Mindjárt itt a karácsony, az SFmag.hu stábjából néhányan szeretnénk megosztani Veletek idei kedvenceinket, amiket a fenyőfa alá ajánlunk, természetesen a teljesség igénye nélkül.
Farkas Balázs (Fbdbh):
A Star Wars-trilógia (Agave)
Nem vagyok oda a „logós” könyvekért, sem a forgatókönyvekből készült regényekért, de a relevancia, a nosztalgiafaktor, és a pazar újracsomagolás miatt egyike lehet a legszebb karácsonyi ajándékoknak. A regényeket annak idején többször olvastam, mint ahányszor a filmeket láttam – évekig nem volt működő videónk, és ráadásul nem is rossz adaptációk ezek.
A Tűz és Jég világa
Szintén eléggé releváns, ráadásul enyhén szólva egyike a legszebb fantasy-albumoknak. Az illusztrációk és a háttérinformációk gazdagítják Martin fantasy-sorozatát, könyvként pedig polcunk egyik dísze lehet. Csak nyerni lehet vele, minden szempontból.
Markovics Botond (Hackett):
Rengeteg jó fantasztikus könyv jelent meg idén, nehéz is csak hármat ajánlani az idei termésből, ezért csalok, és csak a karácsony előtti megjelenések közül válogatok, feltételezve, hogy a többi megjelenés javát már mindenki ismeri, esetleg olvasta is:
William Gibson: Periféria (Agave)
Gibsonnak én elsősorban a sci-fi regényeit szeretem, a közeljövős könyvei annyira nem jöttek be, ezért is kaptam fel a fejem, amikor kiderült, hogy újra vérbeli scifit ír. Az Agave a világpremierrel egy időben hozta el a regényt magyarul is, és ugyan még nem jutottam hozzá, de a karácsonyi időszak elsőszámú olvasmánya lesz számomra: időutazás, szellemek, engem már a fülszöveg megvett kilóra.
Kleinheincz Csilla: Üveghegy (Gabo)
Hét évvel az Ólomerdő után megjelent végre a folytatás, amely ezúttal két kisregényt tartalmaz. Emesével együtt maga a történet is érettebbé válik, és mélyebb kérdéseket is boncolgat az írónőtől megszokott, gyönyörű stílusban. Tovább nyílik előttünk Héterdő varázslatos világa, új és régi szereplők jelennek meg, miközben az előző kötet eseményei is mélyebb értelmet nyernek. A sárkányokkal pedig nem szabad játszadozni! Remélhetőleg a harmadik kötet gyorsabban elkészül.
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga (Delta Vision) 
2011-ben én írtam a könyvről az SFmagra, akkor hatalmas kedvencemmé vált. Pedzegettem, hogy vajon lesz-e valaha kiadó, aki magyarul be meri vállalni Hamilton ezerkétszáz oldalas féltégláit, nos, a válasz a Delta Visiontől megérkezett, íme a Nemzetközösség-saga első regénye (kettévágva sajnos, teljesen érthető módon). Egy sodró lendületű, monumentális, modern űropera ez, hard-scifivel fűszerezve: féreglyukalapú bolygókolonizálás, egy eltűnő csillag, amely újra az űrhajóépítés felé tereli az emberiséget, azonban a kíváncsiság ezúttal roppant veszélyeket rejt magában. Vigyázat, ez a két kötet csak a történet első fele, van még egy második, ugyanilyen vaskos regény, amelyben aztán végképp elszabadul minden.
Kleinheincz Csilla (Hanna):
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
Egy igazán különleges könyv, az illusztrációknak és a szívmelengető történetnek köszönhetően kiváló karácsonyi ajándék lehet tíz év fölött bármilyen korú családtagnak vagy barátnak, aki még nem felejtette el, milyen rácsodálkozni a világ millió titkára.
Akár lánynak, akár fiúnak keresünk ajándékot, nem nagyon ehet mellélőni Ian McDonald ifjúsági sci-fijével, amely mindent tud, amit McDonaldban szeretünk – ötletsziporkázást, izgalmas szereplőket, váratlan fordulatokat és gyönyörű leírásokat -, de jobban pörög, mint a „felnőtt” közönségnek szánt művei.
Mladonyiczky Balázs (Arcanist):
Miéville első regénye ez az urban fantasy, ami egy alternatív Londonba nyújt 
bepillantást. A mű egy Saul nevű ifjú átváltozásregénye civilizált emberből valami egészen mássá, mely borzongató olvasmányélmény. Ugyan bőven találunk benne kliséket (az életben helyét kereső fiatal, titokzatos idegen, évszázadok óta a háttérben zajló küzdelem mitikus lények közt), az író egyedien keveri a szálakat: a hamelni patkányfogó meséjét ötvözi egy XX. századi nagyvárosban elkövetett gyilkosságokkal és persze a drum’n bass zenéjével.
Amennyire szkeptikusan közelítek egy elsőregényes íróhoz, annyira pozitív élményt nyújtott 
ez a könyv. A történet két idősíkon játszódik és kiváló karakterábrázolással két férfi történetét mondja el: A régi Bábelban Arzén, az egykori főpap gyermeke küzd halott apja árnyékával, és annak életművét, a torony felépítését készül befejezni és senki sem tudja, mi történik, ha elkészül. „Eközben” a modern Budapesten egy fiút másik világból származó álmok gyötörnek. Ezeknek engedve átlép a múltba(?), hogy teljesen egyedül, vakon fedezzen fel egy új világot és szerezze vissza látását, melyet egy titokzatos torony rabolt el tőle.
Robin Hobb: A végzet hajója
Robin Hobb Élőhajók-ciklusát zárja le ez a mű és ügyesen zárja le a nyitott történetszálakat. A szerző élethű karakterek által, hangulatos ámde lassú sodrású kalandregényben elevenít meg olyan ismert motívumokat, mint a kalózok királyává váló kapitány (akit hősnek hisznek de a legönzőbb ember a világon), kereskedővárosok közti háború (némi polgárháborúval fűszerezve), egy letűnt kor ősi romjaira építkező városállam (eltorzult lakókkal), hisztis bakfisból érett nővé váló hősnő (aki vitatkozik egy méretes hüllővel) vagy a sárkányok ébredése egy létüket elfeledő világon (mely szerintem egyedibb mint amit egy bizonyos Martin kiagyalt). Külön pirospont, hogy ilyen egyedi és hangulatos sárkányábrázolással még egy műben sem találkoztam.
Kemese Fanni:
Ha valaki zavarba jön, hogy a széles YA kínálatból mely könyveket vadássza le a tinédzser unokahúgának vagy a keresztlányának, akkor Maggie Stiefvater regényeket ajánlanék a fa alá. A Skorpió Vágtában egy képzeletbeli apró sziget lakói húsevő tengeri lovakon versenyeznek egymással, és jól tudják, hogy nem mindegyikük élheti túl. Egy lány útját követhetjük végig, aki dacolva a hagyományokkal versenybe száll a mesés nyereményért.
A Hollófiúk-sorozat második kötetében pedig négy különös fiú és egy látnok családból származó lány folyta
tja a szunnyadó király utáni keresést. Még ha sokkal közelebb nem is kerülnek a céljukhoz, megtudjuk mi az ára annak, ha valaki bármit kilophat az álmaiból.
Juhász Viktor:
Ben Aaronovitch: London folyói és Soho felett a hold
Amikor pár évvel ezelőtt éppen itt, az sfmagon írtam lelkesen a Rivers of Londonról – az ajánlót inkább nem ismételném meg, ellenben itt a link –, akkor csak halványan reménykedtem abban, hogy egyszer majd a magyar olvasók is felfedezhetik maguknak Aaronovitch fanyar humorú, ízig-vérig brit, mágikus-rendőrös sorozatát. A remény 
időközben valósággá vált, olyannyira, hogy nemrégiben magyarul is megjelent a második kötet, Soho felett a hold címmel (miközben ezzel szinte egy időben Angliában befutott az ötödik rész is). A London folyóiban Peter Grant közrendőr élete vesz gyökeres fordulatot, amikor kiderül, hogy tudtán kívül kihallgatott egy kísértetet, és így több évtizedes szünet ő lesz az első varázslótanonc a Scotland Yard addig egyszemélyes mágikus ügyosztályán, Nightingale felügyelő mentori felügyelete alatt.
Aaronovitch regényei remekül ötvözik a modern krimit a londoni urban fantasy toposzaival, ezért az adott bűnügyek nem csak ürügyként szolgálnak a máguskodásra, hanem végiggondolt, csavaros esetek a londoni rendőrlét apróságaival megbolondítva, ahol természetesen komoly szerephez jutnak a természetfeletti London teremtményei is. Különálló történetekről van szó, de menet közben szépen lassan kibontakozik egy laza szálakkal összekapcsolódó, fontosnak tűnő háttérsztori is. A regények szórakoztatófaktorát csak növeli a popkultúrát és tudományos megközelítést kedvelő, szimpatikus narrátor, London ismerőinek pedig különösen ajánlott sorozat, mert Aaronovitch úgy ír a hatalmas, nyüzsgő metropoliszról, hogy szinte az orrunkban érezzük a fish and chips illatát.
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala
Töredelmes vallomással kell kezdenem: a regény magyar fordítójaként valószínűleg 
nem tudok nem elfogult lenni, de a Kvantumtolvaj-trilógia utolsó részét szerintem akkor is szívesen ajánlanám, ha csak olvasóként került volna kezembe – nyilvánvalóan csak azoknak, akik az előző két könyvet is ismerik (a Kvantumtolvaj és a Fraktálherceg című regényekről van szó). Az eredetileg angolul író finn szerző grandiózus jövőbeli Naprendszerében a végkifejlethez közeledik egy több száz évvel ezelőtt megkezdett játszma: az isteni hatalmú poszthumánok meg az MMO-klánokból kifejlődött, játékvilágokban élő zokuk között lavírozó mestertolvaj, Jean le Flambeur ezúttal a lehető legnagyobb tétekben kénytelen játszani. A kauzalitás angyala Rajaniemitől megszokott módon ismét rendkívül fantáziadúsra sikeredett, a történet pedig hihetetlen helyszíneken át sodorja az olvasót az utolsó fejezetekig. Tökéletes lezárása egy trilógiának, ami (ha nem is szájbarágósan) választ ad minden kérdésre.
Pusztai Dániel (Archnihil):
Ugyan a fantasy egyik klasszikusa tavaly jelent meg magyar nyelven, nem késő berakni a karácsonyfa alá. Holdstock regényének közege – és egyben főszereplője – az Anglia egyik utolsó ősvadonjának tartott Rhyope-erdő, mely felemésztette George Huxley-t. A halál 
hírérére hazatér a háborús sérüléseiből lábadozó kisebbik fia, Stephen, csakhogy tanúja legyen, hogy bátyja, Christopher is lassan az erdő hatása alá kerül. A regény olyan, mint a címbéli rengeteg, sötét, nyomasztó és mégis rabul ejt minket. Holdtstocknak kellemes stílusa van, ami még hajnali kettőkor sem engedi az olvasót, ráadásul minden gyarlóságuk ellenére szeretettel mesél hőseiről. A regény legnagyobb varázsa mégis a mitágók, ezek a furcsa archetípusuk koncepciója, melyeknek mindig az ember ad arcot, így a Rhyope erdő (nem) kicsit olyan, mintha egyszerre a saját és a közös tudattalanban barangolnánk.
Moskát Anita: Bábel fiai
Moskát Anita regénye az év meglepetése volt számomra. Bábel világa – mely lehet a múlt ugyanúgy, mint egy párhuzamos világ – illetve a szokatlan nevek (ld. Arzén) alapján az egész simán lehetett volna egy katyvasz, ami sehogy sem áll össze. Moskát Anita azonban ügyesen épít a különböző elemekből koherens tornyot, emellett a stílusa gördülékeny és irodalmi, a karakterei pedig olyan markáns hanggal rendelkeznek, hogy már akkor tudjuk, ki szólalt meg, amikor még nem is láttuk az arcát. Bővebben itt írtam a regényről.
Mark Lawrence: Bolondok hercege 
Ugyan Jorg Ancrath históriája véget ért – nálunk év elején jelent meg a harmadik rész -, Lawrence visszatér a Széthullott Birodalom világára, amit ezúttal egy gyáva és léha herceg szemén keresztül látunk. A kezdet pedig kimondottan ígéretes, a történet sodró lendületű, a stílus igényes, a poszt-apokaliptikus fantasy világ számtalan új arculatát ismerhetjük meg, ráadásul Jalan a maga jellemtelen módján egy markáns jellem. Itt írtam róla – itt pedig a Tövisek császáráról, ami, feltételezem, már úgyis megvan minden rajongónak.
Sárpátki Ádám:
George R. R. Martin: Lázálom
A tűz és jég dala szerzőjének vámpírregénye a tavalyi év végén jelent meg magyarul, a korábbinál lényegesen szebb és jobb kiadásban. A helyszín a Mississippi folyó és New Orleans, az időpont pedig 1857. Abner Marsh kapitány pácban van: gőzhajóit szétrombolta a jég, így a csőd szélére jutott. Ekkor jelenik meg a különc és dúsgazdag Joshua York, aki üzletet ajánl neki: ha üzleti partnerek lesznek, akkor segít neki, és megépítteti a valaha látott legszebb hajót, a Lázálmot. Cserébe csak annyit kér, a kapitány ne kérdezősködjön, és soha ne zavarja napnyugtáig. Ez pedig még csak a kezdet, mert Abner Marsh nem is sejti, Joshua York segítsége mennyi bajt hoz még a fejére.A Lázálom vámpírokról szól, mégsem a hagyományos, klisés értelemben. George R. R. Martin valami egészen újat alkotott, és teljesen átértelmezte a vámpírmítoszt. A könyvet a zseniális világalakítás és a Martintól már megszokott, hasonlóan remek karakterábrázolás teszi letehetetlen olvasmánnyá. Tökéletes szórakozás a hosszú, havas téli estékre.
Körmendi Ágnes (Tapsi)
Mark Helprin: Téli mese
Egyszer volt, hol nem volt, valamikor a rendszerváltás körül volt egy könyv, amiből az emberek általában kettőt vettek, 
vagy hármat, hogy aztán mind a kettő vagy három példány addig járjon az ismerősök között, míg szőrén szálán nyoma nem vész. Ez volt a diadalmas New York-i tél évszázados, kavargó története, a Téli mese. Egész jelenetek maradtak meg bennem hátborzongató élességgel. Idén tavasszal, a kedves, ám bugyuta, és szándékosan túlegyszerűsített filmváltozatnak hála végre magyarul is újra kiadták a könyvet. Sokat változott azóta a világ is, az én olvasói szokásaim is, és most nem sodort úgy magával a könyv, mint amikor először olvastam, de még most is, minden túlzásával és színpadiasságával együtt lenyűgözött.
Hozzászólások
[cikkbot további írásai]
Nagyon jóknak tünnek, ezeket szeretném a fa alá….talán olvassa aki tud segíteni…..:)…
[Na, valamiért nem engedtem. :O]
Szabad neKünk is? 😀
Sajnos ‘A kauzalitás angyala’ és a ‘Pandóra csillaga’ -itt külön köszönet Hackettnek, épp a héten olvastam újra az ajánlóit, meglepett a DV, hogy kihozza- jövőre tolódnak el (max. február), Gibson regényén még gondolkodom, az időutazás miatt hezitálok, mivel nekem az vesszőparipám, konkrétan nem találkoztam még paradoxon nélküli ötlettel (az ide film, a Predestination, áááááá).
Akkor az én ajánlóim:
____________
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Hétfőn kezdik el kiszállítani az előrendeléseket, és a ti ajánlásotok alapján annyira megtetszett, hogy már alig várom, hogy elolvashassam. 🙂
Röviden azoknak, akik nem olvasták itt az ajánlót:
Az író középkor helyett az újkor vetületekén (bár elolvastam a Rigante ciklus első két kötetélt, a másik kettő a leírások szerint hasonló próbálkozás na kor tekintetében!) építi fel fantasy világát egy olyan remek szituációba helyezve, amivel én még nem találkoztam eddig : egy forradalom következményeit mutatja be.
Három nézőpont karaktert kapunk: a forradalmat győzelemre vivő tábornagyot, a fiát és a tábornagy által megbízott nyomozót.
A világ egyedisége még a „mágiája”, puskapor mágusok , valamint, hogy kvázi „magyarok” szerepelnek benne, az egyik nézőpont karakter pl. Tamas/Tamás. 😀
____________
Andy Weir: A marsi
Látszólag iszonyú nagy hype van körülötte, főleg, hogy a film egyes jeleneteit Ridley Scott Matt Damon főszereplésével Budapesten forgatja. A hype viszont teljesen jogos, igazi webkettes siker a regény útja.
A NASA Mars-expedíciójának egyik tagja ott ragad. Egy botanikus-gépészmérnök. Aki cinikus is. Meg félig geek.
Másolom, amit a Fumaxnak írtam:
„Elolvastam ‘A marsit’, így először köszönet Andy Weirnek, hogy megírta; másodszor köszönet nektek, hogy elhoztátok; végül pedig köszönet Rusznyák Csabának a remek fordításért.
Majdnem mindenek előtt, örömmel konstatáltam, mikor kibontottam a csomagot, hogy ugyanaz a keményfedeles formátum, mint ‘A vér éneke’ esetében. Nem túl nagy, kényelmes tartani. Mivel az ilyen kiadásokat részesítem előnyben, mert így jobban tűrik az elhasználódást, azért, hogy regényhez méltó legyek, egy kurva nagy piros pont jár nektek.
A regényről:
– ‘A marsi’ a mi korunk Robinsona és Számkivetettje, és még Péntek és Labda (bocsánat Mr. Hanks!) sem kellett hozzá. Bár, ha jobban belegondolok, mégis akadt tucatjával Péntek, de Mark szerint pöcsfejek (néha).
– Vérbeli geek regény, úgy, hogy főszereplő nem az! Űrkalóz, Vasember. Marknak igaza lett volna.
– Mark a NASA különbejáratú polihisztora. Mondtam már, űrkalóz! Nem kifejezetten csak és kizárólag sci-fi rajongók ínyencsége ez a történet, lazán élvezné mindenki (nem kell hozzá botanikusnak lenned). Amióta egy nagymamát láttam a buszon ‘Kardok viharát’ olvasni, ebben biztos vagyok.
– Az E/1 sokat dob azon, hogy beleéljük magunkat a történetbe (főleg, hogy egy kicsit leomlik a negyedik fal és velem, az olvasóval beszélget, baaazmeg, ez annyira klassz narratíva), Mark így csatlakozik Kvothe és Jorg mellé.
– Megint egy történet az örök emberi kitartásról, mégis frissen hat. A könyv legnagyobb erénye a szarkasztikus pozitív (ezt kapjátok ki, majdnem egy oximoron!) életszemlélet.
Köszönjük! 🙂
U.I.: Ööö…biztos jó ötlet ezt vászonra vinni? Bár Scott szerintem az ‘Alien’ és a ‘Szárnyas fejvadász’ után lazán megcsinálja. :)”
Annyit még, hogy szerintem nagyon szórakoztató formában ez a regény tökéletes arra, hogy a természettudomány irányába érdeklődő fiatalokat megerősítse abban, hogy érdemes erre a pályára menni. Nem azért, hogy na akkor mindenki asztronauta lesz, hanem azért mert a kor nyelvén szólítja meg a közönségét. 🙂
____________
Anthony Ryan: A vér éneke
Nos, aki kedveli a sokat szenvedő, de alapvetően „jó” hős toposzát, akit a külvilág alapvetően ennek ellenkezőjeként vagy sokkal sötétebben lát, aki szerette Kvothét, Endert, Connavart, az mindenképp olvassa el Vaelin Al Sorna történetét.
Nemcsak ő a szerethető, hanem a társai is, és még akkor is érdemes belevágni, ha a trilógia első részének eleső fele egy „iskola”- és a fejlődésregény.
A következő kötetben már új nézőpontkaraktereket is kapunk, a Fumax elmondása szerint kettőt már ismerünk az első kötetből, a negyedik új szereplő lesz.
A történet sajátossága „A Királygyilkos”-trilógiához hasonló, keretes szerkezetű (a szereplő hasonlósága is). A másik nézőpont karakter a krónikásé, aki végighallgatja Vaelin saját változatát, sőt, azt is láthatjuk, hol hazudik neki Vaelin és hol nem.
Nagyon tetszett, hogy a krónikás E/1-ben mesél, Vaelin életútját E/3-ban ismerhetjük meg.
____________
Ian McDonald: Brasyl
Először nem akartam ajánlani, mert nekem ez félregény. Igen, vaskos kötet, de amikor eljönnek a végső felismerések, amikor kezdődne beindulni a történet, Ian ott hagyja a hőseit. Bár a tanulásgot így is megkapjuk Brrrr!
Sajnos nem ér fel a szememben ‘A dervisház’-hoz, az sokkal jobban sikerült, a szereplők is jóval közelebb állnak hozzám ott, mint itt. Jobban tudtam velük azonosulni.
Azonban amiért itt a hely: McDonald nagyon bele tud mászni más népek fejébe, hangulatába, és képes megteremteni az atmoszférájukat a könyvei lapjain úgy, hogy abszolút hitelesnek tűnnek és ez nemcsak a szavakon múlik.
Három (igazából négy) nézőpont karaktert kapunk, három különböző idősíkban, Brazília három különböző vidékén. És a három idősík össze fog függeni, de spoiler nélkül nem lehet erről íni, anniyt elárulhatok, hogy McDonald kedvenc témái t itt is feszegeti, és lényegében erre építi fel az események vázát.
Számomra egyből Luis Quinn atya és dr. Robert François lettek a legszimpatikusabbak, de a végére a tévés Marcelina és az identitását szabadon kezelő mestertolvaj, bajkeverő, menedzser, Edson is a szívemhez nőttek.
____________
A következő két kötet még csak olvasás előtt el, Abercrombiét megkapom Karácsonyra.
Szóval ajánlom még figyelmetekbe…
…Joe Abercrombie ‘Hidegen tálalva’ című bosszúregényét, ami Styriába visz el minket és megismerkedhetünk az Első Törvényben emlegetett Orso nagyherceg véres világával, megkapjuk nézőpont karakternek Coscát és Reszketet, kell-e még több? 🙂
…valamint Orson Scott Card ‘Bűvölet’ című mese-újraértelmezését. Orosz népmesei alakok, az orosz Csipkerózsika, medvévé lett isten, Card-féle tanulságok a szerelemről, a házasságról, fogadalmakról. Ez így látatlanba remek ígéretnek tűnik!
Köszönöm a válogatást, jelentős mennyiségű időt spóroltatok vele.
Az én karácsonyi könyvajánlóm, még a mű komoly hiányossága ellenére is:
http://lfg.hu/68089/ismerteto/perfectopolisz-szentmihalyi-szabo-peter-a-tokeletes-valtozat/
Én ugyan nem sok frissen megjelent magyar nyelvű könyvet vettem az idén, de néhányat tudok ajánlani:
Robinson: 2312 – realista/hard űropera. Azoknak, akik nem bánják, ha egy alaposan megrajzolt, roppant hangulatos világban nem történik semmi 🙂
Card: Bűvölet – urban fantasy és történelmi fantasy keveréke. Ezt viszont azoknak is, akik a tipikus UF-eket nem szenvedhetik.
Rajaniemi: A kauzalitás angyala – transzhumán űropera. Ellopják a Szaturnusz gyűrűit. Kell többet mondanom? 😀
Plusz két nagyon friss, amiket én még régebben, angolul olvastam:
McClellan: Vérrel írt igéretek – „hard magic” fantasy. Azoknak, akik szerették a Ködszerzet könyveket.
Hamilton: Pandora csillaga – brutális terjedelmű világépítő űropera. Úgy képzeljétek el, mintha Reynolds könyveit Steven Erikson írná 😉
Noro, hasonló a könyvajánlónk! 🙂 Így megerősítve érzem magam! 😀
Szoktam látni a külföldi könyvekhez írt véleményeidet a moly.hu-n, köztük az itt említetteket is olvastam, már ha ugyanaz vagy. 🙂 És amíg nem említették mások, McClellan tényleg hason ló egy kicsit Sandersonhoz. 🙂