Stephen Baxter NASA-trilógiájának harmadik kötete 1998-ban jelent meg. A sorozat köteteiben közös, hogy valamennyiben olyan be nem következett, de elméletileg lehetséges eseménysort mutatnak be, amelyek elméletben már most megtörténhetnének. Így a NASA rendelkezésre álló erőforrásai segítségével valóban embert juttathatott volna a Marsra vagy a Titánra illetve rövid előkészület után visszatérhetett volna – sőt, visszatérhetne – a Holdra.

Az év katasztrófaregénye volt.

Az év katasztrófaregénye volt.

A Moonseed nem egyszerűen hard science fiction, hanem hamisíthatlan katasztrófaregény. Sok olyan könyvet olvashatunk, ahol a Föld végveszélybe kerül, de ritkán mennek el ilyen messzire a szerzők. A történet kiindulópontja egy a Holdról begyűjtött kőzetminta, amelyet egyik központi karakterünk, a geológus Henry Meacher vizsgál egy Edinburgh-i laboratóriumban. Henry csalódott ember: nagy projektjét, amely vizet kutató robotokat juttatott volna a Holdra, elkaszálták, feleségével tönkrement a kapcsolatuk, elváltak. Bár szigorúan őrzik a sziklát, valahogyan mégis kijátsszák a karantént, aminek beláthatatlan következményei lesznek.

A kőzetdarab ugyanis megváltoztatja az őt körülvevő anyag szerkezetét, amely „holdmaggá“ alakul. Ennek terjedése pedig megállíthatatlan, hamarosan az egész hegyet áthatja, ahová került, de várható, hogy hosszú távon még a földkéreg alá is bejut. Elsőként a város földönkívüliekben hívő szektája látja be, mekkora a veszély, fel is készülnek visszatérésükre anyatestükbe. A második, aki belátja, maga Meacher. Riasztja is geológus barátait, de nem találnak megoldást, maga a bolygó kerül veszedelembe. A közvélemény csak akkor veszi komolyan aggályaikat, amikor Edinburgh egésze áldozatul esik egy gyilkos földcsuszamlásnak illetve az ezzel együtt járó vulkanikus tevékenységnek. És ez még csak a kezdet. A megoldás kulcsát a Holdon kell keresni, hiszen a holdmag ott is jelen volt, mégsem semmisült meg az égitest.
Sok karakterrel dolgozik a mintegy 800 oldalas mű: Meacher mellett kulcsszereplő exfelesége, Geena, új szerelme, Jane és annak családja is. Mellettük sok más alak is felbukkan, ám Baxer keményen bánik velük: sok esetben mire megkedveljük őket, áldozatul esnek valamilyen katasztrófának, amiből szép számmal akad: vulkánkitörés Glasgow kellős közepén, több száz láb magas cunami Japánban, atomkatasztrófa Edinburgh közepében.

Stephen Baxter: Pratchett és Clarke társszerzőjeként is ismertA keményvonalas tudományos fantasztikum mellett kapunk némi tömény fikciót is: kiderül, hogy a holdmag annak a képződménynek vagy talán intelligenciának a műve, amely magának a Holdnak a létrejöttét is okozta, így ugyanaz hordozhatja az emberiség végzetét, ami a születését lehetővé tette. Mivel a súlyos szerencsétlenségek egyre gyorsabban követik egymást, nincs vesztegetni való idő: minél előbb a fel kell kutatni a megoldást a Holdon. Néhány hét alatt amerikai-orosz összefogásban meg is valósul az űrutazás, de a megoldás nem az lesz, amire számítanánk…

Baxter regénye talán a trilógia legerősebb, de mindenképpen a legmegrázóbb darabja. A kataklizmák között a személyes történetek is nagyobb figyelmet kapnak, mint az író legtöbb kötetében. Elgondolkodtat a regény azon is, hogy egyáltalán nem olyan biztos a jövő, mint hinnénk: ha az emberiség fenn akar maradni, túl kell lépnie Földhöz kötöttségén.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. Crei szerint:

    Baxter egy isten.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon