A 2006-ban elhunyt Octavia E. Butler idehaza lényegében ismeretlen, holott az egyik legfontosabb afroamerikai sci-fi írónő volt, aki több Hugo- és Nebula-díjat is elnyert.

sowerA Parable of the Sower egy duológia első kötete (szó volt ugyan harmadik kötetről is, ám azt végül nem írta meg), mely azonban önmagában is kerek, és riasztóan hihető apokalipszist vázol fel, ahol nem egyetlen nagy katasztrófa vagy járvány okozza a civilizáció széthullását, hanem az lassan, lépésről lépésre erodálódik a népességnövekedés, a környezetszennyezés, a természeti erőforrások kimerülése és a növekvő gazdasági feszültségek nyomán. A társadalmi rend fokozatosan adja át a helyét az anarchiának, az emberek beletörődése a helyzet megváltoztathatatlanságába hasonló, mint a békáé, amely addig ül a forró vízben, míg már késő kiugrani a lábosból.

A történet főhőse egy fiatal lány, Lauren, aki naplójában a lakóparki közösségéről kezd írni, de a falakon túl felsejlik egy egyre omladozó világ. A rendőrség már csak pénzért hajlandó egyáltalán kiszállni, egyre gyakoribbak a lopások, az egykori díszkertekben zöldségeket termesztenek, a munkanélküliség hatalmas, új, vállalati rabszolgaság van kialakulóban, ahol az olcsó munkaerőt szállás és élelem fejében zsigerelik ki.

A naplóban jól nyomon követhetőek az anarchiához vezető lépések, látható, ahogyan a biztonság érzése fokról fokra elvész, elejtett megjegyzésekből, a lakóparki családok személyes tragédiáiból pedig következtetni lehet arra, ami a falaikon túl zajlik.

Octavia E. Butler

Octavia E. Butler

Lauren – nem egyedüliként, de talán környezetében a legbátrabban – szembenéz a körülötte zajló változásokkal, és elkezd felkészülni a következő lépésre, a világa totális széthullására. Amit maga körül lát, a naplójában, tömör versekben csúcsosodik ki, ahogy egyre inkább fölismeri, hogy a változás elől nem elmenekülni kell, hanem elfogadni és meglovagolni.

Amikor bekövetkezik a pusztulás, Lauren világa és családja megsemmisül, ő azonban bizonyos értelemben újjászületik. Néhány túlélővel együtt megindul északra, hogy munkát és lehetőséget találjon egy normális életre, miközben egy új vallás tanításai alakulnak ki összegyűjtött verseiből és gondolataiból. Filozófiája egyszerű, könnyen befogadható, és bőséggel merít a buddhizmusból és a természeti népek vallásaiból.

sower3Új vallást kidolgozni, azt hihetővé és elfogadhatóvá tenni nem könnyű írói feladat, Octavia Butlernek azonban sikerült Lauren alakját olyan jól megfognia, az általa képviselt eszméket pedig annyira tisztán és érthetően megragadnia, hogy egy percig sem okoz gondot elképzelni, hogy ezek a magok (a vallást egyébként prófétanője „Földmagnak”, Earthseed-nek nevezi el) mások agyában is gyökeret verjenek, különösen, hogy az általános zűrzavar, a menekülő lakosság, a tomboló csőcselék és a felfoghatatlan kegyetlenségek közepette ezek tiszta és emberi alternatívát jelentenek, amelyek mentén összetartó, egymás támogató közösségek születhetnek.

Ugyan a főszereplő még lényegében kamasznak mondható, a regényben nincsen semmi kamaszos – Butler nem szenvtelenül, de kíméletlenül ír kannibalizmusról, fosztogatásról, elállatiasodásról, modern kori rabszolgaságról, és világa éppolyan valóságos és nyomasztó, mint Margaret Atwoodé a Guvat és Gazellában.

Nagyon jól megírt, abszolút hiteles világvége ez, ahol a Lauren által kitalált, innen-onnan összeszedett vallás pozitív és emberi jövőképet kínál – még ha nem is keresztényi értelemben, Lauren és társai ugyanis egyáltalán nem fordítják oda  a másik orcájukat, hanem megvédik magukat és az övéiket, akár mások élete árán is.

Az első kötet Lauren vándorlásával foglalkozik, és azzal, ahogyan az első Earthseed közösség kialakul körülötte, előrevetítve egy karizmatikus és eltökélt prófétanő képét, aki kiutat keres a pusztulásból, és az emberiség legjobb tulajdonságait és tudását elvinné a csillagok közé.

Eran Fowler képe

Eran Fowler képe

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. dbl szerint:

    Sajnos Aldiss Trillió éves dáridója — mivel 1986-ban zárta le a monográfiát — is viszonylag keveset foglalkozik Butlerrel. Addigra már megírta több Patternmaster ciklusba tartozó könyvét, aztán több Clay`s Ark sorozatba tartozó művet. Aldiss legtöbbre a Wild seed (Vad mag)című művét tarja. Erről különben David Pringle azt mondta: ~a Roots (Gyökerek) és a Wuthering Heights (Üvöltő szelek) valami istentelen keresztezése”.
    Nehéz ennél jobban jellemezni.
    Alkotóképességéről pedig az alábbi pár mondat (Aldisstól):
    “… Butler elitista mintázói egy mutáns clayarkjai, kaméleonszerű idegenjei és egyéb egzotikus lényei egy egyszerű cselekményvonal mentén bukkannak fel, és ezáltal gyengítik a regényt. Lehet, hogy Butler ezt érezte, mert legközelebbi, Kindred (Vérrokon) című 1979-es regényében eltért a sorozattol. A Vérrokon egy fiatal fekete asszonyról szól, aki testben és lélekben visszakerül a függetlenségi háború előtti déli államokba. A rasszizmus és szexizmus ilyetén konfrontációja (Octavia Butler is fiatal és fekete) sokkal kielégítőbbnek bizonyult és Butler számos írói képességét felfedte.”
    Mint az a fenti cikkből kiderül ezek szerint még most sem olvashatunk tőle magyarul.
    Kár, mert biztos nagyon érdekesen írt, mint azt a fenti cikkben bemutatott művéről sejteni lehet… :)

  2. fbdbh szerint:

    KSH Könyvtárban van egy pazar Conversations with Octavia E. Butler, igen jóféle.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon