1375283671Biblical_HB_coverMíg legtöbbször az adott regény szerzője vagy a könyv fülszövege miatt kezdek bele az olvasásba, ezúttal a cím ragadott meg. Biblical – vagyis bibliai. Egyszerre bűnrossznak és csúcsszupernek tűnő választás. Ez a most szeptemberben megjelent regény a „se lenyelni, se kiköpni” kategóriába tartozó, nagyon egyedi alkotás. Az a fajta könyv, amelyen az olvasó még később is sokat morfondírozik. Ne tévesszen meg bennünket, hogy az egyik kiadás borítójára nagy betűkkel odaírták, hogy thriller. Technikai értelemben lehet, hogy az, de valójában egy science fiction regénnyel van dolgunk.

A regény első része előtt idézetet olvashatunk a Bibliából és a kvantummechanika atyjától, Niels Bohrtől. Ez az elsőre furcsának tűnő párosítás előrevetíti, hogy nem egy könnyed olvasmány vár ránk, viszont a Biblical szinte sallangmentes bestseller-nyelven íródott, könnyű átrágni magunkat rajta és megérteni a mondandóját.

A történet szerint kicsivel a jövőben járunk – ezt olyan apróságok igyekeznek világossá tenni, hogy például az Egyesült Államoknak női elnöke van. Ebben a közeli és nagyon ismerős világban furcsa események történnek: egy fiatal lány Jeanne d’Arc megégetését látja, egy csapat videojáték-készítő pedig tömeges öngyilkosságot hajt végre a san franciscói Golden Gate-en. Amikor a furcsa öngyilkosságok megszaporodnak, világszerte az „ÁTALAKULUNK” graffiti kezd megjelenni a falakon.

Ekkor ismerjük meg a főszereplőt, a bostoni pszichiátert, a shakespeares névre hallgató John Machbetet, aki terapeutai állását otthagyva Koppenhágába költözött. Ott vesz részt a Project One-ban, melynek célja, hogy megépítsék a világ első, az emberi agyat utánzó mesterséges intelligenciáját. Machbet furcsa ember: néha deperszonalizációs személyiségzavarban szenved, mintha más helyen lenne és kivülről szemlélné önmagát, máskor rendkívül éles hallucinációi támadnak, reggelente pedig nehezen „bootol” be az agya, időnek kell eltelnie, mire pontosan tisztába jön azzal, ki ős és mit csinál.

Éppen hazajött egy időre, de nincs sok ideje a kikapcsolódásra: a rendőrség segítségét kéri, mert egy zavaros alak az egyik templom tetején áll és öngyilkosságra készülődik. Hátha ő le tudja beszélni az elkeseredett férfit. Amikor Machbet és egy kollégája kimennek a tetőre, csodálkozva tapasztalják, hogy egy látszólag teljesen értelmesnek tűnő alak készül leugrani. Beszélgetésükből kiderül, hogy a férfi azért akar öngyilkos lenni, mert látta a valóságot, és az nem az, amit mi annak gondolunk. Úgy tűnik, lassan mindenfelé elharapóznak a látomások: emberek meghalt szeretteiket látják, egy dán fiú viking csatát él át, egy nő pedig az őskorba hallucinálja magát egy időre.

A helyzet rosszabbodik: a Boston-szindrómának keresztelt eseményt egyre többen élik át, többek közt az USA elnöke is. A világ a káosz felé halad, ahogy a vallásos őrültek is teret nyernek és a terrorizmus is – mint a nemzetközi helyzet – egyre csak fokozódik. Egy rejtélyes kézirat, a senki által sohasem látott John Astor nevű ember titokzatos írása azt ígéri, hogy megmagyarázza, mi miért történik. Csak egy a baj: aki elolvassa, az az igazság megismerésének hatására nem akar tovább élni.

Ráadásul John Machbet álmában megjelenik maga Astor, és megígéri a pszichiáternek, hogy meg fogja ölni.

Nagyon vissza kell fognom magamat, hogy ne írjak többet a gazdag, sok szálon futó cselekményből. Elégedjetek meg azzal, hogy így foglalom össze a könyv témáját: olyan, mintha Greg Egan Karanténjából és Distress-széből, Robert Charles Wilson Darwiniájából és Dick tetszőleges regényéből gyúrták volna össze a lényegét. Természetesen szó sincs lopásról: ugyan miért ne szerepelhetne több regényben is kvantummechanika, egykutatás, a valóság filozófiája és a természetfeletti egyszerre?

russellA Christopher Galt mögé bújó skót krimiszerző, Craig Russell bestseller-módon kezeli a regényt: gazdag jellemű, érdekes és egyedi szereplőket alkot, sokszor ismétel meg egy-egy lényeges információt, hogy az egyszerű – nem zsánerolvasó – is értse, és úgy aggatja a leírásokat a regény különböző részeire, mint a karácsonyi díszeket a fenyőfára. Kevés teret enged az olvasó fantáziájának, erős kézzel kontrollálja a történetet. A Biblical erősségét az apró, színesen megírt látomástörténetek jelentik; gyengéje, hogy néha kiesik a maga által diktált ritmusból. (Persze nehéz dolga van annak, aki fenn akarja tartani a figyelmet és fokozni a tempót egy ilyen fajsúlyú kérdéssel foglalkozó regényben.)

Mindennek a koronája a regény utolsó fejezete, a szemtelenül fejbe kólintó csattanó: az író nem szeretné, ha máshogy értenénk történetét – csak egy magyarázat létezik az összes jelenségre, amit a felbomló világban John Machbet és a többiek átéltek.

És ez tényleg elgondolkodtató, még ha mi, zsánerolvasók már olvastunk is hasonlót. Hasonlót igen, de ezt még így, együtt nem.

Utóirat: még mindig csak sejtésem van, miért pont ez a címe a könyvnek.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon