Audec-Hal fantasy-steampunk városa egy égből alázuhant titán gigászi csontvázára épült valamikor réges-régen, és jelenleg öt bűnözőfejedelem zsarnoksága alatt sínylődik. A zsarnokok évtizedekkel ezelőtt rabszolgaságba taszították a város istennőjét, majd szépen felosztották maguk között a metropoliszt, és azóta élősködnek rajta.

Az együttműködés ugyan nem zavartalan közöttük, sőt konfliktusaik időként pusztító bandaháborúkat robbantanak ki, de még ez sem elég ahhoz, hogy Audec-Hal álarcos hősei, az elnyomás ellen küzdő, az évtizedek alatt folyamatosan cserélődő Pajzsok térdre kényszerítsék őket. Eddig legfeljebb kisebb-nagyobb győzelmeket arattak, amitől a kizsigerelt és rettegésben tartott városlakóknak nem lett sokkal jobb, viszont a sors váratlanul olyan lehetőséget sodor a csapat egyik alapítója, First Sentinel útjába, ami talán végre pontot tehet a konfliktus végére.

SHIELD_CROCUS_crA Shield and Crocus egy nagyon egyszerű, de hatásos alapötletre épül: mi lenne, ha kereszteznénk a dark fantasyt a szuperhősökkel? Az igazságosztó, álruhás Pajzsokat egy természetfeletti erő választja ki a feladatra a városlakó humanoid fajok közül, amelyek mind rendelkeznek valamilyen különleges tulajdonsággal: a pronaik a többiekhez képest töredékidő alatt jutnak el a csecsemőkortól az aggkorig, viszont ennek következtében nem csak az életciklusuk villámgyors, hanem a mozgásuk is, a freithinek iszonyatosan erős és nagydarab egyedeit maguk a zsarnokok teremtették rabszolgának, a száj nélküli quevák telepaták, a jalvaik kedvük szerint formálják a szilárd követ, az ikanollók pedig érzékelik és manipulálják az érző lényeket összekötő érzelmek fonalait. (A városban dühöngő, zabolátlan mágikus viharok szintén képesek különös képességekkel felruházni azokat, akiket nem pusztítanak el a mellékhatások, például az élőlénnyé változó házak.) Főhősünk, First Sentinel egy ikanollo, aki személyes okok miatt nem hajlandó visszaélni a képességével, és főleg mágikus hatású főzetekkel, rejtett fegyverekkel és ravasz trükkökkel dolgozik; még öregen, sebhelyesen és ropogó ízületekkel sem nyugszik, és kilőhető sodronyköteleken szökken tetőről tetőre. Ha valaki a fenti felsorolásban felfedezni vél néhány tradicionális szuperhős-toposzt, akkor különösebben nem lő mellé, mint ahogyan az öt zsarnok is ismerős lehet innen-onnan, mondjuk a tébolyult logika mentén működő, rettegett Mosolygó Király vagy COBALT-3, a magát folyamatosan fejlesztő steampunk mesterséges intelligencia (aktuális verziója).

Audec-Hal városa pedig tökéletesen hozza a dark fantasy Gotham Cityjét. A korokkal ezelőtt becsapódott titánból megmaradt, hatalmas csontok közé épült városban a negyedek egyenlők a testrészekkel, a zsarnokok pedig külön hadseregekkel védik a magasvasutakkal összekapcsolt területeiket. A metropolisz fölé magasodó koponyán a gazdagok palotanegyede a korona, a roppant bordák, medencecsontok, lábak meg karok között gyárak, düledező szegénynegyedek, bankok, kereskedőházak és pályaudvarok állnak.

Underwood regénye egyértelműen Miéville Perdido Street Station / Perdido pályaudvar, végállomás regényének hangulatát idézi – a szerző kifejezetten Next Weirdként hivatkozik erre az irányzatra  –, mintha csak az új-crobuzoni Bordák leírása lett volna a fantáziát belobbantó szikra. Néhány más ponton is észrevehető a hasonlóság, ilyen a zsarnokság elleni harc, az elnyomott társadalmi rétegek szerepeltetése, a multikulturális közeg vagy az idegen fajok ábrázolása, de a párhuzam nem különösebben tolakodó.

audechal_crA Shield and Crocus hatalmas előnye a hangulatteremtés és a világépítés, hátránya pedig az elsőre kifejezetten érdekesnek látszó műfaji keveredés. Képregényben vagy filmen valószínűleg sokkal jobban tudtam volna élvezni ezt a történetet, de nem ez a regény fog meggyőzni arról, hogy a nagy fordulatszámú szuperhőskalandoknak prózában a helye. A Shield and Crocus egyik jellegzetes vonása, hogy szinte az első pillanattól az utolsóig akciójelenetek követik egymást. Ami viszont képregénypaneleken vagy a nagy vásznon jól mutat és lebilincselő, az regényben könnyen unalmassá válik ekkora dózisban, arról nem is beszélve, hogy eközben sem a tágabb világról, sem a szereplőkről nem tudunk meg túl sok mindent. Aki szereti a nagyon gyors sodrású, akciódús könyveket és az ötletes, modern dark fantasyt, mindenképpen próbálkozzon meg vele. Az én személyes benyomásaim mindenesetre vegyesek. A rendkívül hangulatos világ miatt érkeztem, amit meg is kaptam (Audec-Hal városát nem fogom elfelejteni egyhamar, és innentől bérelt helye van az egyedi fantasy metropoliszok listáján), de ennél azért többre számítottam.

Érdekességek:

A szerző honlapja

Beszélgetés a szerzővel a New Weirdről a tor.com podcastjában

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 5 hozzászólás érkezett.

  1. Noro szerint:

    Max Gladstone: Three Parts Dead c. regénye szintén a Perdidót idézi, csak könnyedebb és olvasmányosabb formában. Nekromanta ügyvédekkel és kapitalista istenekkel :)

  2. juhaszviktor szerint:

    Noro: igen, az egy remek regény, karácsonykor be is válogattam a 2014-es olvasmányélményeim közé: http://sfmag.hu/2014/12/30/az-sfmag-hu-kedvencei-2014-ben/

  3. Joe szerint:

    Hol tudnék hozzájutni magyar nyelven?

  4. SFmag Szer. szerint:

    Joe:
    Egyelőre sehol, mivel nincs lefordítva.

  5. Joe szerint:

    Elképzelhető, hogy le lesz fordítva vagy ne reménykedjek?

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon