Andy Weir: A marsi

Közzétette: hackett 3 hozzászólás

Andy Weir A marsi című sci-fi regénye igazi sikertörténet. A 2011-ben amazon.comra feltöltött e-könyv látványos sikert ért el az olvasók körében (3 hónap alatt 35 ezer példányt vettek meg belőle), rögtön fel is karolta egy kiadó, idén februárban megjelent a nyomtatott változat, ami márciusban a New York Times bestseller listájának 12. helyére ugrott a hardcover fiction kategóriában. Gyorsan tucatnyi nyelvre lefordították a regényt, és Ridley Scott nemrég elkezdte a filmadaptáció forgatását, mégpedig részben Magyarországon (bemutató 2015 novemberében várható). Most itt a magyar megjelenés is, a Fumax Kiadó jóvoltából. Aki nem szereti a túlsztárolt könyveket, hozzám hasonlóan, óvatos udvariassággal felteheti a kérdést, hogy vajon tényleg jó-e ez a regény vagy csak a füstje nagy, mint annyiszor láttuk?

Elöljáróban Amarsi-borito.inddannyit, hogy én nem szeretem az efféle hype-ot. Sőt, ki nem állhatom. Felmerült bennem az a gonosz kérdés is, hogy mégis, mi eredeti lehet egy Marson játszódó robinzonádban, amikor ráadásul az elmúlt másfél évtizedben csak filmből legalább négy katasztrófa/horror mozit tudunk felsorolni, és mondjuk úgy, egyik sem tett túl jót a Marson játszódó sci-fik hírnevének?

Nos, Mark Watney története teljesen más, ez a regény egy vérbeli, de nagyon szórakoztató és izgalmas hard-SF, amely úthengerként döngölte a földbe a kétkedésemet.

A harmadik Mars-expedíció 6. napján egy brutális szélvihar miatt a 6 fős legénység azonnali küldetésmegszakításra kényszerül, az éppen felépített lakómodult, a Lakot elhagyva vissza kell térniük az orbitális pályán keringő hajójukra. Csakhogy Mark Watneynak nekicsapódik a leszakadó kommunikációs antenna tányérja, az életjelei megszűnnek, a többiek pedig hiába keresik a viharban saját életük kockáztatásával, muszáj felszállniuk az egyetlen felszállóegységgel.

Mark azonban életben marad de nagyon úgy néz ki, hogy ő lesz az első ember, aki ettől még hamarosan a Marson fog meghalni, merthogy a következő expedíció csak évek múlva érkezik a bolygóra. Miközben az Ares 3 legénysége elindul haza, Mark ahelyett, hogy feladná, valami elképesztő túlélőhadműveletbe kezd. Végiggondolja, végigkalkulálja a lehetőségeit, és tudva, hogy az Ares 4 legénysége négy év múlva érkezik a Marsa (3200km-el arrébb, a Schiaparelli-kráterbe), elkezdi felépíteni őrült tervét, hogyan fog négy évig életben maradni, és utána hogyan jut el 3200km-nyire a túlélését jelentő bázisról. Olyan elemi problémákkal szembesül, mint például hogy mindössze néhány száz napra elegendő élelme van, de sebaj, megtalálja a módját, hogyan alakíthatja át a 90 négyzetméteres Lak belsejét veteményessé, ahol elkezd burgonyát termeszteni. És ez még csak a kezdet, Watney makacs, és nem érdekli más, csak a túlélés, és egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy feladja. Naplóbejegyzéseiben pedig néha idiótaságig fajuló humorral hessegeti el helyzete kétségbeejtő voltát.Andy_Weir

Andy Weir pedig láthatóan nem csak a Mark Watney asztronautája túléléséhez számolt ki gyakorlatilag mindent, ami már önmagában is elképesztő, és tiszteletet érdemlő, precízen kimérte a történet dinamikáját is, ugyanis amikor az első 50 oldal után kezdett sok lenni Watney agymenéseiből és elképesztő fejtegetéseiből, a legjobbkor ugrik át a Földre, a NASAhoz, és hoz be újabb szálakat, majd később mutatja be az Ares 3 legénységét is szőrmentén, hogy kizökkentsen Watney naplójának monotonitásából. Mert nagyon kellett a karakterek közötti interakció, kellett a NASA, a marsi túlélőből lett világszenzáció, és kellett Watney űrhajóstársainak bemutatása is, így lett kerek az egész regény.

A könyv nagyon ügyesen adagolja az eseményeket, látatlanban biztos voltam benne, hogy túlzásba viszi majd a véletlen katasztrófákat, de végül is, kemény évek telnek el a regényben, és mindössze csak egyszer éreztem, hogy ez most kicsit sok. Sosem gondoltam volna, hogy  izgalmas lehet mondjuk egy több tíz napon át tartó marsjáróban utazás, ami során 4 óra marsjárózás után 12 óra napelem töltögetéssel telnek a napok. Pedig Weir tolmácsolásában az. Nem is kicsit.

A regény egy roppant szórakoztató és ötletes hard-SF, amely egy pillanatra sem engedi el az olvasót, és nem kell hozzá érteni Watney kalkulációit, bőven elég csak a következményeiket nyomon követni. Talán annyi hibát lehet felróni a regénynek, hogy a Marson töltött sok száz magányos nap lélektanába csak minimális betekintést engedett, de mivel ez egy napló, és Watney a sajátos humorával többnyire kirekesztette magából a kétségbeesést, el lehet fogadni, hogy ő így reagálta le ezt a helyzetet. Itt-ott azért néha átugrottam pár levezetést, de ez bőven belefért.

Nagyon jó regény ez, tényleg ajánlom mindenkinek.

cím: A marsi

Írta: Andy Weir
eredeti cím: The Martian
formátum: keménytáblás
műfaj: sci-fi
méret: 147×198 mm
344 oldal
fogy. ár: 3495ft

ISBN 978-963-9861-83-1

mars

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás érkezett.

  1. e(x) szerint:

    Elolvasva meg kellett állapítsam, csúnyán bedőltem a hírverésnek és a magasra tett elvárásaim részben kielégítetlenek maradtak.

    Mindezzel együtt jó kis könyv, nettó háromnegyed nap alatt olvastam el, amiben volt egy hajnal kettőig tartó szakasz is, ez jelzi, bár nem teljesen szeplőtelen a történet, de azért van sodrása.

    De.

    Spoiler.

    A történet indítása a folytatás precíz, alapos, átgondolt, tudományos építményéhez képest hiteltelen. A NASA két hónapig nem fotóz, mert rajta volna az űrhajós holtteste, s a lehetőség Watney-ben sem merül fel?!? A gyakorlatból kiindulva, mind a leszállást, mind a felszíni tevékenységet folyamatosan fotóznák, különösen igaz ez egy katasztrófa esetére. S ettől nem romlott volna el a történet, ugyanúgy el kellett volna jutni a másik felszállóegységhez, esetleg várni kellett volna az elegendő mennyiségű üzemanyagra, az Ares maradhatott volna pályán, s az utánpótlás kérdése így is felmerül. Másrészt, minden, jelenleg a Marson lévő eszköz elsődlegesen a bolygó körüli szondákon keresztül kommunikál, másodlagosan képesek nagyon lassan, de direktben is, mint a Pathfinder. Ettől fogva nem tartom túl életszerűnek a műholdas kommunikációra képtelen rovereket, vagy akár EVA ruhákat. A kommunikációt is el lehetett volna kalapálni kicsit elegánsabban, és akkor én is azt mondom rá, hogy tyű. Még a gyorsítók és nyomótartályok, valamint főhősünk megingathatatlanul antifragilis személyisége ellenére is.

    Amúgy, hatalmas piros pont a VASMIR, vagyis változtatható fajlagos impulzusmomentumú mágnesplazma hajtómű megjelenéséért. Mostanában szerelik fel az ISS-t egy ilyen hajtóművel, ezzel biztosítják majd a pályamagasság szabályozását, az eddigi Progressz-es korrigálás helyett.

  2. Belánszky István szerint:

    Ha van aki le meri ezt ojjektíven írni, mennyire sikerült szakmaiatlanul elferdíteni és lektorálatlanul hagyni a tömören műszaki szövegrészeket? Mert látatlanban is alapból elvárom az ilyesmit egy hazai fordítástól. Eredetiben olvastam amúgy.

  3. Belánszky István szerint:

    Saját ismertetőm az eredetiről:
    http://lfg.hu/65076/ismerteto/andy-weir-a-marslako-the-martian/

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon