SFmag

Grant Morrison és Frank Quitely 2004-es háromrészes, alig 100 oldalas képregény-minisorozata, a WE3, az egyik legmegkapóbb és a legmélyebb érzelmeket eltaláló képregény, amelyet az utóbbi időben olvastam. A történetben a hadsereg megbízásából a Légierőnél egy újfajta fegyvertípuson dolgoznak elszánt tudósok, a cél, hogy egyetlen embernek se kelljen meghalnia többé háborúkban, ezért kísérleti állatokat formálnak biológiai fegyverré, exovázzal kötik össze az agyukat, rakétákat, golyószórókat építenek beléjük, és az ösztöneiket használják fel ahhoz, hogy gyilkológépekké változtassák őket.

A WE3 egy három főből álló csapat, egy labrador, egy macska és egy nyúl kooperatív triója, akik 1, 2 és 3 néven nevezik egymást. Roseanna Berry doktornő megtanította őket csapatként gondolkodni, emellett képesek minimális kommunikációra is, de ez nagyjából kimerül a „jó kutya”, „ember bűzlik”, „éhes”, „fű”, „eszik” szavak, valamint néhány fontos fogalom ismételgetéséből, mint például a ködös: „otthon” szó.

Azonban a hadsereg mást, jobbat akar, ezért, amint a sokadik küldetést is végrehajtották, elrendelik a csapat megszüntetését. A doktornő révén azonban WE3 kitör a laboratóriumból, és menekülni kezd az életért. És innen indul be igazán a történet és az érzelmi hullám, ahogy a három egymásra utalt, kibernetikus testbe zárt állat elindul az áhított otthon felé. Ami nem más, mint a „nincs többé menekülés.” Közben a maguk egyszerű módján próbálják megoldani a zűrösebbnél zűrösebb szituációkat, és egyáltalán az irányított környezetből kiszakadva, a maguk egyszerű gondolkodásával együtt, csapatként megmaradni.

A hadsereg először nem veszik komolyan a biomechanikai fegyverré változtatott állatok és ösztöneik jelentette fenyegetést, de amikor több, utánuk küldött helikopter lezuhan és tucatnyi katona hal meg, mert WE3 az agresszióra a tanultak szerint reagál, egyre durvább eszközökhöz folyamodnak, és itt elszabadul a káosz. Távvezérelhető harci patkányok rohamozzák meg őket, némelyiknek fúrófej van a feje helyén, kelepcébe próbálják csalni WE3-at, és közben történnek szerencsétlen balesetek. WE3 szívszorító egyszerűséggel küzd az életben maradásért, és hogy eljussanak az áhított „otthonba”.

Közben mindhárom rész a három kisállat egyikét kereső gyerekek falragaszaival indul, így tudjuk meg, hogy a kutyát Banditnak, a macskát Tinkernek, a nyuszit a szeme körüli sötét folt miatt pedig Kalóznak hívják, és gazdáik keresik őket.

Nem egy vidám történet ez, ellenben nagyon megkapó és emellett izgalmas, nagyon szépen rajzolt, WE3 három kísérleti állatának viselkedése pedig abszolút hiteles. Az erkölcsi tanulságokat már ismerjük (pl. Robert Merle: Állati elmék című regénye is hasonló kérdéseket feszeget), és csak a legjobb műveknek sikerül ilyen erőteljesen bemutatni a kegyetlen célokra felhasznált ártatlanság és az emberi világ viszonyát. A We3 ezek közé tartozik.

Morrison történetéből évekkel ezelőtt filmet akartak készíteni, először a New Line Cinema opciózta le a jogokat, de aztán végül kiszálltak a projektből. Felmerült John Stevenson, a Kung-fu panda rendezőjének a neve is, bár annak ellenére, hogy aranyos állatok szerepelnek benne, ez egy véres, 18+-os történet. Hogy jelenleg tart-e valahol a mozgóképes verzió, arra nincs információm.

Hozzászólások

hozzászólás