George R. R. Martin A Hét Királyság lovagja című kötetében három kisregényt kapunk kézbe, amelyek mindegyike Dunk és fegyverhordozója, Egg kalandjait meséli el. A könyv mindhárom írása megjelent már máshol – az első kettő a Robert Silverberg által szerkesztett Legends és Legends II. antológiákban (valamint képregényként), a harmadik pedig a George R. R. Martin és Gardner Dozois által összerakott Warriors című gyűjteményben. Épp eljött tehát az ideje, hogy végre egy kötetben szerepeljenek, habár A Hét Királyság lovagja angolul még nem jelent meg – 2015-re tervezik, illusztrált kiadásként, ami remélem, hozzánk is eljut majd.Martin_hét_királyság

A kóbor lovagban megismerjük Dunkot, Krajcárfai Ser Arlan fegyverhordozóját. Bolhavégen született, Királyvár nyomornegyedében – sem apját, sem anyját nem ismerte, és a Ser Arlan mellett eltöltött évek előttről semmi emléke nem maradt. Más életet nem ismer, így nem csoda, hogy az öreg halála után maga is lovagnak áll. Rövidesen felfogadja maga mellé a tízéves, kopasz fejű Egget, hogy legyen a fegyverhordozója – együtt vesznek részt a Hamugázlónál rendezett tornán. Hamar kiderül azonban, hogy rendkívül megnehezíti egy kóbor lovag életét, ha összetűzésbe kerül a Targaryen-ház egy tagjával. A kóbor lovag kellemes, szórakoztató kisregény, amely egyáltalán nem nélkülözi a Martinra annyira jellemző naturalizmust és szókimondást sem – abszolút hitelesen írja le Westeros középkorias világát, bár bevallom, néha kicsit túlzásokba is esik: el sem tudom képzelni, ki jegyzi meg azt a rengeteg címert.

A felesküdött kard kicsivel később játszódik. A kisregényben Dunk (azaz Ser Duncan, a Magas) Sziklaerőd urát, Ser Eustace Osgrey-t szolgálja, és segédkezik neki a közelben élő „Vörös Özveggyel”, azaz Rohanne Webber úrnővel való viszályában. Ebben a történetben kapjuk a legtöbb háttértörténetet: rengeteget megtudhatunk a Blackfyre-lázadásról. Ez kezdetben öncélúnak és feleslegesnek tűnhet, ráadásul irtó sok nevet kell megjegyeznünk, ami elriaszthat egy kezdő Martin-olvasót, de később azért minden értelmet nyer. Mégis, valahogy ez a kisregény lett a kötet leggyengébb darabja, valahogy úgy, mint ahogy az a filmtrilógiák középső részeivel szokott lenni. Függ valamennyire az előzőtől, de sok benne az ismétlés, ami egy kicsit szájbarágósnak is hathat.

A rejtélyes lovag a kötet harmadik kisregénye. Dunk és Egg északra tartanak, hogy segítsenek Deres urának a vas szülöttei ellen. Közben azonban kitérőt tesznek, és ellátogatnak a Fehérfalban tartott Butterwell–Frey esküvőre, és az azt követő lovagi tornára. George R. R. Martin és az esküvők köztudottan kényes téma, ne csodálkozzunk tehát, ha a bosszú, a Blackfyre-lázadás és egy sárkánytojás robbanásra kész konfliktust hoz létre. A cselekmény és a háttértörténet itt követhetőbb, de a kisregény több értelmet nyer, ha a másik kettő ismeretében olvassuk el.

A kötetet Novák Gábor fordította, aki „A tűz és jég dala” ciklus többi kötetével is dolgozott. Munkáján látszik, hogy ismeri Martin stílusát, de ez sajnos nem menti meg a szerző néhány lefordíthatatlan szójátékától, ahol kénytelen volt lábjegyzeteket alkalmazni, hogy magyarázzon az angolul esetleg nem tudó olvasóknak. A fordítás egyébként annyira jól sikerült, hogy csak néha zökkentem ki az olvasásból, főképp akkor, amikor nyilvánvaló szerkesztési hibákkal, elírásokkal találkoztam. Nem hemzseg tőlük a kötet, de azért bosszantóak.

martin-george-rrDunk és Egg kalandjai korántsem értek véget A rejtélyes lovaggal, és ez érezhető a kötet végén is: semmi sem zárul le igazán, szeretnénk tovább olvasni még háromszáz, hatszáz vagy akár nyolcszáz oldalon keresztül is. A szerző tervezi újabb kisregények megírását és kiadását, de a maga módján persze nem sieti el őket. Elgondolása szerint a két főhős egész életét szeretné megírni, mindezt hat, esetleg tizenkét részletben, pontosabb információkat azonban még ő sem tud addig, amíg be nem fejezi a The Winds of Winter című kötetet. Ez egyrészt megnyugtató, hiszen Martin talán teljes egészében „A tűz és jég dala” ciklus folytatására koncentrál, másrészt viszont aggasztó, hiszen ki tudja, mikor kapjuk meg Dunk és Egg teljes történetét?

A kötet kifejezetten ajánlott a bizonytalanoknak, akik félnek George R. R. Martin elhíresült féltégláitól, mert a három kisregény képében ugyanolyan jó, izgalmas, véres és néha gyomorforgató történeteket kaptunk, csak harmadannyi terjedelemben. Biztos vagyok benne, hogy A Hét Királyság lovagja után már a ciklus kilencszáz oldalas darabjai sem lesznek annyira ijesztőek.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon