Ködszerzet

Közzétette: fbdbh 1 hozzászólás

Sanderson Brandon fabuláját összefoglalta és átköltötte: 
Móricz Zsigmond

A szöveget Móricz Zsigmond hagyatékából előtúrta:
Farkas Balázs

Fakó az ég, hull a pernye.
Húzzák az emberek a rabigát. Ütlegelik őket.
Egyszer csak nagy torzsalkodás. Lázonganak a parasztok.
Valami legény kiáll. Aszondja: elég.
No de nem úgy megyen az! A legény eztet belátja, és kifundálja a módját, hogyan döntsék meg a földesurat.
Ahhoz bizony több markos kéz kell, gondolja a legény.
Beül az ivóba, komáival konspirál.
Telnek-múlnak a napok.
A legény egy szép napon egy szegény árva lyánykára lel.
Ezt a lyánykát csibész banda nevelgette, de több van az ő sorsában, mint elsőre látszik. Megsajdul a legény szíve, magához ölelgeti. A csibészeket megregulázza.
– Mitől olyan erős kend? – kérdi a lyeányka.
– Nem vagyok én paraszt, nemesember vót az apám. Vagy az anyám. Ahogyan néked is. Igyad ezt meg – rántja elő a fiolát a legény.
– Oszt mi van benne?
– Vas. Lenyeled, oszt fö’gyújtod. – A legény megpödri a bajuszát. – Attul leszel betyáros.
– Tudok én olyat?
– Te meg én tudunk, na.
Lehúzza hát a lyányka a kortynyi vasat. Gondol egyet, meggyújtja magában.
Hirtelen megbokrosodik a világ a lyeány körül.
– Hinnye, no! – kurjantgat a legény. – Ne olyan heveskésen, te lyány. Hanem most okosan, mert a vaségetés nem piskóta.
Így hát tanulgatja szépen a lyány, hogyan kell a vasat égetni a beliben. A legény komái megmutatják, több vas van ám, mindegyiktől másképp bokrosodik meg az ember.
Telnek-múlnak a napok.
A földesúr nemesei már fenik a fogukat. Nagy mulatságot tartanak hamarost.
Gondol egyet a legény, azt mondja a lyánynak:
– Mint üde harmat, olyan az orcád. Lecsutakolnánk, akár nemes kisasszonynak is beillenél.
Elmegy hát a lyány a magiszter házába.
– Tuskóbb vagy, mint a balta nyele, te lyány, de majd én kikupállak – mondja a magiszter.
Telnek-múlnak a napok.
A lyány esze vág, mint a beretva, beszéde már nem is olyan parasztmódi. Közben égeti a vasat, mint a pokol kazánja.
Rászabják a legszebb gúnyát, nemes kisasszonynak is beillenék.
Azt mondja a legény:
– Most menj, tégy úgy, mint egy kisasszony, menj el a nemesek mulatságára. Legyél hasznos, térülj-fordulj.
Térül-fordul a lyány, egyszer csak ott találja magát a bálon: konok bagázs. Fülel a lyány, egyre hallja: a parasztnépség fölött állunk, mi vagyunk az urak, igyunk, a többi meg nyögjön a sírig.
Dühbe gurul a lány, fel-alá szaladgál.
Egyszer csak megpillantja ezt a csöndes, daliás fiút. Nem pöffeszkedik, nem kóricál. Orrát egy könyvbe dugja.
– Milyen délceg, de hát épp olyan romlott, mint a többi – gondolja a lyány.
De nem úgy van ám az! A délceg fiú látta, hogy a parasztok szenvednek.
És összevonta szemöldökét.
Hazatér a lyány a legényhez. Nem mind arany, ami fénylik.
A legény mostanság azt hiszi magáról, hogy ő az atyaúristen. Komái összesúgnak. Az emberek sötymörögnek.
Azt mondják neki:
– Te legény, annyit hencegsz, már mindenki tudja, mire készülünk: ledöntenénk a földesúr várát? Egy ilyen maréknyi senkiházi? Kifut a szó majd, ránk jár a rúd!
A legény csak legyint, és azt mondja a lyánynak:
– Térültél-fordultál, láttál egyet, láttál mást. Most már belátod, milyen romlott a nemesség, és miért kell borsot dörgölni az orruk alá.
A lyányka a délceg fiúra gondol, de tétován bólogat.
– Hát akkor megszorongatjuk a földesurat, te lyány. Nosza, pattanj. Megrámoljuk a földesúr várát.
A lyány tépelődik. Ő igazán se nem nemes, se nem paraszt. Ő amolyan csibész.
– Rámoljuk – mondja aztán.
Lehull az éj, csöndes a vár.
Se kincs, se semmi. Megkergetik őket, és csak egy nyeszlett könyvet lopnak el.
– No iszen a földesúr is lejegyzé az életét – erre jutnak.
Csodák csodájára, azt mondja a könyv, a földesúr nem is olyan betyáros. Aki annak idején megmentette a világot a szöttyenettűl, hát az valaki más. Mostan pedig búsborong, évezer óta.
– Há’ – kurjantja a legény.
Gondol egyet magába, titokban elsuhan a Bugyorba, ahol a földesúr kincsét és hatalmát bányásszák.
Széjjelcsap ottan.
Ahogyan széjjelcsap a nemesek között is, és lesz nagy civakodás.
Ez már nem tréfadolog!
A földesúr előbújik, mert már kezdték azt hinni az emberek, nincs is olyan, hogy a földesúr.
Pedig van.
Ezer éve van, és még mindig olyan szép meg üde ember, férfiereje teljén.
A legény odalépked a földesúr elibé, keziben dárdát szorongat.
– Íme a jelem!
Fogja a legény a dárdát, keresztülhajítja a földesúr szívén.
No de nem úgy megyen az!
A földesúrnak füle se kottyan, szeme se görbül, haja se rezdül.
Csak áll ott, meg vigyorog, mint a tejbetök.
Kirántsa magából a dárdát, és belenyomja a legény szívébe, aki ott helyben fődobja a talpát.
Lesz erre nagy ámuldozás meg ijedezés.
A földesúr biccent, visszatér a várába.
Telnek-múlnak a napok.
Nem áll jól a széna.
No de várgyá.
Azt súgják az emberek, hogy a meghótt legény nem is hótt meg. Itt-ott látni vélte a varga. Ott-emitt meg főbukkant a gubás paraszt telkén. Meg a szatócs is megmondta, és megeskedett rá, hogy a butykosát azon az esten nem látta. Főtámadt a legény, úgy biz a.
A lyány esze azonban jobban vág, olyan aztán nincsen, hogy valaki meghótt, osztán meg nem.
Átlát a szitán.
Mesterkednek, báloznak, mustrálják a tájat. Valamit tenni kőne mégiscsak. Meg köllene keresni a válaszokat a kérdésekre. Túl sok az elnyomás, a rejtély, meg az ilyesféle.
Úgy is leszen. Neki-e mentek egymásnak fele a házak, kerekedik nagy hepaj meg szerelem meg kaland, meg árulás, meg felfedés, követni se lehetett, annyira zavaros vót.
Na de a végén aztán bejutnak a földesúrnak a palotájába.
Hirtelenjében minden fölvilágosodik. Nekimegy a lyányka a földesúrnak. De fölébe kerekedik az úr. Aszondja:
– Irgum-burgum.
Már-már azt mondja a lyányka magában, hogy ez a küzdelem elkanászodott, de nini! Gyanúperrel él, és jól meglátja. A földesúr nem csak égeti a vasat, de még bazsalygatja is.
– Ej, az anyád – kurjantja a leány, és fülön csípi a földesurat.
A földesúr kettőt nyikkan, oszt összeroskad.
Áll a lyányka a ködben, és azon morfondírozik, vajon honnajd gyütt a köd meg a vaségetés meg a többi furcsaság.
Mert hát a dógok nem csak úgy maguktól vannak ám.

 

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. Juraviel.Ihuan.Bedvin szerint:

    Ez…ez…hihetetlenül zseniális!

    Le a kalappal Farkas Balázs…akarom mondani Móricz Zsigmond előtt. Ezt még Karinthy is “megirigyelné”!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon