17452206Dr. Nicholas Slopen, az elismert filológus, Samuel Johnson leveleinek sajtó alá rendezője 39 éves korában közúti balesetben meghal. Legalábbis ezt hiszi a regény elején szereplő egykori egyetemi társ is, akihez az egyik nap beállító alak azt állítja: ő maga Nicky. Pedig nem hasonlít rá, furcsa a szaga, és a megjelenése nem árulkodik arról, hogy köze lenne a megboldogult bölcsészhez. A viharvert alak csak pihenőhelyet szeretne. Egy hónappal találkozásuk után újra felbukkan a nőnél, összeesik és hamarosan meghal. Azonosításához nincsenek személyes dokumentumai, és bolondnak tartják a nőt, amikor az egykori doktorként azonosítja a titokzatos hullát.

Ezután az egyik szék alatt egy pen driveot talál, rajta egy első szám első személyben íródott memoárt – és ez maga a regény.

Nicholas Patrick Slopen élete 2010 márciusában vett gyökeres fordulatot. Ekkor találkozott Hunter Goulddal, a zene mogullal, aki szenvedélyes memrobíliagyűjtő. Találkozásukkor jó pénzért (6000 fontért!) felkérte a szakembert, hogy olvassa át a birtokába került leveleket, és állapítsa meg: vajon Samuel Johnson a szerzőjük-e?

A levelek hamarosan egy orosz üzletemberhez, Sinan Malevinhez vezetik Slopent, ahol feltűnik neki: az írások tényleg Johnson kéznyomát viselik, de a papír túlságosan fiatal egy ilyen relikviához. Hamarosan rábukkan a házvezetőnő vad testvérére, egy lakat alatt tartott félállati emberre – ő firkantja a leveleket megtévesztő hitelességgel.

Mintha Samuel Johnson lelke élne tovább abban a furcsa testben.

Az irodalmi thriller hamarosan kalandos fordulatot vesz, hogy egy, az 1940-es években szovjet tudósok által kidolgozott elméletre és annak gyakorlati alkalmazására bukkanjon a főhős.

Különleges, és különlegesen szórakoztató Marcel Theroux idén februárban megjelent regénye. A felszínen egy melankolikus, nem éppen hibátlan házasságban élő, majdnem jelentéktelenül karakter nélküli férfi kalandjait meséli el. Az Iván Ijics halálára történik hivatkozás még a regény elején, és ez nem véletlen, sok áthallást fedezhetünk fel az orosz klasszikussal. Theroux azonban nem csupán a korai elmúlással kapcsolatos gondolatokkal foglalkozik. Az abszolút kortárs téma itt a test, az identitás és a nyelv körül forog. Kik vagyunk, hogyan definiáljuk magunkat – ez itt a kérdés.

A regény stílusa nagyon finom, olvasmányos, visszafogott és pontos, illik ahhoz, amiről beszélni akar. A Strange Bodies máshogy szórakoztat, mint a fantasztikus regények többsége: bár van benne metafizika, orosz tudósok, hajsza, irodalmi rejtély, londoni helyszínrajz  – különleges és érdekes darab.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon