Kilenc regény, jópár novella és egy terjedelmes esszé. Negyed század. Több százezer eladott könyv, sok száz internetes oldal, népes rajongói bázis, és egy megújított, felfrissült irodalmi zsáner. Ez nem más, mint Iain M. Banks Kultúra-sorozata, az egyik legérdekesebb, legjellegzetesebb és legmegosztóbb sci-fi univerzum… Nemrég az Agave Kiadónál megjelent magyarul az utolsó előtti Kultúra-regény, a Közelkép is, amely a digitális poklok világába vezet el bennünket.

iain-m-banks-kozelkep-b1-72dpiA tavaly elhunyt skót Iain Banks egyaránt írt mainstream szépirodalmat és sci-fit. Utóbbi esetben használta felvett nevének (Menzies) kezdőbetűjét,  ezzel is elkülönítve munkásságának két fő irányát.  Sci-fi íróként a Kultúrának nevezett, rendkívül fejlett civilizációhoz kapcsolódó könyvei hozták meg számára a sikert és elismerést, bár  ezeken kívül is írt a tematikába sorolható műveket, melyek semmiben nem maradnak el a Kultúra könyvek színvonalától. Mely színvonal egyébként egyenetlen, hiszen találunk remekbe szabott és kevésbé emlékezetes könyveket is.

A Közelkép vitathatatlanul a jobbak közé tartozik, elsősorban azért, mert Banksnek ismét sikerült új nézőpontokon keresztül bemutatni a Kultúra-univerzumot: megismerhetjük a Kultúra viszonyát a halálhoz és a szimulált valóságokhoz.

A történet főszereplője Lededje Ibreq, egy nem túl jelentős űrjáró civilizáció egyik oligarchájának hivatalos trófeanője. Lededje testét, körmeit, szemfehérjét, sőt a csontjait és belsőségeit is finom mívű, aprólékos tetoválások borítják, melyek mind gazdájának Lededje családja felett aratott győzelmét hivatottak dokumentálni. A könyv a lány félresikerült szökési próbálkozásával és halálával kezdődik. Banksnél ilyesmi nem akadály, Lededje sorsa halála után is folytatódik, rajta keresztül nyerhetünk betekintést egy, az egész galaxist foglalkoztató dilemmába: a Menny és Pokol megítélésébe. Több faj, melyek fejlettségi szintje a Kultúráét is megközelíti, szimulált poklokat tart fenn. Az elhalálozottak személyiségét  halálukkor adattá konvertálják és amennyiben olyan életet éltek, akkor egy virtuális pokolba küldik őket az idők végezetéig. (Ez az egyik logikailag gyenge pontja a könyvnek. Nehéz elképzelni egy félisteni szinten álló társadalomról, legyen bármennyire nem emberi, hogy csupán elrettentési célzattal örökös szenvedésre és megaláztatásra ítélné saját tagjait.) A különböző civilizációk Pokolhoz és Mennyhez való viszonya komoly feszültségeket okoz, az eltérő ideológiák összecsapása valóságos háborúval fenyeget, mely lángba boríthatja az egész galaxist. Ezt elkerülendő a Pokol-ellenes és Pokol-párti frakciók egy virtuális térben vívnak háborút, melynek győztese ráerőltetheti eszmerendszerét a vesztesre.  A Kultúra természetesen a Pokol-ellenes oldalon áll, de bizonyos okokból nem avatkozik bele a küzdelembe. A tét nagy, és a szimulált harcok végül a Realitásba is átcsapnak. Ez az a pont, mikor végre a Kultúra is mozgásba hozza legendás Kontakt-szekcióját.

A Kontaktról (az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtés specialistái a Kultúrán belül) kiderül, hogy több különleges „alosztálya” van, melyek olykor egymás útját is keresztezik. Egyikük az Eltávozottakkal, azaz a halál után létezőkkel, egy másikuk pedig a Transzcendens fajokkal, vagyis a galaxis öreg civilizációival foglalkozik. Kedvencem viszont a harmadik szekció, melynek az önreplikáló gépiintelligencia-rajok megfékezése a feladata. Szerencsére őket láthatjuk akció közben is.

Lededje mellett még két fontos nézőpontkaraktert mozgat az író, az egyikük egy Kontakt-ügynök, a másik a virtuális térben vívott háború egyik zsoldosa. Bankstől megszokhattuk, hogy biztos kézzel vezeti szereplőit a végkifejlet felé, ezúttal sincs másképp. A történetvezetés feszes, és természetesen a végén minden szál összefut, mielőtt a szerző mindegyiket akkurátusan elvarrná.Iain Menzies Banks

A digitális poklok leírása igen érzékletes, annak a képzelőerőnek a megléte, amivel  a válogatott gyötrelmeket, megaláztatásokat és a kiúttalanság érzését létrehozta… Nos, meglehetősen nyugtalanító. Némi időzavarral élve azt is mondhatnánk, hogy Hieronymus Bosch képeit Banks víziói ihlették. Már a Darázsgyár olvasása közben elméláztam azon, hogy Banksnek valószínűleg vagy elég zavart gyermekkora lehetett, vagy tényleg bármit képes kitalálni, hogy elbeszélői céljait elérje. Korábban azt nyilatkozta, hogy ő militáns ateista, és markáns álláspontja van mindazzal szemben, amit a különböző vallások teremtettek, legyen az akár a Pokol, akár a Menny eszméje. Ugyanitt azt is említette, hogy mély meggyőződése, hogy a Pokol egy beteges képzet csupán.  A Közelképben leírt poklok ábrázolásmódja mindenesetre egyértelműen alátámasztja kijelentéseit.

A cselekmény mögött húzódó másik téma a virtualitás és annak a való életre gyakorolt hatása. Itt nem kap az olvasó állásfoglalást, csupán a  kérdésfelvetésig megy el az író. Az igazi életek kioltása helyett vívott szimulált összecsapások, és a biológiai test elmúlása utáni virtuális létezés lehetősége (no nem a digitális alvilágban, persze) azért arra engednek következtetni, hogy Banks jó és talán kikerülhetetlen dolognak tartja a szimulált valóságok elterjedését. A könyv egyik jelenetében mindenesetre épp Lededje teszi fel magának a kérdést, miután egy Kultúra-hajó szimulált realitásában társalog valakivel: “Ha ennyire élethű ez az egész, akkor mi különbözteti meg a valóságtól?”

A regény karakterei szerethetőek és sosem fehérek-feketék. Még a főgonosz, Lededje tulajdonosa is érdekes és stílusos, ha nem is épp szimpatikus. Telitalálat egy katonai MI (vagy ahogy a Kultúrában nevezik: Elme) szerepeltetése, aki az eddigi legeredetibb, nem biológiai Banks-szereplő.

A Közelkép könnyed, de nem könnyű, akciódús történet, melyet jól átgondolt világba helyeztek. A szerző humánuma és humora egyaránt ott bujkál a sorok között, soha nem tolakodóan, de mindig észrevehetőn. Mindezeken és a korábban vázolt mélyebb mondandókon túl a könyv legnagyobb erénye mégis az, hogy pont azt adja, ami:  intelligens, modern űroperát.

További információk:

  • Banks 2009-es Transition c. könyve Iain Banks néven, azaz mainstream irodalomként jelent meg, ennek ellenére a mű bőven tartalmaz fantasztikus elemeket is. Ez volt a szerző első kísérlete, hogy sci-fi és szépirodalmi munkásságát szintetizálja. A könyv kritikai fogadtatása igen vegyes volt az angolszász világban: mesterműtől fércműig sok mindennek nevezték.
  • Banks írt egy elegáns elemzést a Kultúráról, mely az Agave 100 c. kiadványban magyar nyelven is megjelent, és önmagában is élvezetes olvasmány. Angolul itt olvasható.
  • Banks Kultúra-történeteiben eddig soha nem tűntek fel a korábbi könyvekben megismert karakterek. A Fegyver a kézben egyik szereplője viszont megjelenik a Surface Detailben is, véget vetve ezen banksi hagyománynak.

Kapcsolódó linkek:

A könyv megjelenése kapcsán a Wired magazin közölt egy hosszú és érdekes interjút a szerzővel.

Olvasd el terjedelmes esszénket Banks Kultúra-ciklusának 25 évéről!

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon