A Metropolis Kiadó jóvoltából egyre nagyobb területeket fedezhetünk fel Wilsonföldből. A kanadai író most magyarul megjelent, két évtizede íródott regényében ezúttal viszont nem a világűrbe utazunk, hanem csak egy alternatív Földre.

A rendkívül jó című Misztérium stephenkingesen kezdődik, folytatódik, de a hasonlóság hamar véget is ér. (Érdekesség, hogy a mainei horrorgyáros írt méltató mondatot a borítóra.)

borítóAmerikai régészek egy rémkoppintósan különös tárgyra bukkannak törökországi ásatásuk során. A szabálytalan alakú, sugárzó objektumot a Two Rivers melletti település közelébe szállítják, és gyakorlatilag egy kutatótelepet építenek köré. Azonban hiába a nagyszabású, állami védelem, valami balul sül el: vakító lobbanások adják a two riversi civilek tudtára, hogy baleset történt. Az események következtében a település kiszakad a megszokott, jól ismert földi történelemből, és egy alternatív Földre helyeződik át. A rossz hír az, hogy ez a másféle világ kimondottan ellenséges és élhetetlen a szekularizáció áldásait már megszokó közösségnek. Az új földi történelemben uralkodó vallásos rendszer hamarosan foglyaiként tekint az észak-michigeni emberekre, a kisváros csakhamar a diktatúra vasmarkában találja magát.

Ebben a nyomorúságos, bura alatti helyzetben próbál normálisan élni Dex Graham, a tanár, a tizenkét éves, kíváncsi Clifford Stockton, és a véletlenül Two Riversben ragadó tudós, Howard Poole. Ez utóbbi sejti, hogy a különös történés valahogy összefüggésben van Alan Stern, a kutatótelep tekintélyes fizikusának rögeszméjével, amely a gnosztikus kereszténységre irányul.

Nem szeretnék többet elárulni a Misztériumból. A legerősebb oldala ugyanis a megváltozott világ, amely nagyon hasonló a mienkéhez, de az a kis különbség teszi mégis torokszorítóvá hőseink és a város lakóinak életét. Robert Charles Wilson nem hazudtolja meg hírnevét: a jóval a Pörgés című remekműve előtt írt, Phillip K. Dick-díjas regénye él, a szöveg lélegzik, nem nyomja agyon az okoskodás, az oda nem illő stilisztika.

De egy picit azért lehetett volna vastagabb is.

Furcsa ezt kérni az íróktól a szövegszerkesztők miatt elszabadult szöveggyárosok korában, de a Misztériumban sokkal több volt, mint amit beteljesített. Szívesen olvastam volna még a világról, Európáról, a felfedezésekről, a megváltozott tudományról, de Wilson úgy döntött, hogy a nagy perspektíva helyett egy kisebb közösségre fókuszál.

Ezt viszont nem tette elég alapossággal.

A zárt közösségek dinamikája, a vezér kialakulása, a csoportokra osztódás, az ellenállás és a kollaborálás, az átlagember kiszolgáltatottsága és magára maradása – mind-mind olyan lehetőség, amit sokkal jobban körüljárhatott volna. Persze vannak itt is főhősök és áldozatok, bűnösök és szabadsághősök, de a terjedelem miatt nem kapnak elég teret. Sokkal több kalandot, sokkal mélyebb életeket is el tudtam volna viselni.

A kanadai író ráadásul a regényvéggel sem hazudtolta meg önmagát – itt is érzek egy kis megbicsaklást.

A Blind Lake-nél még a hirtelen előrángatott magyarázatot kárhoztattam; a Misztériumnál pedig azt, hogy a Nagy Válasz a Hogyan Történt kérdésre nincs teljesen kifejtve. A történetnek van vége, de nincs pontos, az olvasó által egyszerűen megérthető előzménye.

Most akkor lehúztam a regényt? Vegyes a kép: Robert Charles Wilson minden regénye (a Bioszféra kivételével) ötletes, eredeti, érdekes és jól olvasható. De miért van az az érzésem, ahogy a régebbi regényeit olvasom, hogy a Pörgéssel már elérte a csúcsot?

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás.

  1. Kocsis Ferenc szerint:

    Azért érzed így, mert valóban a Pörgés a legjobb munkája. Bár csak ötletében és gondolataiban, mert irodalmilag jelentősen túlírt, jóval hosszabb és terjedelmesebb a szükségesnél, tele fölösleges részletekkel.

  2. e(x) szerint:

    Scifinek olvasva, és RCW-i motívumokkal megírva az alapötlethez képest optimális terjedelműnek tűnt, s végülis azt a hangulatot kaptam, amit a Bázis adott. Nem egy világ közepe alkotás, de nem is akar az lenni. Némi kozmológiai és vallástörténeti olvasmányból fakadt történet, amit talán láttam már máshol is. Alternatív történelmi regényként nyilván nagyon keveset ad, de nem azt kerestem benne. Amit kaptam, azzal viszont elégedett vagyok, jó kis könyv volt ez is.

  3. e(x) szerint:

    S, látva, mikor írta RCW a könyvet, önkéntelenül is eszembe jutott, mit is olvasott az űrhajós.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon