1914. október 27-én született Dylan Thomas, száz évvel később, 2014. november 5-én pedig bemutatták Christopher Nolan legújabb filmjét, az Interstellart (Csillagok között).

Nolan filmjének összetettsége és profizmusa kizárja a véletlenek jelenlétét. Ez vezet ahhoz a fölvetéshez, hogy a filmben központi szerepet betöltő vers nem hirtelen ötlettől vezérelt kirakatgiccs, se nem egy öreg professzor hóbortja. A választás mögött szerkezetek és funkciók húzódnak. Ha a világűr csöndjében felfedezzük, hogy nemcsak díszítő eszköze a filmnek, és sorai nem ok nélkül bukkannak fel az események egyes pontján, akkor megláthatjuk a háttérben felsejlő szimbólumokat.

interstellar_whiteA vers központi szerepe nem kérdéses, a filmmel való viszonyának mélységei annál inkább. Az évforduló és a bemutató egybeesésén túli viszonyrendszert érdemes vizsgálni. Hisz, ahogy azt már több helyen is olvashattuk, a film okos és átgondolt, és hogy legfőbb játékszere a struktúra; a játék résztvevőit pedig most nézzük sorjában.

Dylan Thomas talán legtökéletesebb alkotásának emlegetik a Do not go gentle into that good night (Csöndben ne lépj az éjszakába át) kezdetű címtelen versét, amit a popkultúra már 60 éve használ. Először 1954-ben merített belőle Igor Stravinsky zeneszerző, de megihletett festőket, visszaköszönt filmekben (Back to School) és sorozatokban (Doctor Who) egyaránt. Műfaját tekintve villanella, francia parasztdal, 19 soros kötött versforma, melyben az ismétlődő elemek az utolsó versszakig jelen vannak. Dylan Thomas művében a megszólított a haldokló apa (And you, my father), ahol az első strófa verssorainak (Do not go gentle into that good night, /Rage, rage against the dying of the light) ismétlései önmagukba visszatérő ciklust alkotnak, miközben a bölcs, a jó, a vad és a komor embertől az apámhoz jutunk. A fokozás célja az idő múlásának érzékeltetése. A megjelenő ellentétek pedig az élet és halál örök harcát/körforgását nyomatékosítják, melyet a folytonosság éltet. Az élet egységének verse ez, mely generációkat kapcsol össze a mulandóság fénylő fonalával.

S mindez hogy kötődik a játékhoz?

Dylan Thomas a biológiát mágikus átalakulásnak tartotta, mely egységet teremt a sokféleségből a fejlődés ciklusába zárva. Nolan pedig saját bevallása szerint egy döntéshozó, aki a nagyszerű elméket közös tudattá olvasztja egybe. S filmében pontosan ezt mutatta meg nekünk. Tudatosan megkomponált tudományos-fantasztikus filmje a tudatlanság útvesztőivel van teli.

S mindez hogy kötődik a másik játékoshoz?

interstellar_movie_still_2

Témájában több szálon is. A haldokló apa képe négy különböző szinten is megjelenik. Brand professzor halála apaként, Donald após és nagyapa szerepben, Cooper halála megduplázódik, hisz mindkét gyereke máshogy és más időpontban éli azt meg. Nolan mindezt megcsavarja egy hurokkal, ahol apa és lánya egyszerre búcsúztatják egymást (az apa-gyerek kapcsolat vesztesége a filmben oda-vissza működik, szinte tükörszerűen: Donald, Brand professzor, Tom és Cooper is elvesztik lányukat).

Az egység, az egyén, élet és halál kérdéseit három generáción keresztül párhuzamosan mutatja be. A paralel megoldás így már nemcsak tudományosan alátámasztott, hanem emberivé is válik, miközben időben és térben is különválnak, ám számunkra egységesek maradnak, a nézők válnak a film gravitációjává, átívelnek téren és időn. A biológia Dylan Thomas-i csodája a szemünk előtt válik teljessé.

A játékosok szerkezetileg is összeforrnak. A Hans Zimmer-i orgona négyszer engedi hallatni a versszöveget, de a vers végig ott lappang a kísértet alkotta keretben (Murph kezdő sorában: Azt hittem, te vagy a kísértet. Akiknek a film végi szeretetre való kiélezés csalódás volt, talán egy kis fájdalomdíjat jelent, hogy a „nagy csalódás” az elejétől kezdve a struktúrában kódolt,. hisz a kezdő sorban már benne van minden, de arra szinte senki sem figyelt.). A villanella ismétlődő elemeit követi, képekben és nevekben egyaránt. A film során 11 alkalommal, egymás után többször is felvillanó gépszárnyak a verssorok ismétlődését idézik, s még Cooper kapitány földi mindennapjaival is kötődik Thomas parasztdalához. A versrészlet meghatározott helyeken és különböző nézőpontokból hangzik el, újra és újraértelmezve a szöveget. A versbeli bölcs, jó, vad és komor is elénk lép a játékidő alatt. Hisz van, aki felismeri a sötétség jogát (though wise men at their end know dark is right) van kinek jósága hullámok közt homályba vész (Good men, the last wave by, crying how bright) van aki későn tanul és látja be hibáit (Wild men who caught and sang the sun in flight, And learn, too late) s a haldokló látása kitisztul (Grave men, near death, who see with blinding sight).

interstellar_blackholeA vers szószerkezetei is előtűnnek a párbeszédek és jellemzések során: old man, good man, little older little wiser, graceful waves Murph: bright, old) Az utolsó strófa, az apához intézett kérés is egybeforr Murph búcsúzásával (az új napunk fényét említi). Ha a versszöveg nem is hallatszik ki, az üzenet igen: Ne várd szelíden azt a végső éjt, tombolj, dühöngj, az alkony hogyha jő, védd, védd, amíg csak védheted a fényt. Ha minden büszke harc már véget ért és karjaidban nincs is már erő, ne várd szelíden azt a végső éjt, védd, védd, amíg csak védheted a fényt. A generációk, a mulandóság, apa-gyerek kapcsolat egymásba tükröződik, ellentételeződik (Brand és Cooper kézfogása, Murph utolsói szavai, Te voltál a kísértet, az idős emberek visszaemlékezései), mint ahogy Thomas ezen alapuló keretes szerkezetű verse is. Nolan a film készítése során a hangkeveréssel is játszott, több kulcsfontosságú mondat válik ezáltal érthetetlenné, amire a tengerentúli nézők panaszkodtak is. De ez is a játék része, hisz csendben nem léphetünk a csillagok közé.

Magyarországon ez a hatás a szinkronnal sérült, ellenben kiírtak egy pályázatot, ahol keresték a vers legjobb új fordítását. Az újrafordítást a szinkronkészítők is fontosnak tartották, mivel az ismert Nagy László-fordítás nem illeszkedett megfelelően a koncepcióba, így a vers Tóth Tamás értelmezésében hangzik el.

A fordítás lehetetlenségét a 15 új magyar változat is bizonyítja. Így ívelnek át Dylan Thomas versszakai generációkon és dimenziókon, miközben a bábeli könyvtárat idéző 5. dimenzió valamely hatszögű szobájából üzenik, hogy védd, amíg csak védheted!

Kiss Tímea

További információ:

A Drót.hu újrafordítási pályázatának pályaművei

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. acélpatkány szerint:

    Egyértelműen a vers leghatásosabb előadása Anthony Hopkinstól hallható, különösen ha Zimmer zenéjét keverik alá:
    https://www.youtube.com/watch?v=5LEr6vqWh2w

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon