A magyar olvasók számára a kiberpunk szinte kizárólag William Gibson Neurománc-trilógiáját, és ennek lelkes, ámde nem túl kreatív utánzóit jelenti. Pedig az eredeti mozgalomnak – amely ugyebár az 1980-as években hódított – voltak más nagy hatású képviselői is, akik nem feltétlenül a programozást és a kiberteret istenítették. Ezek művei közül szerintem a Schismatrix az, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül.

„Ha választanunk kell a mindennapok és a csodák között: követeljük a csodákat!”

51dCTdanslL._SY344_BO1,204,203,200_Az angol nyelvterületen klasszikusnak számító, 1985-ös regényt akár a poszthumanizmus pionírjának is nevezhetjük – még jóval azelőttről, hogy ezt a szót elkoptatták volna. Alapvetően egy realista űroperáról van szó, amelyben az emberiség számos űrállomást épített a Naprendszerben, ezek lakói azonban a Földdel minden kapcsolatot megszakítottak. (Ennek okára a könyv vége felé fény derül, de nem különösebben hangsúlyos elem. A Föld mint a maradiság szimbóluma lényeges csupán.) Egyes űrállomásokon a legfurcsább civilizációk jönnek létre: például az Ifjúsági Kulturális Köztársaság csak a fiataloknak ad polgárjogot (így tiltakozva a korlátlan életkor-hosszabbítás, és az ebből természetesen kifejlődő gerontokráciák ellen), másutt pedig szexuális szolgáltatásokra építik a bankrendszert (mivel az áru és az energia korlátlanul megtermelhető). A történet folyamán más csillagokról érkező, idegen civilizációk is megjelennek, vagyis nem éppen azt az általunk ismert kiberpunk sablont láthatjuk visszaköszönni, amelynek a számítógép és a virtualitás az alfája és omegája.

Bruce Sterling

Bruce Sterling

A Schismatrix és hozzá a kapcsolódó novellák „Mechanist/Shaper univerzum” néven is ismertek, a világot domináló két űrbeli frakció után: a Mechanikusok a jól ismert kibernetikus implantokkal és mesterséges intelligenciákkal, a Formázók pedig saját genetikai kódjuk átalakításával hajszolják a tökéletesedést. A két kultúra történelme nagy részében harcban áll egymással. Mindkettő megpróbálja kiterjeszteni befolyását a kisebb, független közösségekre. E háború azonban mai szemmel eléggé visszafogott: az űrlakók számára elfogadhatatlan az olyan fegyverek használata, amelyek egész hajókat vagy űrállomásokat pusztítanak el. Az emberi élettér szent, sokkal inkább, mint az emberi élet.

 A történet lényege azonban nem annyira a két paradigma harca, ők csak kiugró példái a poszthumán felfogásnak, az emberiség alfajokra bomlásának. Sokkal hangsúlyosabb ennél a főhős, Abelard Lindsay életfelfogása: ő ugyanis mindig valami újat hajszol, minden emberöltőben újradefiniálja önmagát, és megteremt egy új, korábban el sem képzelt életcélt. Ebben a fejlődést kereső világban pedig mindig akadnak követői is.

schismatrix1A könyv 200 évet fog át, afféle átmenetet képezve valódi regény és novellafüzér között. Ahogy változik a világ, állandóan megújul a történet hangneme is. A szerző különböző stílusokkal kísérletezett, ami hol jól sikerült, hol meg kevésbé. A regény három része így élesen elkülönül egymástól. Ha pedig valakinek erről Charles Stross tavaly magyarul is megjelent könyve, az Accelerando jut eszébe, az szerintem nem a véletlen műve.

Sterling a Schismatrix Plus előszavában maga is bevallja, hogy ő és kiberpunk kollégái annak idején rajongtak a tudományos zsargonért és a rendkívül tömör, sűrű prózáért. Ez adja tehát a könyv alaphangját.

Az első rész (Sundog Zones) egy nézőpontra felépített, technológia-orientált kalandregény, Lindsay fiatalkorának története, amelyből sok részletet megismerünk a világ mindennapjaiból, de keveset a Naprendszer átfogó történetéből. Itt kifejezetten ellenszenves, az olvasó számára nehezen feldolgozható moralitás szerint élő szereplők sorakoznak fel egy kegyetlen világban.

9780739476574Majd egyre nagyobb ugrásokkal kezd előrehaladni az időben (Community and Anarchy), ahogy hősünk előkelő pozícióba kerül, és közvetlenül befolyásolja a világ folyását. Itt átmenetileg sajnos kissé összeszedetlenné válik a cselekmény, a sok nézőpontváltás között sosem épp a lényeget látjuk, és bár a karakterekre kerül a hangsúly, azok túlságosan furák, hogy igazán élvezetes legyen a könyv második része.

Az utolsó rész (Moving in Clades) stílusa tárgyilagosabb, egyúttal kicsivel szárazabb is, de erre szerintem szükség is volt, hogy átfogó képet kapjunk a felgyorsuló eseményekről. Ugyanakkor a szereplők itt végre érdekesé válnak, és valóban lehet velük szimpatizálni.

A regényre egyébként nagy hatással voltak bizonyos Ilja Prigozsin káoszelméleti kutatásai, amelyek szerint a kaotikus rendszerekből néha spontán, ideiglenes rend alakul ki, önszerveződő módon. Sterling, ha jól értem, ezt a társadalmi rendszerekre próbálja alkalmazni. A könyvben előszeretettel emlegetett „prigoginikus ugrás” pedig a szingularitáshoz hasonló fogalomnak tűnik: ilyen ugrás a Formázók ideológiája szerint az intelligencia megjelenése az élővilágban, de az emberiség valódi poszthumánná válása is. A történet néhányszor sajnos nagyon komolyan átmegy filozofálgatásba, ami az egyébként sem könnyű szöveget különösen fárasztóvá tudja tenni.

A Schismatrix Plus c. kiadás a regényhez kapcsolódó novellákat is tartalmazza. A Swarm egy olyan idegen létformával való találkozás története, amely hátrányos tulajdonságnak tartja az intelligenciát. A Spider Rose pedig egy csillagközi kereskedőkkel kötött, különös alkuról szól. Egyik sem tipikus kiberpunk történet, inkább rövid, frappáns klasszikus sci-fi írások.

A Cicada Queen akár kisregénynek is tekinthető, egyedül ez kapcsolódik szervesen a regényhez. Abelard egyik korszakalkotó projektjének utóéletét írja le, érdekesen ábrázolva a 23. század életét. Viszont kicsit sokat zsúfolt bele a szerző.

A Sunken Gardens a távolabbi jövőbe enged betekintést, valamint a poszthumán gondolkodás idegenségébe, ötletes darab.

Az utolsó történet, Twenty Evocations címmel, afféle irodalmi kísérlet lehet. Egy ember élete 20 rövid bekezdésben, a teljesség igénye nélkül. Mit mondjak, nemigen tudtam vele mit is kezdeni.

A Schismatrix szövege és stílusa felett talán egy kicsit eljárt már az idő – ezt többé-kevésbé szinte bármelyik kiberpunk klasszikusról elmondhatnánk -, az ötletei és a témája felett azonban semmiképpen. Ha pedig valakit érdekelnek olyan bohóságok, mint a modern sci-fi története, annak mindenképpen a figyelmébe ajánlom a könyvet.

Noro

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. Sam Reed szerint:

    A Schismatrixot olvastam annak idején, és sokkal jobban tetszett, mint Gibson. Kér, hogy nem lett magyar fordítása.

  2. dbl szerint:

    A Swarm megjelent magyarul.
    Ennek a végén mondja a Királynő a főhősnek (a halott Mirnijen keresztül): “Az intelligencia nem a túlélés jegye”.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon