Mad-Max-Fury-Road-Jumping-To-Car-WallpaperA retró kétféleképpen lehet rossz. Vagy az előd kultuszságán élősködve legyárt egy egynyári szemetet (Emlékmás), vagy szolgaian másolja elődjét, legfeljebb a technikát és a filmes kliséket aktualizálva (King Kong). A harag útja egyiket sem követi el.

Az előzetesek alapján az a prekoncepció alakult ki bennem, hogy ez vagy borzalmas lesz, vagy zseniális. Most, a filmélmény után, valójában még mindig nem tudom eldönteni ezt a kérdést. De ez már nem a várakozó aggódás, hanem az elégedett morfondírozás.

Elöljáróban egy kis történelem azon generáció számára, akik a Mad Max brand születésekor még a tapsolós lepkét tologatták.

Az 1979-es első film egy némi autópornóval fűszerezett, legjobb esetben is közepes, tucat krimi-thriller izé, melynek sikerét a korában sem magyarázza semmi.

A második rész maga A Mad Max, a posztapokaliptikus autópornó zsánerteremtő alaMadmax2_pköve. Igaz, itt a cím már valójában irreleváns. A movie ugyan még ma is zseniális, kötelező mű, de már nem lehet figyelmen kívül hagyni a nyolcvanas évekbeli bukéját. Kedvencem a stáblistában csak ‘Warrior Woman’ -ként aposztrofált karakter, aki végigkíséri a filmet, szinte az egyik főszereplő, viszont csak annyi szövege van, hogy hozzá képest Schwarzenegger a Terminátorban elhangozott 58 szava egy egész estés stand-up comedy előadás. Ugyanennek a karakternek a kreppelt hajkoronája is elárulja a korszellem viszonyulását a valósághoz. A világ már az emberemlékezet előtt elpusztult, savas esők, radioaktív porviharok, erőszak és halál mindenütt, de a frizura tart.

A harmadik epizódnál csak a hangulatos posztapokaliptika marad meg, az autópornó teljesen eltűnik. Az alkotás elsősorban a forgatókönyvből vérzik. Eredetileg egy a vadonban rekedt gyerekekről szóló film készült volna. Ez a Mad Max 3-nak csak egy epizód és valójában off jelenetsorában maradt meg. De az erőszak tekintetében is erősen behúzták a kéziféket, ezért ez a Max már régen nem megszállott, sokkal inkább nyugdíjas.

A Mad Max hibája és egyben legfőbb erénye is, hogy soha sem vált brandé, noha mind a négyet ugyanaz a George Miller jegyzi; ugyanis ebbe, a nem sorozat, csak ugyanazon cím alatt, hasonló szimbolikával készített filmek koncepciójába tökéletesen illik a Fury Road.

Az új Mad Max (Tom Hardy) jön, elbukik, megmenekül, öntörvényű, de végül mégis önfeláldoz, harcol, győz, majd ellovagol a naplementébe, ahogy a westernhős archetípusok teszik időtlen idők óta. Szinte csak a tetemes mennyiségű akciójelenetek állandó szereplője, csak a cselekmény egyetlenegy, bár dramaturgiailag a legfontosabb, pontján kap szerepet. A főszereplő Furiosa (Charlize Theron) sem részletgazdagabb, legfeljebb motiváltabb. Nux (Nicholas Hoult) jellemfejlődése sem lóg ki igazán ebből az epikai sivatagból. Minden és mindenki más csak díszlet. Mindez homogén western-sárgára fényelve. Az akciók, mint ahogy az utóbbi öt-tíz ében minden blockbusterben, az unalomig túltoltak. A kérdés itt valójában az, hogy miért van az embernek filmtörténelmi korszakváltó érzése? (Amit én speciel a Mátrix óta nem éreztem.)

scene-from-mad-max-fury-road_100474074_h

A film hű az elődjéhez, gondolom mindenki megnyugvására, elsősorban a második részhez. Komolyan mondom, ilyen első osztályú posztapokaliptikus autópornót még nem látott a világ. Ezt nem lehet és nem szabad leírni, látni kell! De ez csak egyetlenegy rétege a mozinak a számtalan közül. A harmadik részben igen esetlenül megvalósított posztcivilizációs újfeudalista szubkultúra ábrázolás is visszatér, immár kiválóan megrajzolva. Annyi nüanszság van benne, hogy a sokszor nézés elkerülhetetlen.

Az operatőri munka is egyedi. Normál sebességű snitt szinte nincs is a filmben; vagy gyorsított, vagy lassított képsorokat látunk. Noha a végére kissé elcsépelté válik ez az időfaktorral játszadozó kifejezési forma, de a szuggesztivitást kétségtelenül hatványozza. Hiába monoton a színvilág, a látvány kolosszális, hiába szög egyszerűek a jellemek és a történet, hiába áldoz – olykor elég sokat – a popularitás, a hülyeség és a klisék oltárán, a háttérvilág, az atmoszferikus zene és az összes többi komponens együtt egy olyan, filmen eddig még nemigen létező, miliőt alkot, ami ezer módon kommunikál a néző tudat alatt- és fölöttiével egyaránt.

Ez a film mer kockáztatni és tud önmaga lenni. Itt nem értelmezhető az, hogy „olyan mint”. Még az sem, hogy olyan mint a Mad Max 2. Ez a film csak és kizárólag olyan, mint a Mad Max: Fury Road.

Bárdos Zénó

(* © by HollywoodNewsAgency)

mad_max_fury_road_immortan_joe_by_maltian-d89hlf8.png

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. elGabor szerint:

    Ez a Geekz-féle kultizálás és Hamlet rosszul sikerült szövegeinek paródiája? Mert akkor remekbe szabott szöveg.

  2. Narmi szerint:

    Már a “kultuszságán” is felhúztam a szemöldököm, de végül a negyedik(!) “autópornó” után lett elegem.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon