Hamarosan kezdődik a következő tanítási év, ez alkalomból egy két részes cikkben összegyűjtöttünk (a teljesség igénye nélkül!) néhány híres fantasy és sci-fi iskolát az irodalom, képregény- és film műfajokból.

Az Egyetem (Patrick Rothfuss: A szél neve)

Rothfuss_A_szel_neve

A szél neve megjelenése nagyjából arra az időre esett, amikor a Harry Potter befejeződött: azt gondolhatnánk, egy újabb varázsiskolás történet pont a hátunk közepére sem hiányzik. Csakhogy, míg a Harry Potter egy játékos tantervű, megfoghatatlan lényegű, össze-vissza iskolát mutatott be, addig A szél neve egy fegyelmezett, bürokratikus felsőoktatási rendszert, amelyben nem csak a mágiarendszernek voltak fizikai szabályai, hanem a magatartásnak és finanszírozásnak is.

Kvothe, a főhős története majdnem egy teljesen egyszerű, hétköznapi fantasy, de a hozzáadott bathos és realizmus teszi igazán elképesztő, hihető és letehetetlen történetté. Kvothe nap mint nap azon görcsöl, hogyan fizeti ki a következő szemeszter tandíját, garasra leosztva tudjuk mindig, mennyi pénze van éppen, kinek tartozik, melyik tanárral és diákkal van rosszban, melyik egyetemi részlegről lett éppen kitiltva (miközben pont ott vannak a válaszok a központi rejtélyre).

Komoly tudományos közelítések, ármánykodások, csínytevések, és az elmaradhatatlan büntetések sorozata teszi ezt az iskolát felejthetetlenné, és külön humorforrás, hogy a legnagyobb mester, aki a nevek tudományát tanítja, nem éppen százas. Kvothe hírhedt eltanácsolása az Egyetemtől viszont még a második könyv végén sem történt meg, úgyhogy lehet izgulni, mi is lesz az a nagy dobás.

gom_jabbar

A Dűne iskolái

Ugyan beszélhetnék arról, hogy a The Great Schools of Dune sorozat mennyire takarosan lebontja a Dűne-univerzum minden egyes aspektusát egy-egy iskolarendszerre (Bene Gesserit, mentátok, kardmesterek, stb.), de a puristák többnyire nem szeretik a Brian Herbert és Kevin J. Anderson által jegyzett bővítményeket. Természetesen, az alapműben rengeteg tanítási rendszerről tudomást szerzünk, elvégre A Dűne maga egy olyan regénymítosz, amelynek a próféciák, tanítások, bölcseletek, kiképzések szerves részét képezik.

A Bene Gesserit nővérek tudása talán a legfontosabb sarokköve ennek a mítosznak, a Félelem elleni litániát nagyon is szeretik idézni, mint amolyan általános, sci-fin túli, mentális erejű bölcselet: „Nem szabad félnem. / A félelem az elme gyilkosa. / A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. / Szembenézek félelmemmel. / Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. / És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját. / Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.” Ezt a fajta mentális pajzsot maga Paul Atreides is kamatoztatja, annak ellenére, hogy a Bene Gesserit egy kizárólag nőkből álló társaság, akik képzésüket titokban végzik. Paul rengeteg más „iskola” tanítását elsajátítja, a harcok mellett talán a legfontosabb maga a bolygó, Arrakis törvényszerűségeinek elsajátítása kezdve a fremenek rítusaival (a víz tisztelete), egészen a homokférgek és a fűszer „működéséig”. A Dűnét olvasva mi magunk is kijárunk egy egészen kimerítő iskolát.

Mágusok: a The Elder Scrolls-sorozat tudósai

Érdekes a The Elder Scrolls videojáték-sorozat a mágikus iskolája, mert tulajdonképpen mind a tudományos élet, mind a varázslóiskolák kliséiből dolgozik, de az eredmény mégis rendkívüli: nincs mágus Nirn világában, aki „csak úgy” szerzi tudását, hatalmát, hatalom iránti vágyát: könyvekbe dugják orrukat, régi katakombákba utaznak rejtett tudásért, alkímiával kísérleteznek, más síkok entitásaival konzultálnak. A játékosnak ugyanezeket kell tennie, hogy feljebb jusson az iskola ranglétráján, miközben különböző tanokban lehet szakosodni (bűvölés, idézés, pusztítás, helyreállítás, módosítás).

Érdekesség, hogy a mágia mennyire a tudomány allegóriájaként jelenik meg sok helyen, ezzel az arcanepunk esztétikáját idézve meg. A mágia néha megfoghatatlan, nagy erejű üzemanyagként, katalizátorként működik, amely nagyon gyakran kapcsolatot teremt két, egymással össze nem függő dolog között. Így térnek vissza a sárkányok, jönnek létre a dwemer gépezetek, így idéznek védelmükre különféle teremtményeket a mágusok (ha meghalnak, az idézett lény is meghal), és így működnek a címadó Tekercsek is, amelyeket halandó szemmel nem is lehet olvasni, mert a világ keletkezésének idejéből valók. A mágusok életük nagy részét tanulással töltik, hogy megbirkózzanak ezekkel a koncepciókkal, hatalmakkal és persze a természetfeletti Aedra / Daedra síkok befolyásaival és örökségével.

katet

Harcosképzés: A Setét Torony iskolája

Ugyan A Setét Torony sorozat főhőse egy kiégett, magányos harcos, egy pisztolyforgató westernhős, egy látomásokkal küzdő tragikus Artúr-leszármazott, a könyvekből kiderül, milyen kiképzést kapott. Gileádi Roland Deschain műveltségének nagy részét mondókák, mesék és találós kérdések teszik ki, minthogy ezek csiszolták logikáját és leleményességét, de nagy tudásra tett szert a saját világának történelméből is. A párbaj az utolsó próbája: harcosként el kellett sajátítania minden fegyverrel jól bánni, de mesterét leleményességgel győzi le: így lesz férfi, így lesz harcos.

A Dűnéhez hasonlóan itt is előkerül egy gyakori litánia, amely a harcos mentális fókuszáltságát hozza elő: „Nem a kezemmel célzok; aki a kezével céloz megfeledkezik atyja arcáról. A szememmel célzok. Nem a kezemmel lövök; aki a kezével lő megfeledkezik atyja arcáról. Az elmémmel lövök. Nem a fegyveremmel ölök; aki a fegyverével öl megfeledkezik atyja arcáról. A szívemmel ölök.” Tudását Roland átadja a mi világunkból elhívott társainak, de az interakciókból kiderül, hogy hiába tapasztalt harcos, a szív dolgaiban és az emberi kommunikációban van még hova fejlődnie. Ezek a tanítások adják a könyvsorozat erejét és humorát is.

Oxford

A valódi iskolák közül talán az Oxfordnak van a legtöbb fantasztikus vonatkozása. Ehhez az iskolához kapcsolható többek között Aldous Huxley, J. R. R. Tolkien, C. S. Lewis, Lewis Carroll, és úgy általánosságban az Inklings-kör is, amely irodalmi művek szubjektuma, példaként hozhatnám az Imaginarium Geographica-sorozatot James A. Owentől. Oxfordban játszódik továbbá Philip Pullman: Az Úr sötét anyagai című sorozata is.

folytatása következik

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon