Könyvhétre.
Az Annur Birodalom császárát, Sanlitunt meggyilkolják, három gyermeke pedig a kontinens három különböző pontján próbál megbirkózni a gyásszal, és az atyjuk halála körüli összeesküvéssel.
Adare, a császár lánya a fővárosban, Annurban marad. Atyja végrendelete pénzügyminiszterré nevezi ki – nőként ennél aligha számíthat többre, és mindenáron meg akarja találni apja gyilkosát, csakhogy bőven van mit tanulnia a politikáról és az udvari intrikáról. A könyvben Adare szála kapja a legkevesebb hangsúlyt, viszont ebből a néhány fejezetből is látszik, hogy rengeteg potenciál van a karakterben; a három testvér közül talán ő lett a legmegfoghatóbb és legönállóbb.
Valyn a középső testvér, akit a Qirin-szigeteken képeznek ki a Kettralok, az Annur Birodalom óriási madarakon repülő különleges egysége. Rejtélyes gyilkosságok és furcsa balesetek történnek, Valyn pedig hamar ráébred, hogy még a Kettralok között sincs biztonságban – az atyja elleni összeesküvés az ő, és talán testvérei életét is fenyegeti. Mielőtt azonban bármit is tehetne, ki kell állnia Hull Próbáját, hogy teljes jogú Kettral lehessen, és megkereshesse öccsét, Kadent.
Kaden a trónörökös egy északkeleti kolostorban, Ashk’lanban él, és igyekszik megtanulni mindent, amit az Üres Istenről csak lehet. Azonban az ő élete sem egyszerű: új tanítót kap, a rejtélyes Rampuri Tant, akinek feladatai emberkínzással érnek fel, és ha ez még nem lenne elég baj, a kolostor környékén egy eddig ismeretlen lény brutális módon előbb kecskéket, majd szerzeteseket öldös. Kaden mit sem sejt apja haláláról és a rá leselkedő veszélyről, mint ahogy azt sem érti, a szerzetesek tanításai hogyan készíthetik fel az Annur Birodalom irányítására.
A trilógia első kötete nem sokszor okoz igazán nagy meglepetést, bizonyos dolgokat elég hamar megsejthetünk, de a sztori épp annyira élvezhető, hogy a következő, sokkal komplexebb kötetet is elolvassa az ember. A második könyvben, ami angolul a Providence of Fire címet viseli, a három testvér már többször is találkozik egymással, ami kifejezetten érdekes szituációkhoz vezethet, hiszen majdnem egy évtizede nem látták egymást.
Sziklai István fordítása remek, ami nem is csoda, hiszen R. A. Salvatore és David Gemmell számos regényét is ő ültette magyarra. A szöveg gördülékeny, a világra jellemző kifejezések, káromkodások egy idő után természetessé válnak, és külön öröm, hogy csak a mellékszereplők kaptak teljesen kiejthetetlen neveket.
Két dolog van azonban a magyar kiadással kapcsolatban, amit apróbb negatívumként említenék. Az egyik, hogy a kötetben sajnos nem egy elírás maradt, ami gyakran kizökkenti az embert az olvasásból. Remélem, a következő kötetekre több idő és energia jut majd. A második tényleg apróság, amit egymástól függetlenül többen is említettek már, hogy a Tikos Péter által készített borítón egy az egyben Anakin Skywalker szerepel. A borító ennek ellenére szép, még Brian Staveley tetszését is elnyerte.
Ha a történet nem is hoz az első kötetben eget rengető újításokat, a háttérvilág rendkívül alapos, összetett munka a buddhistákra hasonlító shin szerzetesektől kezdve, egészen az egykoron a világot uraló, örökéletű, érzelemmentes csestriimekig. Látszik, hogy a szerző korábban vallástörténetet, irodalmat és történelmet tanított, mert világa és története számos pontján tetten érhetőek azok az ismeretek és apró részletek, amelyeket munkája során megismert.
A császár pengéi egy olyan trilógia első kötete, amelyre mindenképp érdemes odafigyelni.
Tavaly szeptemberben, jóval a könyv magyar megjelenése előtt már írtunk az első két kötetről, azt a cikkünket itt olvashatjátok: Brian Staveley: Chronicle of the Unhewn Throne sorozat.
Hozzászólások
[Sarpatki további írásai]
